Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-278
Az országgyűlés képviselőházának i gőihöz. Ez tehát ajándéknak tekinthető ebben a törvényjavaslatban. Voltak, akik szembeállították a nyugdíjakhoz való hozzájárulás 250 milliónyi összegét a 3 millió pengővel. Ez ismét álokoskodásnak tekinthető; hiszen jól tudjuk, hogy ennek a 250 millió pengőnek nagy részét azoknak a nyugdíjas tisztviselőknek fizetéséből vonták le, akik imiegfiizetifaék bosszú időkön keresetül ezeket a nyugdíjjárulékokat. Semmi körülmények között sem lehet ezt a két tételt egymással szembeállítani. Megfeledkezett azonban az előttem szóló képviselő úr arróLihogy aki csendesen fizeti a biztosítási járulékot és legalább 25 hebet dolgozik egy évben, az már 224 pengonyi összeget fog kapni annakidején, aimikor kiöregszik a munkáiból. Ez a 224 pengő p , edig tökéletesen elegendő annak az öreg, elaggott munkásiniak. Ezt merem állítani, ímert hiszen én magáim is két évtizede ismerem a falusi munkások sorsait. Az az elaggott munkás azt a 5 pengős járadékot is köszönettel fogadja, amelyet ajándékképpen ad neki a nemzet. De örömimel üdvözlöm ezt a javaslatot azért is mert hiszem — noha annyit sohasem hangoztatták a keresztyénséget is -a memzeti, a szociális és a népies jelszavakat, mint éppen a mai időkben — bizony, »ajnos, nagyon kevéls tevékenységet lálfcumk e magasztos jelszavak megvalósulása terén. Ez a javaslat feltétlenül keresztyén szellemtől van áthatva, omert .a gyengébbet megsegítő szeretetnek szelleme uralkodik benne. Nemzeti is, mert a nemzetnek egyik leginkább arra szoruló rétegét, gerincét van 'hivatva megerősíteni. Népies is, mert ia legelnyamottabb, a legszomorúbb helyzetben élő néprétegen kíván segíteni. Tehát igenis ez a törvényjavaslat mindezeket a magasztos eszméket, fegalimakat és jeliszavakat igyekszik magáiba foglalni és: ha ezen a téren tovább haladunk, akkor hisziem, hogy néhány évtized múlva már nem ott fog állni a munkásosztály, a miunkástársadalom sem, ahol most áll és ahogyan helyzetét az előttem szólott képviselő urak isi vázolták, hanem sokkal előbb lesz a szociális gondoskodás terén. Máir most, ami a törvény javaslatol: illeti, egészen röviden, isizinfce esiak távirati stílusban kívánok hozzászólni annak egyes paragrafusaihoz hiszen a tiéma már annyira ki van merítve és azt minden oldalról annyira megvilágították, hogy itt új jgondolatot felhozni alig lehet. A magam részéről a részesedés jogának megszerzését illetően örömmel üdvözöltem a húsz aranykorona kataszteri tiszta jövedelem .megállapítását De itt az a kérésem lenne az igen t- miniszter úrhoz, tétessék lehetőivé az, hogy ahol a föld (minősége leromlotlt, vagyis a föld húsz aranykorona katasizteri tiszta jövedelem értéket mutat, ide korántsem ér annyit, itt lehetőséig adasisék arra, hogy ilyen esetekben, ha az illetőjkéri az ő kis földje kataszteri tiszta jövedelmének megállapítását, az sürgősen vizsgáltasisék felül, nehogy esetleg az az igazságtalanság történjék, hogy az a föld nem ér annyit, mint amennyire a kataszteri tiszta jövedelem szempontjából felértékeltetett s mégis emiatt az a kisember elessék a biztosítás előnyeitől. A tűzharcosoknál megadott kétévi engedményt szintén köszönettel és örömmel üdvözlöm, bár igazságosabbnak tartottam volna, ha a háborúban eltöltött minden év beszámíttatott volna a biztosítás szempontjából. Űgy hiKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVII. '8. ülése 1938 március 8-án, kedden. 71 szem, hogy a számokat illetőleg a biztosított összegek tekintetében nem sok eltérés mutatkozott volna, mert ha az. eltöltött évet számítjuk, akkor az 1918-ban bevonultak számba sem jöhettek volna, az 1917-ben bevonultak mindössze egy évet kaptak volna, az 1916-ban bevonultak két évet, laz 1915-hen bevonultak három évet és végre azok, akik végigharcolták a világháborút, tehát akiken legjobban otthagyta nyomát az egészséget és a testi készséget illetőleg a világháború sok borzalma és szenvedése, megkapták volna mind a négy évnek beszámítását. Ez lett volna ínuéKtányos és igaaságos. és amennyiben számszerűleg is össze lehetne egyeztetni a kalkulációt, a imagam részéről így kérném ezt fölvenni, már csak azért is, mert a tisztviselőtársadalomnál is így vannak beszámítva a háborús évek. A biztosítás fedezetéül szolgáló összegeket illetőleg bizony én is nagyon szívesen láttam volna, ha nemcsak a földbirtokkal rendelkező vagyonosabbak járultak volna hozzá a fedezet biztosításához, hanem kölcsönösen azok az ipari és gyárvállalatok is, amelyek főként a föld termését dolgozzák fel. De hozzá kellett volna ehhez járulnia mindenkinek, társadalmi különbség nélkül, vagyonának mértéke szerint és akkor lehetővé vált volna a nők biztosítása is. Ezen a téren nagy köszönettel üdvözölhetjük a miniszterelnök úrnak legalább ama kijelentését, hogy az úgynevezett tartaléksegélyalapból annak az öreg munkásnak az özvegye 50 százalékát fogja kapni a biztosított járadékának, (Meskó Rudolf: Sőt még többet!) sőt esetleg többet is. Mi ugyanis nagyon jól tudjuk, hogy egyes helyeken a nők már lánykorukban megkezdik a földmívesmunikákat, hiszen nálunk is, ahol nagyobb területű cukorrépa feldolgozása folyik, a cukorrépa-egyezésnél és kapálásnál nagyon sokszor hónaposán vagy félévesen fogadják fel a nőket, s amellett annak a szegény munkásnak a felesége állandóan dolgozik, végzi a háztartás nehéz munkáit, akkor is, amikor férje, nem lévén munkaalkalma, pihenni kénytelen. Mint nagyon jól tudjuk, a magyar munkás : nők különösen a háború alatt emberfeletti munkát végeztek férjeik helyett is, amikor a háztartásnak, s a gyermeknevelésnek egész gondját magukra vállalták; hiszen f tulajdonképpen ők adják a honpolgárokat, ők adják a katonákat a nemzetnek. Igen kívánatos lenne, ha az ő biztosításuk is fokozottabb mértékben biztosíttatnék ebben a javaslatban. A teljesen magánosan maradt öregekre vonatkozólag, — akiknek nincs semmiféle hozzátartozójuk, egyszóval, akiknek sem lányuk, sem fiúk nincs, mert azok vagy korábban meghaltak, vagy nem is adott nekik az Isten, — telhát azokra vonatkozólag, akiknek nincs kihez menniök, akiknek nincsen lakóházuk, az a tiszteletteljes kérésem, hogy ezeket valamiképpen aggmenházakba kellene bejuttatni. Hiszen ilyen intézményeket nemcsak az állam állított fel, hanem —nagyon jól tudjuk — a különböző keresztyén felekezetek is tartanak fenn ilyen szeretet-intézményeket, ahol az elaggot öregeket igyekeznek elhelyezni. Ha odautaltatnék át ez a heti öt pengő és esetleg még kiegészíttetnék egypár pengővel, ez teljesen biztosítaná ezeknek az öregeknek nyugodt megélhetését, hiszen ott ellátják őket mindennel, ruházattal, élelemmel és gondoskodnak róluk; míg ha egyedül maradnak és ha betegek lesznek, nerai lévén senkijük, nem lesz, aki roll
