Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-279
Az országgyűlés képviselőházának Î19. ülése 19È8 március 9-én, szerdán. 105 el a kisbérlőket. (Mojzes János: Telepítés helyett kitelepítés. Ez folyik!) A következő sérelem, amelyért én a pénz-, ügyminiszter úrhoz fordulok ezzel az interpellációval, az, hogy amikor a kisbérlőknek nem volt érdekük ez a -bérletesére, amikor nekik ehhez semmiféle érdekük sem fűződött,, hanem csak káruk, akkor az új bérleti szerződések illetékét az őrgróf a kisbérlők nyakába tolta. Erre nézve vagyok 'bátor beterjeszteni azt az illetékfizetési meghagyást, amelyből kitűnik, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság Kecskemétire és társaira vetette ki az illetéketT. Ház! Ezek után egy nagyon érdekes és rendkívül fontos kérdésre keli még rávilágítanom, éspedig arra, hogy az őrgróf úr azzal a megjegyzéssel és 'indokolással kérte az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól, hogy ezt a bérletcserét végrehajthassa, hogy a kisbérlők által rosszul müveit földet .saját kezelésébe vehesse és ott megfelelő gazdálkodást biztosítson. Ezzel szemben én arra kérem a földmívelésügyi kormányzatot, igaz, hogy ez elől a súlyos kérdés elöl mindenki megfutamodott, (Jenes András: Ügy van! Igaza van) mert nem mernek szembenézni ezzel a rendkívül súlyos és a magyar parasztság jövőjét jelentő kérdéssel... (Aiföldy Béla: Mert jobban izgat, mint akármelyik szélsőség!) Az a szélsőség, amely ebben van, mert ez lázítja azt a sok százezer és millió magyar parasztot 1 . (Mojzes János: Emiatt lesznek kaszások!) Szabad legyen itt megemlítenem azt, hogy az őrgróf úrnak ez az indokolása nagyon nagy tévedés, mert a valóságban nem az történik, hogy ő saját kezelésében kitűnően műveli a földet, hanem az, amire én az orvoslást kérem, hogy a földmívelésügyi kormányzat a legszigorúbb eljárást indusa meg őrgróf Pallayicini Alfonz Károly ellen, hogy a birtokán a robotmunkát megszüntessék. (Rajniss Ferenc: Ötvenezres ember! ötvenezer üoldja van!) Mert amikor azzal semmiziií ki ezeket a kisbérlőket, hogy majd az Ő földjükön saját kezelésben jobb gazdálkodást folytatnia, akkor legyen szabad arra a robotrendszerre utalnom, amelyre nézve adatokat és neveket fogok felolvasni, amely a sövényházi uradalomban — a múlt héten meggyőződtem róla — ma is érvényben van. Az adatok azt mutatják, hogy az őszi vetés szántását az uradalomban ezekkel a kisbérlőkkel robotban végeztetik, (Felkiáltások: Hallatlan!) olyan módon, hogy egy katasztrális hold őszi vető szántás díjtalan elvégzéséért tavasszal kapnak egyholdnyi harmados kukoricaföldet. (Zaj. — Felkiáltások: Hallatlan! — Gr. Festetics Domonkos: Ha ez igaz, akkor hallatlan!) De továbbmegyek,, mert ez ínég mindig nem a legsúlyosabb. Azt az egy katasztrális hold harmados kukoricaföldet sem úgy adják ki, mint ahogyan a szokásnak megfelelő volna, hanem még azt is szántatlanul adják ki, amit a harmadosnak kell megszántania, aki kényszerhelyzetében kénytelen-kelletlen ilyen feltételeket és ilyen robotmunkákat vállal- (Rakovszky Tibor: Ki őrzi ezt az őrgrofot? — Zaj a baloldalon.) De az a kérdés merül most fel, hogy amikor ezt a robotot, amelyet a törvény tűt, a közvélemény elé vetítették az úgynevezett es nagyon lekicsinyelt falukutatók és a »Viharsarok« című könyv lapjain világosan olvashatók ezek a szörnyű tények és — hála Istennek — a vizsgálat úgy fordult, hogy a »Viharsarok« súlyos kitételei ellen megindított bizonyítási eljárás nyomán tartott kihallgatáson minden egyes tétel igazolást nyert (AndaháziKasnya Béla: Ezt könnyű bizonyítani! — Gr. Festetics Domonkos: Nem kell ahhoz »Viharsarok!« Magyar törvény kell és erős szankció! — Zaj a baloldalon.) és amikor egészen bizonyos az, hogy ennek a súlyos vádnak a tételei igazolást fognak nyerni, akkor én azt kérdezem, hogy vájjon kit terhel a felelősség, azt-e, aki imindezt feltárta, és aki felé a börtön ajtói ásítoznak? Ha pedig mindez igazolást nyer, akkor a logika törvényei szerint tovább kell menni és lecsukatni mindazokat, akik a nemzet testén ilyen szörnyű súlyos sebeket ejtettek. Nem lehet ikétféle igazsággal mérni. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz!) és nem az a mi kjíyánságunk, hogy a vizsgálatok lefolyása után az írókat felmentsék, mert ha azokat ^Iméntik, ezzel nem oldódik meg a dolog, hanem a vádlottak padjára kell ültetni azokat, akik ezt a rendszert ma is fenntartják és védik. (Ügy van! Ügy van! a - baloldalon. — Mojzes János: Azok nem kerülnek a vádlott tak padjára! —Aiföldy Béla: Nebántsvirágok!) Ha azonban azt kérdezné valaki, ho^y vájjon miért nem történik semmi a sérelmek orvoslása érdekében a Pallavicini-uradalomban, rendkívül könnyű a válasz: azért, mert ez a feudális rendszer ott csúcsosodik fei teljes egészében, (Farkas István: Ügy van! |Ügy van!) egy eszmei községben, ahol a hatalmas, gyönyörű nagy kastélynak a'tövében egy kőhajításnyira ott van a sárgára meszelt uradalmi [épületben az elöljáróság, a majorokban j sárgára meszelt épületekben húzódik meg a csendőrörs (Farkas István! Ügy van! Együtt 'vadásznak!) és az uradalmi istállókból átalakított iskolákban folyik a tanítás. Hogy tovább fűzzem a dolgot, a kultuszkormány figyelmébe ajánlom .. • ; Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. : Matolcsy Mátyás: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. ; Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A kultuszkormány figyelmébe ajánlanám ezeket a községeket és iskolákat, (Andaházi-Kasnya Béla: Ott csak uradalmi iskola van!) mert nagyon érdekes eredmények bukkannának fel azokon a tavaszi és nyári évvégi iskolai záróvizsgákon, ahol a legtökéletesebb sötétség és tudatlanság mutatja azt, hogy végig érvényesül az őr grófnak, illetve a hitbizományi intézménynek az a szelleme, amely még ma is azt tartja, — nagyon furcsa, de kimondom, ott hallottam — hogy úgy szép a paraszt, ha buta. Ez a vezérelv vonul ott végig (Jenes András: Nemcsak ott!) és ennek a következménye az is, hogy ez a parasztság ilyen szörnyen súlyos elnyomatásban él. (Aiföldy Béla: Az ilyeneket az idők és az események el fogják söpörni! — Malasits Géza: Elsöprik, de a kormánnyal együtt, amely ezt tűri! — Zaj a bal és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) De mindezeknél sokkal súlyosabb az a vád. amelyet itt fel kell említenem, hogy az uradalmi és majorsági épületekbe vonult közigazgatás és igazgatás nem pártatlan és nem független, mert a legteljesebb anyagi lekötelezettségben van. (Felkiáltások a baloldalon.- Ez természetes! — Rakovszky Tibor: Konvenciós cselédek! — Zaj.) A »Viharsarok«-nak és egyéb könyveknek
