Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

Az országgyűlés képviselőházának fogyasztást jelentenek. Ez a nagyobb fogyasztás megint a termelésre hat vissza, magát a termelést is emeli, ami ugyancsak bizonyos ellenértéket jelent a munkaadó és a terhet vállaló gazdák oldalán. Én bízom abban és nekem az a meggyőződésem, hogy a gazdasági életben a terhek rendszerint természetszerűen, szükségszerűen, de törvényszerűen is előbb-utóbb kiegyenlítődnek. Lehetséges, hogy átmenetileg ez nem következik be, de elég rövid időn belül be kell ennek következnie. Bízhatunk a kiegyenlítődés mielőbbi bekövetkeztében azért is, mert hiszen — ha a mai időkben kényszeredetten is — irányított gazdaság van es így az államnak is módjában van beavatkozni abba, hogy a gazda. sági életben bizonyos kiegyensúlyozottság álljon elő. A kormány — úgy látom — igen óvatosan számolt azzal a mértékkel és határral, amelyet a terhek vállalása terén a magyar gazdaság még megbír, a nélkül, hogy ennek hátrányát érezné. Ezt és ennyit azonban a magyar társadalomnak, a tehetősebbeknek, vállalniok kell, nemcsak magyar testvériségből, hanem egészséges önzésből is, mert hiszen a tehetősebbek bizonyos terhet vállaván, amelynek nyomán társadalmi kiegyensúlyozottság, társadalmi béke és rend biztosíttatik, azt, amijük van, sokkal nyugodtabban élvezhetik. Nem volna helyes a túlzott tempó, helyes az, hogy a kormány itt is a maga konzervatív, reális, haladó politikáját érvényesíti, (Esztergályos János: 40 évenkint egy csepp!) annyit tesz, amennyit a mai viszonyok között tenni lehet. (Esztergályos János: Szociális olaj. 40 évenkint egy csepp!) Szociális olaj, de ez a csepp is használni fog és a kormány részéről megvannak az ígéretek, hogy lépésrőllépésre, nem is hosszú időközökben, hanem amint megvan a lehetősége annak, hogy tágítsunk ezeken a kereteken és mértékeken, a segítség méretein, a segítség meg is fog jönni. Sokkal jobb kevesebbet markolni és többet fogni, mint sokat markolni és keveset fogni. Mindenesetre ezt a törvényjavaslatot igen jelentős morális és etikai szempontok is alátámasztják. Ez a javaslat elsőrendűen alkalmas arra, hogy a tömegeket a munkára nevelje, ez a javaslat tulajdonképpen a munka megbecsülése. Ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedésével azok az öregek, akik ennek áldásaiban részesülnek, nem lesznek többé a család terhei, a család őket már szívesebben fogja ellátni, eltartani és nem fognak beállani olyan szeretetlen iszeénák, amilyefcnek a magyar társadalmi életnek ebben a rétegében akárhányszor tanúi voltunk. (Propper Sándor: Receptet adjanak, hogyan lehet megélni napi 20 fillérből!) amely szeretetlen szeénák nem egyszer egészen az emberölésig is fajultak. Mindenesetre jó példa lesz ez a törvényjavaslat a fiatalságnak is, mert takarékosságra is fog nevelni. Nagyon helyeslem a járulékrendszert, amelyet a 'javaslat választott, mert ha a munkás a magáéból is gyűjt, a magáéból is biztosítja magát, ez az Önérzetét fogja emelni

r a munkásnak és végeredményben bizonyára csak ilyen megosztással, bizonyos elfogadható tehernek a munkásokra való hárításával vált lehetővé, hogy már ma foglalkozhatunk ezzel a törvényjavaslattal. Ki kell emelnem nem utolsó sorban azt, hogy az ilyen javaslatok nevelik a társadalmat", a társadalomban felkeltik a szociális gondoskodás szükségének érzetét és tudatát. 78. ülése 1988 március 8-án

} kedden. 61 s ha a szociális gondoskodásnak ez a tudata és érzése fokozódik a társadalomban, az természetesen alkalmassá teszi a társadalmat arra, hogy a további hasonló javaslatokat és a fejlődést jobban tudja honorálni. Minden eszközt meg kell ragadnunk a fejlődés érdekében, s ezzel a javaslattal, ha bármilyen kis lépést is, de megint tettünk egy lépést a szociális állam kifejlődése felé, amely nélkül ma már szilárd államrendet, egységesen erős népet elképzelni sem lehet, Nem mulaszthatom el annak kiemelését, hogy a szociális állam fogalma megköveteli, hogy necsak a munkásról, hanem igenis, mindenkiről gondoskodás történjék. Ez az az ideál, amely felé haladnunk kell és mindig arra kell törekednünk, hogy ezt az ideált minél jobban megközelíthessük, bár nagyon jól tudom, hogy ideális állapotokat sohasem lehet teremteni. Tudjuk azt, hogy még sok a tennivaló, nagyon jól tudjuk — és a kormány is tudja, — hogy az egész vonalon meg kellene valósítani az öregségi, rokkantsági és betegségi biztosítást; a kormány is tudja, hogy különösen a kisexisztenciák részére kellene ilyen kötelező biztosítást teremteni. Itt vannak például a kisiparosok, kiskereskedők, kisgazdák, akik mind rászorulnának arra, hogy öregségük, betegségük, rokkantságuk idejére biztosítva legyenek, de természetesen ezt képtelenség követelni és megvalósítani. (Esztergályos János: Már régen lehetett volna!) Ha mégis említem, ezt csak azért teszem, mert ez az útja a jövő fejlődésének s ha .a kormány olyan munkát folytat, aminő munkának eddig is tanúi voltunk, akkor nem kételkedem benne, hogy a kormány a jövőben igenis, ebben az irányban is sokat fog mésr tenni. Teljesen téves eljárás az, — hiszen ezt mások is említették előttem, maga a miniszterelnök úr is — ha gazdaságilag fejlettebb és igényesebb, kultúrában is előrehaladottabb népekkel hasonlítjuk össze magunkat. Azt a mértéket, amely Nyugat-Európában érvényes és^ alkalmazandó, mi, sajnos, nem tudjuk elérni, reméljük azonban, hogy elkövetkezik az az idő, amikor mégis elérhetjük. Ehhez erős akarat, nemzeti összefogás, szolidaritás és íildozatkészség kell. (tlgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a javaslat végeredményben a további fejlődést szem előtt tartó, evolúciós^ javaslat. Ebből a szemszögből kell nézni és bírálni ezt a javaslatot és nem lehet, mint egy bizonyos viszonyokat, bizonyos helyzetet lezáró javaslatot tekinteni, hanem mint olyan javaslatot, amelyet maga a kormány a legjobb szándékkal fejleszteni és kibővíteni akar. Természetesen a javaslat szűk keretei körülmény, hogy tulajdonképpen egy

n evolúció elindítása ez a javaslat, igen tetszetős támadó felületeket nyújt azoknak, akik a kormánnyal szemben állva, ellenzéki szemüvegen át nézik a javasr latot. Nagyon tetszetős érv és végeredmény13 ben mi is hiánynak tekintjük még azt, hogy nincs gondoskodás ebben a javaslatban a nőkről, az özvegyekről és árvákról. (Esztergályos János: Ügy van!) Én is azt mondom, hogy mindezekről az idők során ^gondoskodni kell és már a legközelebbi jövőben kell ezeket a kérdéseket megoldani. (Esztergályos János: De a miniszterelnök úr ígéretet tett erre! — Gr. Festetics Domonkos: Mes: is tartja!) A magam részéről igen nagy hiánynak tartom, hogy az önállóan kereső és dolgozó gazdasági munkásnőről nem történik gondoskodás, pedig