Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

70 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1938 március 8-án, kedden. loka körül a szociális glória koszorúját, amikor aizft látják, hogy itt apró kis pepecselés folyik a szociáliisl segélyezés terén, amikor pedig egy nagy nemzetmentő, emibenmentő problémának a megoldásáról van szó? A miniszterelnök úr Győrben nagyszabású beszédéiben többek között a következőket mondotta (olvassa): »Nem tűr/hetjük teliáit azt sem, hogy a szociális kérdések • szubverzív célzatú tárgyalásával forradaLmosítsák azokat a tömegeket, amelyeik szociális helyzetének, súlyos voltát magunk is látjuk és amelyeken írni a nemzeti politika, eszközeivel tényleg segíteni akarunk.« Ne 'haragudjék a miniszterelnök úr, ne haragudjék az államtitkár úr és ne haragudjanak azok az igen í. képviselőtársaim, akik Győriben ott voltak és peesenyepirosra tapsolták a kezüket a miniszterelnök úr e mondatára, ha itt elmondom azt a közismert adomát, amely eszamibejutott, amikor ezt elolvastam. Késő" őszkor, amikor már hideg volt, az uraság csézába ült és kiment a falu határába, a földek felé. Amikor arra hajtat, ia falu végén lát egy eigánysátort. Egy esiomó cigánygyerek meztelenül kirohant a sátorból, mert lódobogást hallottak. Kijön az öreg cigány is és köszön az uraságnak. Az uraság megállíiíja a lovát éis odaszól: »Te cigány, ez a csomó gyerek mind a tied?« — Erre az öreg cigány ezt mondja: »Csókolom a kezét, tekintetes úr, nem az enyémek, én csak ruházom őket.« — Szóval a meztelen gyermekeket ruházza. Ilyen rűházás: ilyen szociális ^gondoskodás a minisz/terelnök úrnak ez a szociális javaslata, amely a meztelen magyar mezőgazdasági munkásságot, azt a négymillió magyar -munkást, keresztény munkást 'havi 5 pengős, napi 18 filléres segéllyel ruház fel -majd 45 esztendei fizetés után. ha 65 esztendős lesz. őszintén szólva, én ezt az egé

s

izet neon tudóim komolyan venni, komolyan értékelni. A miniszterelnök úr itt a Házban, legutóbbi felszólalása alatt valószínűleg az 1848-as történelmi év 90-ik fordulójának hatása alatt mondotta a következő mondatot: »Uj világrend viain. kialakulóban.« Igaza van a 'miniszterelnök úrnak: új világrend vtam> kialakulóban és új világrendnek kell kialakulóban lennie. Meg kell szümnie Európának ezen egyetlen pontján is a nagybirtokrendszernek {Helyeslés a szélsőbaloldalon); új világnak, új világrendszernek kell jönmie: meg kell szünniök a 100.000 holdas nagybirtoknak, meg kell szűnnie annak, hogy ebben az országban 4 millió embernek annyi földje se legyen sajátja, amelyre a fejét éjszakánál lehajthassa. (Mezey Lajos: A nagytőkét is imieg kell egy kicsit adjusztálni!) Igenis, a nagytőkét is és a kar teleket is. Erről már beszéltem. Uj világrendnek kell jönnie: el kell pusztulnia annak a rothadó tőkés termelési rendszernek, amely elégeti a gyapjút, akikor, amikor emberek milliói rongyosan járnak. El kell pusztulnia anniak a termelési rendszernek, amely állatokkal eteti ímeg a gabonát akkor, amikor millió és miillió embernek nincs, ennivalója. El kell pusztulnia ennek a termelési rendszernek» új világnak,, új rendszernek kell jönnie, amely az emlbert és a munkát a megbecsülés oltárára emeli. El (kell pusztulnia annak a rendszernek, amely rendszerben a munka könnyel és vérrel áztatott gyümölcsléből a munkásnak csak nyomor és éhezés jut osztályrészül. Igaza van a miniszterelnök úrnak: ( új világnak kell jönnie, ahol az embarvédelem, a nőinek és az anyaságnak a védelme, a gyermek1 védelem és a népegészségügy az állam legelső •és legfontosabb teendői közé tartozik. Mélyen t. Képviselőház! En ezt a törvényj javaslatot nem fogadom el. Nem fogadja el J maga a mezőgazdasági földmiunkásság sem, i amely azonban tehetetlen, s nem tud ellentállnii. Nem elégíti ki őket, mert ez a javaslat a nőket kizárja az öregségi 'biztosításból, mert nem biztosítja a munkást, sem annak családját betegség esetére, nem nyújt sem. orvost,, sem gyógyszert, mert nem biztosítja^ baleset ellenére, mert nem ad gyermekágyi segélyt,, 'mert 45 évi befizetés után alamizsnát ad, -mert csak a 65. életév betöltése után ad öregségi segélyt, mert a tűzharcosakkal S'zemiben is méltánytalan, s mert nem veszi figyelembe a falu népével együtt élő kisiparost és kiskereskedőt. Uj világnak,, új világrendnek kell jönnie, ímely földet, kenyeret, szabadságot, tisztesiségös munkabért, több jogot, több szociálpolitikát, igazságos jövedelemelosztást,, szociálisabb adórendszert ihamisítatlan falukultúrát nyújt a népnek. Miután ebben a törvényjavaslatban erről szó nincs, miután ebben a törvény javaslatban ;

g£i.z, hogy komoly szociálpolitikáiról szó nincs, ismétlem, a javaslatot nem fogadóim, el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök; vitéz Leel Össy Árpád képviselő urat illeti a szó! vitéz Leel-össy Árpád: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr azzal kezdte beszédét, hogy mindazok a képviselők, akik olyan nagy örömmel és dicshimnusszal üdvözölték ezt a javaslatot, vagy optikai csalódás vagy pedig kényszerképzet hatása alatt állnak. En erre röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy mi úgy látjuk, hogy éppen azok a képviselő urak csalódnak, akik azt hiszik, hogy mi teljes mértékben meg vagyunk elégedve ennek a törvényjavaslatnak tartalmával és úgy gondoljuk, hogy ezzel teljes mértékben el van intézve a munkások helyzete. Hiszen a miniszterelök vir (kijelentette, hogy ez az első lépés ezen a téren és ha ezt az első lépést is visszautasítjuk és nem üdvözöljük örömmel, akkor hasonlatosak leszünk ahhoz az éhező koldushoz, akinek szívesen nyújtják a darab kenyeret, de aki visszautasítja azzal, hogy egy ötfogásos ebédet akar enni. (Farkas István: Ez a hasonlat sántít!) Mi magunk is azt mondjuk, hogy nem elegendő az, ami ebben a törvényjavaslatban van; azt mondjuk, hogy ez csak egy kezdő lépés és utána mi is várjuk, kívánjuk és kérjük a következő szociálpolitikai programúinak megvalósítását, amely aztán — természetes dolog — sokkal fokozottabb mértékben lesz hivatva a munkástársadaloim helyzetének megjavítására. A_magam részéről igenis nagy örömmel és köszönettel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mert hiszen már 1935-ben itt. elmondott első költségvetési keszédemben is rámutattam különösen az elöregedett munkásoknak nehéz, sőt lehetetlen helyzetére és már akkor kértem a miniszter urat, hogy igyekezzék az elöregedett munkásokról gondoskodni. Itt az előttem szólott képviselő úr állandóan a havi 5 pengős járadéknak semmi voltát emlegette, holott le kell szögezni, hogy ez tulajdonképpen nemzeti ajándék, mert hiszen azt' a 60 pengőt megkapják már a következő év első napjától fogva azok az öreg 65 éves 'munkások, akik egy fillért sem fizettek be ebbe az alapba, akik egy fillérrel sem járultak hozzá a 60 pen-