Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

62 Az országgyűlés képviselőházának közte és a férfi közt, aki ugyancsak Önálló, önállóan dolgozó, semmi különbség sincs. De fel kell tennem, hogy a kormány tisztán azért nem tette még meg egyelőre ezt a lépést, mert végeredményben az ilyen önállő nő a kisebbik rész, már pedig elsősorban a nagyobbik rész biztosítását kellett megvalósítani. Igen t. Képviselőház! Nem a jószándékon és a kormány jóakaratán múlik ezeknek a kérdéseknek jobb, hatályosabb megoldása, hanem a fedezeten. Fedezetet kell találni s én, ha erről van szó, nem említem most a karteleket és bankokat, mint Mózes igen t. képviselőtársam, nem akarok máshol keresni fedezeteket, mert hiszen ezekre egyébként is szükségünk lesz még, lesznek esetleg még közelebb álló javaslatok, amelyeknek céljaira erről az oldalról, ezektől az intézményektől kell a fedezetet előteremteni; megemlítem azonban az e tekintetben már megnyilatkozott képviselőtársaimmal egyöntetűen, hogy a magam részéről is a biztosítási ügy államosításában látnám a kivezető utat. A biztosító társaságok, amint Horváth Ferenc t. képviselőtársam statisztikailag is^ kimutatta, igen busás jövedelmeket és bevételeket szereznek. A biztosítás végeredményhen közérdekű kérdés, közszükségletet kell a biztosításnak ellátnia, már pedig ahol olyan eminens közszükségleti ellátásról van szó, mint a biztosítási ügynél, ott indokolt, hogy az ilyen intézmény állami kézbe kerüljön. Ez a megoldás olcsóbb, jobb és biztosabb volna. (Esztergályos János : Ne csak a biztosítást^ A szénbányákat, a rádiót!) Az utolsó két évtized, a háború utáni idők tapasztalatai egyáltalában nem megnyugtatók abban a tekintetben, hogy a biztosítók azokért a drága díjakért, amelyeket beszednek, ténylçg megfelelő ellenértéket szolgáltatnak akkor, amikor a biztosítás esedékes. Én tehát teljes meggyőződéssel támogatom azok véleményét, akik azon az állásponton vannak, hogy a biztosítás útján szerezhető anyagi előnyöket az állam számára kell biztosítani s az állam innét fedezheti a hasonló szociális törvényekből eredő terheket! Tűzharcos barátaim és bajtársaim nevében hálás köszönetet mondok a földmívelésügyi kormánynak azért, hogy egy nobilis gesztussal a tűzharcosok korhatárát leszállította és az eredeti 65. életév helyett már a 63. életév betöltésével a járadékra igényesnek mondotta ki őket. Természetesen itt is indokolt volna, amennyire lehetséges, ezt a korhatárt is még jobban leszállítani, mert kétségtelen, hogy ezek a tűzharcosok, akik a háború nagy megpróbáltatásain mentek keresztül és sokszor csak sebesüléssel menekültek meg, valószínűleg sokkal előbb fognak megrokkanni, mielőtt a 63. esztendőt elérnék. Egyáltalában, az volna a helyes, hogy ne kelljen minden körülmények között a 65. évig várnia annak a munkásnak, hogy a biztosítást megkapja, hanem kau-ja^ meg már esetleg a 60-ik évében, ha egyébként a feltételeknek megfelel és ha befizetéseit eszközölte. Nincsen kétségem az iránt, hogy ez meg is fog történni. Ha a törvényjavaslat egyik-másik részletére kitérek, ezt nem azért teszem, mintha azonnali változtatást kérnék ott, ahol ez különös terhet jelentene vagy a számításokat felborítaná, hanem azért, hogy ahol ilyen veszély nincsen, ott a földmívelésügyi miniszter úr fontolja meg az észrevételeket és amennyiben lehet, segítsen a javaslaton, amennyiben pedig ez most nem volna lehetséges, akkor 278. ülése 1938 március 8-án, kedden. valósítsa meg majd abban az időpontban, amikor ennek a lehetősége előáll. A 3, § e) pontja kedvezményt állapított meg, igen helyesen, azokra nézve, akik még nem töltötték be a 65. esztendőt, 'ha Önkéntesen vállalnak megfelelő befizetéseket. Az a szerény véleményem, hogy minden különösebb veszedelem nélkül és a megvalósítás veszélyeztetése nélkül meg lehetne állapítani a 2. pontban felsoroltak összes kategóriájára nézve is, hogy önkéntes befizetéssel ezt a kedvezményt biztosíthassák maguknak. Nevelő hatásúnak tekintem azt az intézkedést és csak elismeréssé] nyilatkozhatom róla, amely szerint van lehetőséi? arra, hogy a járadéktörzspótlékot is az érdekeltek önkéntesen kiegészíthetik. Nem tudom, hogy nagyobb eltolódást okozna-e, ha a katonai szolgálat > idejét nemcsak a munkaviszony szempontjából számítanók be, hanem azt a rendszerint úgy is rövidebb időt a katonáskodás javára írnok a várakozási idő szempontjából. Említették már néhányan az előttem felszólalók közül, hogy a folyósított, de fel nem vett járadékokat illetően nem fogadható el aggálytalanul az egyévi elévülési idő. Én is ezen a nézeten vagyok. Ennek az intézménynek nem lehet az a célja, hogy bizonyos ilyen kisebbfokú mulasztás címén valami hátrány érje az illetőt. Ha tehát annak a munkásnak megvan az igénye a járadékra, akkor azt az igényt érvényesíthesse bármikor a rendes elévülési idő alatt. Ilyenformán ezi nem lehet tétel a számításoknál s ezzel a tétellel nem is volna helyes, ha számolnánk, mert bizonyos etikai szempontok is szólnak ellene. T. Ház! Nem tartom azután eléggé humánusnak azt sem, hogy a büntetett ^egyének családja nem kapja meg az egyébként neki járó járadékot. Az a szegény család legtöbbször nem tehet erről. Azonkívül ez olyan minimális tétel lesz, amely egyáltalában nem érintheti ennek az egész munkálatnak számítástechnikai részét. Ugyancsak ebből az elgondolásból kiindulva, a kényszerből, családi okokból, támasz szempontjából s esetleg engedéllyel külföldön tartózkodó egyéneknek szintén ki kellene fizetni a megérdemelt és megszolgált járadékot. Szerintem nem lehet ezt elvonni tőlük s ettől elütni csak azért, mert külföldön tartózkodnak, s különben is jogosultak lennének. Különösen kiemelendőnek és igen szép humánus intézkedésnek tartom azt, ami a javaslat 12. §-ába van belefoglalva, hogy tudniillik az olyan mezőgazdasági munkásoknak is megadjuk a biztosítás lehetőségét, illetőleg a^ biztosítási járadékot, akik a törvény életbeléptekor már betöltötték hatvanötödik életévüket. szóval azoknak, akik már kiesnek a biztosítási keretből. Mondom, ez nagyon szép és humánus intézkedése a _ javaslatnak, amit nem lehet eléggé kiemelni. T. Ház! Bár nagyban és egészben helyeslem és örömmel fogadom a javaslatot, azonban mégis kénytelen vagyok egy kifogást emelni ellene. Lényeges kifogás emelhető az ellen, — és ezt nem is egészen értem — hogy miért kell a biztosításhoz ia törvényhatóságoknak is hozzájárulniok, különösen pedig a törvényhatósági városoknak. (Esztergályos János: Hogy a nagybirtokososztály kevesebbet fizessen!) Hiszen ha a városnak földbirtoka van, azután úgyis viseli a megfelelő terhet. (Z<ij a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak szem elől té

: veszteni azonban azt, hogy a városok pótádójuknak legnagyobb részét rendszerint szociá-