Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
118 Az országgyűlés képviselőházának 30. válságba döntötte az országot, nem alkalmas az ügyek eredményes továbbvitelére.« Ugyanezt hallottuk itt a Házban Rassay igen t, képviselőtársam részéről a titkos választójog vitája alkalmával, amikor egyenesen felszólította a miniszterelnököt, vagy távozzon azonnal, vagy pedig a rendőri intézkedéseken kívül törvényhozási intézkedésekkel akadályozza meg a szélsőséges irányzat terjedését és teremtsen rendet és nyugalmat. A kormány cselekedett és amit hoz, az egyszerre nem jó. Viszont arra a kormányra mondja a független kisgazdapárt vezérszónoka, hogy nem alkalmas az ügyek vezetésére, mert hallatlan bizalmi válságba döntötte az országot, amellyel másfél éven át a titkos választójogért a legszorosabb békességben, barátságban, úgynevezett treuga Dei állapotában élt. (Mózes Sándor: Az a kérdés, kivel szemben lett bizalmatlan az ország?) Egyrészt a felelősség, másrészt a fogalmak tisztázása szempontjából mégis csak meg kell állapítani, hogy ha a kormány bizalmi válságba hozta az országot azért, mert az elmúlt másfél év alatt nem tett kellő szociális és gazdasági kezdeményezéseket, ezt azért mulasztotta el megtenni, mert magáévá tette a független kisgazdapárt és vele az úgynevezett alkotmányvédő front azon követelését, hogy nincs fontosabb kérdés az ország nyugalma és békéje érdekében, mint az általános titkos választójog. (Felkiáltások a balközépen: Nem általános!) Ha tehát a titkos választójogért a kormány tényleg másfél éven keresztül elmulasztotta azt, hogy az eredeti elgondolásnak és programínnak megfelelően gazdasági és szociális törvényalkotással foglalkoztassa a törvényhozást, akkor ezért a kormánnyal együtt ugyanolyan mértékben, teljesen egyenlően terheli a felelősség az úgynevezett alkotmány védő frontot is a benne lévő összes pártokkal, különösen pedig a kisgazdapárttal együtt. (Rakovszky Tibor: De ettől még hozhattak volna más törvényeket is!) Áz ilyen hirtelen fordulátok, amelyek kimennek a közvélemény körébe, — méltóztassanak elhinni — ártalmasak, mert nyugtalanságot keltenek, hogy mi van az ország sorsát intéző kormánnyal és pártokkal, ha a legszorosabb szövetség, a legtökéletesebb barátság hónapjai, sőt esztendői után egyszerre olyan szakítás következik be, amelynek okai a nagy tömegek előtt érthetetlenek és megmagyarázhatatlanok. Ez a politikai idegesség és nyugtalanság semmi körülmények között sem alkalmas alátámasztása annak a beruházási javaslatnak, amely a hadsereg felszerelésemellett egyéb eminens és égető gazdasági és népi problémák kielégítését is kívánja szolgálni. De a politikai nyugtalanság mellett van itt még egy másik nyugtalanság is. A miniszterelnök úr nyilatkozott a passzív rezisztenciával szemben, amelyet az úgynevezett zsidójavaslat váltott ki. Ezzel a kérdéssel ilyen vonatkozásban nem kívánok foglalkozni, azonban kétségtelen, hogy kint az életben az úgynevezett zsidójavaslat zsidó polgártársaim körében hallatlan s indokolatlan nyugtalanságot váltott ki. A legnagyobb baj az, hogy a -zsidóság a szó szoros értelmében mozgósított állapotba helyezte magát. Egyenesen ijesztő, hogy milyen messze határig elmentek, hogy mit lát az ember. A zsidó intelligencia körülbelül 40 éves korig az angol és spanyol nyelv tanulása mellett úgyszólván a világ térképére ráhajolva uzt tanulmányozza, bogy hová vegye az útját. \ . ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. (Csoór Lajos: Madagaszkár milyen nyelvű? — Meizler Károly: Az útlevélkiadásokat nem kell megnehezíteni!) Ezt nem azért hozom fel, hogy amint itt közbeszóló tisztelt képviselőtársam mondja, azonnal adják ki az útlevelet. (Meizler Károly: Ha ki akar menni! — Mózes Sándor: Nem lehet visszatartani!) Erre mint veszedelmes jelenségre utalok, amely nem szolgálja azt a célt, amelyet Esterházy Móric tisztelt képviselőtársunk is, de mindnyájan el kívánunk érni, akik azt akarjuk, hogy ennek a javaslatnak teljes és tökéletes síkere legyen nemzetünk és népünk érdekében. Ez nem szolgálja a törvényes rendet, a vagyonbiztonság érzését és a nyugalmat. (Csoór Lajos: Rossz ez a zsidójavaslat! — Meizler Károly: Sok hűhó semmiért! Ez a bosszantó!) A másak oldala ennek a mozgósítottságnak az, hogy a gaizdasági életben mean folyik abban az ütemben az üzleti tevékenység, mint korábban, uiégpediiig. azért, mert a kisebb intelligenciájú töimieig azt mondja, hogy nem tudni, mikor kell menni, tehát a pénizemet nem helyezhetem ki, hanem annak nálam kell lennie. Ez a, mentalitás téves, veszélyes a zsidóságra, de veszélyes az ország közgazdasági életére is. Ennek nincs létjogosultsága, nincs alapja (Meizler Károly: Oka sincs!), oka, mart az úgynevezett zsidótörvény nem ad ilyen messzemenő következtetésekre a legcsekélyebb támpontot sem. Nem sízabad a zsidóságnak ilyen lelki és gazdasági imiobiilizációs állapotba való helyezkedéslével ártalmára lenni nemcsak a beruházási program megvalósításának,^ hanem önmagának is azzal, hogy a keresztény és a zsidó társadalmi rétegek között az áthidalható szakadékot szándékosan kimélyíti s gazdasági erejét éfreizhjtően előtérbe állítja. T. Ház! A vita során hallottam azt, hogy ez a törvényjavaslat a nagyokat védi, a kicsinyeket sújtja. Nem azért foglalok állást a törvényjavaslat mellett, mert engem erre párt! állásom kötelezne, hameimi meggyőződésből. I Mert érzem, hogy a kormány részéről ez tulaj j dánképpen a parlamentarizmus és a demokraj tikus berendezkedés mngimentése érdekében tett j olyan kísérlet, amelytől függ az, hoigy azon^ a I bázison hal adhatunk-e tovább, amelyen ma ál* j lünk, vagy pedig ellenállhatatlanná válik az a, szélsőség, amelyet a jogos gazdasági és szociális elégedetlenség fűt. Megítélésiem szerint azt mondani, hogy ez a javaslat a nagyokat védi és a kicsinyeket «ujtja, a legnagyobb mértékben igazságtalan. (Mózes Sándor: Ezt nem lehet!) Amikor az 50.000 pengős határt állítja fel ] ez a javaslat, akkor a kicsinyeket és ia, középI vagyonúakat védi a legteljesebb mértékben. • Eninrk aa a következménye, hogy a körülbelül S0 L —300 holddal rendelkező gazda és a körülbelül hatezer pengő nyersházbéres háztulajdonos a .vagyonváltság, illetve a beruházási hozzájárulás alól mentes lesz. Megnyilvánul tehát aza szociális gondolat és érzés, amit jogosan várunk ettől a törvényjavaslattól. A vita során egységesen nyilatkozott meg aiz az álláspont, hogy a hadseregért mindent m&9; kell tenni,, sőt érdekes jelenség — a szociáldemokrata párt részéről Mailasits Géza képviselőtársam azt mondotta., hogy a párt elvileg ellene van minden háborúnak, ^ninrt az abszolút pae^fizimms alapján áll. a jelenlegi viszonyok között belátják azonban, hogy hadseregünket fel keill szerelni. (Helyeslés.) Ebben a {kérdésben tehát a, Ház pártjai közötti nincs kü-
