Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

120 Az országgyűlés képviselőházának 301 tulajdonosokra, akiíknek házak jelenti öregségükre a nyugdíjukat. (Mózes Sándor; Családi házuk van!) Itt vannak a panaszos s kétségbeesett levelek tömegei. Határozottan állíthatom, hogy siralmas, a legnagyobb mértékben szánalmat és együttérzést kiváltó esetek tömegeit sorolhatnám fel a mélyen t. Ház előtt. De ez fölösleges, mert mindenki tudja, hogy elég jelentékeny a polgári középosztályhoz s kispolgársághoz tartozó azoknak a háztulajdonosoknak a száma, akik szabad pályákon működve és élve, megtakarított pénzükből szereztek házat, hogy annak jövedelméből, mint nyugdíjból, öregségükre megélhessenek. (Nagy Emil: Ezek 50.000 pengő értéken aluliak!) Vannak ezen felüliek is. Amint mondtam, körülbelül 60*00 pengős összjövedelemnél nincsen beruházási hozzájárulás. Csakhogy 6000 pengős nyers ihiázbérjövedelmet hozó házból ma megélni nem lehet, még kenyérre sem kerül, mert ha a 65%. adót méltóztatik leszámítani, továbbá a tatarozási, tűzbiztosítási és minden egyéb kiadásokat, merem állítani a helyzet ismerete alapján s felelősségem teljes tudatában, bogy még száraz kenyérre sem kerül. Tehát azoknak, akiknél a ház nyugdíj számba megy, nagyobb jövedelmű háznak kell birtokában lenniök. Ugyancsak külön elbírálás alá tartozónak tekinteném még az úgynevezett kislakásos házak tulajdonosait. A mélyen t. pénzügyminiszter úr belátására és megértésére kívánom bízni ezeket a különösen kíméletre szorulókat. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy vidéken mindenütt, ahol nagyobb gyáripar van, de különösen Budapesten sok az úgynevezett kislakásos ház. Ezek azok a házak, amelyekben 10— 15—20 egyszobás-konyihás lakás van, szóval a ház nagyságának megfelelő számú ilyen lakás. Ezekben a házakban a háztulajdonosok, eltekintve attól, hogy óriási veszteségeket kell szenvednie, részint a lakások üressége, részint béreik behajthatatlansága miatt, még egy külön bérbehajtó gondnokot kell tartania, akinek, ha fizetést nem is ad, legalább is ingyenlakást kell nyújtania. Ezeknél a kislakásos házaknál tehát a sok gyermek miatt is sokkal nagyobb a tatarozási kötelezettség, a fenntartási kötelezettség pedig sokkal több pénzbe kerül, ezek tehát sokkal nagyobb terhet viselnek, mint más házkategóriák. A kislakásos háztulajdonosoknál, nemkülönben az úgynevezett nyugdíj-háztulajdonosoknál bizonyos kímélet feltétlenül szükséges volna. Ha másoknál nem lehet, legalább ezeknél a kategóriáknál méltóztassék — ha már az állam érdeke nem enged meg többet — a 13-as szorszószámot 10-re leszállítani. Ezeknél a kategóriáknál ' szociális^ kíméletre és segítségre van szükség, méltóztassék tehát a fizetést az 5 év helyett 10 évre megállapítani. Ha ez nem volna lehetséges, a fizetést úgy kellene felosztani, hogy kétharmadot öt év alatt, egyharmadot pedig a második öt év alatt fizethessenek. Azért mondok több alternatívát, mert nekem nincs más célom, mint hogy tárgyilagosan felhívjam a figyelmet azokra, akiket nem szabad szerencsétlenekkké, földönfutókká tenni, még a szó szoros értelmében szerencsétlenebbekké tenni azoknál, akiken ezzel a törvényjavaslattal segíteni akarunk. (Helyeslés half elől.) Még egy-két kérdésre kívánok rámutatni, még pedig elsősorban a haszonélvezet kérdésére. A törvényjavaslat 3. és 15. §-airól szólok. A 3. § 1. pontja utolsó mondatában azt mondja, ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. hogy (olvassa): »A haszonélvezettel terhelt vagyont azonban a tulajdonosnál kell vagyonként számításba venni.« Ebből kétségtelenül következik, hogy a beruházási hozzájárulást a tulajdonosnak kellene fizetnie, mert hiszen alapja a tulajdon, a vagyon. Ezen az elven áttör a 15. § 2. bekezdése, amely megállapítja az egyetemleges felelősséget a haszonélvezet és a' tulajdonos között. Ez helyes. így van ez a jövedelem- és a vagyonadónál. De ennél továbbmegy ez a törvény és ezzel megítélésem szerint jogbizonytalanságot teremt, mert tisztán és kizárólag a véletlentől és a pénzügyi hatóság tetszésétől teszi függővé azon vagyoni jogkövetkezmény érvényesülését, amely bekövetkezik arra az esetre, ha a haszonélvezőtől, vagy a tulajdonostól hajtják be a beruházási hozzájárulást. Ilyen bizonytalan helyzet teremtése pedig ma a tulajdonos és a haszonélvező között a bizonytalan perek tömegét fogja megindítani, amely bizonytalan perek bizonytalanságát különösen fokozza, hogy maga a törvényben való körülírás és a vita eldöntésére szolgáló meghatározás is bizonytalan. Ilyen perek tömegének nem szabad kitenni a haszonélvezőket és tulajdonosokat akkor, amikor az állam tőlük nagy anyagi megterhelést kíván. Ez a szakasz azt mondja, hogy (olvassa): »Amennyiben a beruházási hozzájárulás fizetése következtében a haszonélvezőnek a haszonélvezetből eredő jövedelme a tisztes eltartás mértékét el nem éri, a haszonélvező >a haszonélvezettel terhelt vagyon tulajdonosától r megtérítést követelhet.« Ha tehát a haszonélvezőtől hajtják be, a haszonélvező csak abban az esetben követelhet a tulajdonostól megtérítést, ha a haszonélvezetből eredő jövedelem a tisztes eltartás mértékét el nem éri. Ha azonban a tulajdonostól hajtják be, — és itt van az esetlegesség, itt van az a véletlen, ami helytelen — ebben az esetben a tulajdonos a beruházási hozzájárulás kifizetett összege után évi 4%-os megtérítést követelhet. Ez a szabályozás helytelen! Helytelen pedig azért, inert a beruházási hozzájárulás a vagyont sújtja, a törvény azon az elven nyugszik, hogy a beruházási hozzájárulást a vagyonnak kell fizetnie. Hallottam a képviselőházban olyan álláspont kifejezésre juttatását, hogy nem érzik igazságtalannak, hogy óriási jövedelmek mentesülnek minden hozzájárulási kötelezettség alól, ellenben aránylag kisebb vagyonúknak is fizetniök kell ezt? Ha tehát horribilisán nagy jövedelmeket nem lehet igénybevenni, mert a beruházási hozzájárulás alapja a vagyon, akkor miért kelljen éppen legnagyobb részében az özvegyek jövedelmét igénybevenni a tulajdont, a vagyont terhelő beruházási hozzájárulásért? Ezt igazságtalannak és jogilag bizonytalannak tartom és az ezen való változtatás feltétlenül szükséges. A 10 §. a döntő bizottságokról intézkedik és azt mondja, hogy a háztulajdonosok részéről egy tagot a polgármester jelöl ki ebbe a bizottságba. Arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává, hogy a háztulajdonos tagot ne a polgármester nevezze ki, illetve a polgármester nevezze ki ott, ahoi nincsen belügyminiszteri jóváhagyással működő háztulajdonosi egyesület. Azokban a városokban azonban, amelyekben belügy minis zterileg jóváhagyott alapszabályok szerint működő háztulajdonosi egyesület, tehát érdekképképviselet van, ezt a tagot a háztulajdonosok