Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-279
loi Az országgyűlés képviselőházának 2 r < vaslat törvényerőre fog emelkedni 1938 szeptember elseje előtt vagy tűrnünk kell-e, igen t. államtitkár úr, azt, hogy még egy esztendeig meghosszabbítsa a kormány azt a nemzeti ajándékot, amelyet 1921-ben az ipari szeszkartelnek, a szeszérdekeltségnek és a szeszértékesítő szövetkezeteiknek odaajándékoztak. (Alföldy Béla: Szabad rablás!) Szabad-e az, hogy a szeszértékesítő szövetkezetben tömörült urak az ország pénzéből milliókat vigyenek el, (Zaj a jobboldalon.) ugyanakkor, amikor egy sereg ember nyomorog az Alföldön"? Igen t. államtitkár úr, azt kérdezem még ezekután: ha nem lesz ebből törvény, méltóztatik-e gondoskodni (Egy hang a jobboldalon: Rendeleti úton!) arról, hogy a borérdekeltség megtalálja számítását éppen úgy, mint ahogyan nagyon helyesen törvényes és rendeleti intézkedésekkel a kormányzat a múlt esztendőre vonatkozólag intézkedett is? (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Mozgás balfelől. — vitéz CsicseryRónay István: Ott nem tapsol senki! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urákt Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter uraknak. Következik Matolcsy képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi, és a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és a in. kir. pénzügyminiszter úrhoz az őrgróf Pallavicini Alfonz Károly-féle hitbizományi birtok kisbérletei körül tapasztalható súlyos sérelmek tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a Pallavicini-féie hitbizományi birtokon alakított kisbérlok a bérletcsere folytán megkárosultak? 2. Hajlandók-e a miniszter urak a kisbérlök sérelmeit orvosolni? Matolcsy Mátyás s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A Pallavicini Károly Alfonz őrgróf sövényházi hitbizományának kisbérlői által hosszú éveken keresztül elszenvedett sérelmeket hozom a t. Ház elé. (Halljuk! Halljuk!) Ez az az uradalom, amely az ország testén fekélyként sötétíti el a magyar életet. (Jenes András: Több is van ilyen!) Mindezideig semmi sem történt a magyar parasztság érdekében és évtizedeken keresztül sohasem r nyertek meghallgatást és orvoslást ezek a sérelmek. Az 50.565 holdas Pallavicini-hitbizomány egy részét saját kezelésben tartják, 15.000 holdat nagybérleti formában kezelnek és mindössze 3240 holdat bírnak a kisbérlok, amiből 2400 hold esik Sövényháza úgynevezett »eszmei« község határába. (Zaj balfelöl.) A sövényházi hitbizomiány politikája évtizedeken és évszázadon keresztül az volt, hogy az évszázadon keresztül a földet bérletben bíró paraszt : ságot ne engedje megtelepedni és megkötődni azon a földön, még akkor sera, hogy ha -mint Anyás községben — a házait szétverés útján kellett megsemmisíteni. Az 1920. éves földbirtokreformot, amely felszabadulás ígéretét jelentette ennek a népnek, a leggaládabb módon játszották ki, és a sövényházi parasztságot a földreform során azzal a megfélemlítéssel, hogy az ősök által bírt kisbérieteket és kistanyákat is elveszítik, elütötték az Ofb. birtokjuttatásától. A földreform vihara elült Pallavicini őrgróf uradalma felett és valóban alig valami tört le ebből az óriási birtoktestből; azóta is a 9. ülése 1938 március 9-én, szerâàn. legélesebb harc folyik az őrgróf és parasztság között azért, mert a hitbizomány politikája változatlanul ugyanaz: visszavenni és elvenni a parasztság kezéből azt a földet, amely az ő létalapját jelenti. (Alföldy Béla: Ez se jobb, mint a szeszesek! Egy társaság!) Az őrgróf módszere az, hogy az 50.000 holdas hitbizományi birtokon kisbérleti formában lévő birtoktestekkel sakkozás formájában olyan játékot folytat, hogy időnkint a fekete, jóminőségü földkockákról a sárga homokkockákra, a sivár földekre tolja át a bérlő parasztságot. Ez megtörtént 1932-ben, amikor a 200 holdnyi feketeföldü kisbérletet átcserélték hasznavehetetlen futóhomokra. Jelen felszólalásomnak is ez a tárgya, mert 1936-ban őrgróf Pallavicini Alfonz Károly az Ofb.-hez fordult azzal a kéréssel, hogy a 72 sövényházi kisbérlő kezén lévő 260 hold nyi kitűnőminőségű búzatermő földet átcserélhesse semmitérő, (Mojzes János: Futóhomokra!) vizes és homokos talajra. Az őrgróf felterjesztésében az olvasható, hogy ez a 72 kisbérlő olyan kitűnő földet, olyan nehézművelésű földet kapott, hogy nem tud rajta gazdái" kodni és nemzetgazdasági érdek az, hogy e helyett könnyűművelésű földet kaphassanak. Természetesen a felterjesztésben az olvasható, hogy ezt a kérdést a sövényházi kisbérlökkel együtt megtárgyalták és az őrgróf kérése megegyezik az embereknek kérésével. És hogy az igazságosság mezébe burkolódzzék az őrgróf szándéka, odaírták, hogy a 260 hold kitűnő föld helyett azzal azonosértékü kataszteri jövedelmű, tehát nagyobb területű roszszabb földet fognak majd kapni. A felterjesztésnek ilyenképpen megfésült szövege mögött természetesen szörnyű elnyomás, terror és kijátszás húzódik meg, mert a valóság az, hogy ezek az emberek, ez a 72 sövényházi kisbérlő a legteljesebb mértékben meg volt elégedve fekete földű bérletével, már 10 év óta jól gazdálkodott rajta és ezek helyett a földek helyett — magam végigjártam a múlt héten — rendkívül vizes és homokos, hasznavehetetlen területeket kaptak. Hogy ez menynyire igaz, megemlítem, hogy a birtok közepén lévő kitűnő föld helyett a tiszamenti gátak tövében olyan földön kapták meg a cserebérletet, ahol még három évvel ezelőtt rizstermelési kísérletet folytatott az őrgróf. A másik részen pedig egy messzeeső homokdomb tetején mérték ki azt a többletbirtokot, amely a kataszteri tiszta jövedelem azonosságát elérteTovábbi súlyos sérelmük ezeknek az embereknek az, hogy a 25 éves bérlet helyett a cserebérlet alkalmával a 260 holdon felül juttatott gyengeminőségű földet nem 25 éves alapon, hanem már csak ötéves terminussal adták át ezeknek a kisbérlőknek és ha arra kívánnak választ kapni, hogy vájjon miért nein tiltakoztak ezek az emberek ez ellen, akkor én felolvasom most az érdekelt Kecskeméti Kovács János és gazdatársai nyilatkozatát, amely szerint azt mondják, hogy (olvassa): »Alulirottan kézaláírásunk hitelességével bizonyítjuk, hogy a csereföldszerződés megkötése alkalmával az uradalom azt a kijelentést tette: ha az 5 éves szerződésnek alá nem írunk, úgy a földet elveszi és ez esetben odaadja másolknak. — Tisztelettel Kecskeméti Kovács János és társai.« (Alföldy Béla: Terror!) Ez világosan megmutatja azt a rendszert, amely ez^esetben a kisbérlŐkkel való sakkozás keretében a fekete földről a rossz, sivár homok földek felé tolta
