Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

60 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1938 március 8-án, kedden. (képviselőtársaim (minden oldalról, különbség' közöttünk legfeljebb a lehetőségek lemérésében van, abban, hogy az egyik oldal többet kíván s többet gondol megvalósíthatónak már a mai időben és pillanatban, a másik rész pedig megelégszik ezzel az elindulással abban a biztos tudatban, hogy a munkásság érdekeit szolgáló további intézkedések követni fogják ezt a javaslatot. Ez a javaslat azok felé fordul nagy megértéssel, akik a mi társadalmunknak legelhagyatottabb rétegéhez tartoznak, akik a magyar állam legsúlyosabb terhét viselik. Szinte keserű iróniaszámba megy az, hogy ez a réteg az, amely a legnagyobb terhet vállalta magára egész életén át. Ez a réteg másokat tehermentesített és ez a réteg volt az, amelynek öregkorára elhagyatottnak kellett éreznie magát, amely öreg korára azt kellett érezze, hogy úgy a családjának, mint a társadalomnak terhére van. Ha ebben a, teremben csupa munkásképviseíő ülne, azok sem gondolhattak volna több szeretettel és megértéssel a magyar mezőgazdasági munkás felé, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) mint ahogy ennek a Háznak képviselői azt tették. Tudnunk kell azonban, hogy nem elég csak szavakkal vállalni szolidaritást a magyar munkásság nagy tömegeivel, hanem ezt a szolidaritát gyakorlati célok fokról-fokra való megvalósításával is vállalni kell; nem szabad a tömegeknek, a népnek a mi szavunkban csalódnia, a mi szavunkat a néppel szemben minden körülmények között be kell váltani. A javaslat indokolásáról is csak dícsérően lehet megemlékezni. A szociális gondoskodás, a társadalmilag legelesettebbek gondjai, szükségletei iránti nagyfokú megértés és átérzés vonul végig ezen a javaslaton. Így tehát mindezt Összevéve, a javaslat indokolását, a kormány intencióit tekintve, meg kell állapítanom, hogy nem a kormány jószándókán múlt és múlik, ha ez a törvényjavaslat bizonyos realitásokkal számolva, szűk keretekben mozog és nem nyújtja mindazt, amit mi mindnyájan kívánatosnak tartunk. Mi nagyon jól tudjuk, hogy tömegeink, különösen mezőgazdasági tömegeink gazdaságilag, kulturálisan, társadalmilag'igen el vannak maradva. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a helyzet a XX. században nem maradhat megrögzítve, megmerevítve, hanem a nemzeti szolidaritás jegyében ezen segíteni kell. Kormányunk elment addig a határig^ — és ezt el kell ismerni — ameddig felelősségérzete megengedte, ameddig beláthatta a tervbevett rendelkezések, a tervbevett biztosítás realitását és megvalósíásának hatását. Igyekszik a kormány annak tudatában, hogy tömegeinket társadalmilag, gazdaságilag emelni kell, korszerű kérdésekkel a lehető legkomolyabban foglalkozni. XJgy a kormány, mint a törvényhozás máiszámtalan törvényjavaslattal állott itten és számtalan törvényjavaslatot szavaztunk már meg, amelyek mind a szociális kérdésekkel foglalkoznak és amelyek mind egy-egy láncszemét alkotják annak a fejlődésnek, amely kell hogy a magyar szociális állam kiépítése felé vezessen. Nem a mai kor hibája az, hogy ennyire el vagyunk maradva a szükségletektől, — egyébként ebben a tekintetben Összehasonlíthatjuk magunkat a nyugati államokkal és azok törvényhozásaival is, bárhol máshol ugyanezt látiuk — mert ha volt megértés a szociális kérdések, a társadalmi kérdés iránt és ha volt törekvés ezeknek lehető megoldása felé, akkor bizonyára volt és van megértés ebben a parlamentben, ebben a törvényhozótestületben, egyáltalában a magyar kormányokban és törvényhozásokban a szerencsétlenül befejezett háború után. Tudatában vagyunk mindnyájan annak, hogy a szociális gondoskodás, a népről való gondoskod iszociális, a társadalmi békének és rendnek alapfeltétele. Tudjuk mindnyájan, hogy csakis a szociális kérdéssel való foglalkozás, annak gyakorlati megvalósítása alkalmas arra, hogy a társadalmi feszültségeket levezesse. Éppen ezért ezt az utat követnünk kell, mert végeredményben ez az igazi nemzetpolitika útja, annak a nemzetpolitikának útja, amelynek minden egyes társadalmi réteg fejlődését, boldogulását elő kell mozdítania, de elsősorban azoknak a tömegeknek emberi megélhetését és életszínvonalát kell emelnünk, amelyekből a magyar nemzeti élet a maga tömegerőit meríti. Ebben van ennek a javaslatnak is tulajdonképpen nagy jelentősége, hogy fel akarja emelni azokat a tömegeket, amelyek mindig a magyar erő rezervoárja kell hogy legyenek. Ahhoz azonban, hogy átütőerejű szociális törvényeket alkossunk és azokat reálisan meg is valósíthassuk, nagyfokú nemzeti szolidaritás kell, amely természetesen áldozatokat is kíván, mert hiszen valakinek a költségeket viselni kell. Ha azonban ezeket az áldozatokat nézem, ha a teher oldalát tekintem, akkor úgy látom, hogy gazdaságilag is, ^de etikailag is, morálisan sokkal erősebb a másik oldal, amely a teherrel szemben mutatkozó előnyöket tünteti' fel. Gazdasági szempontból ennek a javaslatnak kétségkívül az kell hogy hatása legyen, hogy jobb és tűrhetőbb társadalmi egyensúly fog előállani. Ha tűrhetőbb és jobb társadalmi helyzet, egyensúly állapítható meg, ez elsősorban azoknak érdeke, akik itt kénytelenek terheket vállalni, mert ha ők nyugodtabb tár sadalmi atmoszférában nyugodtabb gazdasági munkásságot fejthetnek ki, a népnívó emelkedésével mindenesetre az összeség érdekét szolgálják. Ha a népet anyagilag alátámaszt juk, természetszerűleg a népnek egész életni vója kell, hogy emelkedjék. A népnek emelke dett életnívója az összeség javát szolgálja, mert a nemzet fizikai és erkölcsi erejét gya Tapítja. Ennek a fizikai és erkölcsi erőnek tudatában pedig minden nemzet jobban bízhatik a maga jövőjében. Csak a fizikailag és erkölcsileg erős^ nemzet bízhatik a maga jövőjében; fizikai és erkölcsi nemzeti erő nélkül nincs nemzeti jövő. Ott, ahol hanyatlik és nem fejlődik a fizikai és erkölcsi erő, a nemzet sírja felé halad. Erkölcsileg mindenesetre szintén nemesítheti és fogja is nemesíteni ez a javaslat és különösen ennek kifejlesztése az érdekelt tömegeket, ami nem utolsó szempont a vagyonbiztonság tekintetében sem, mert az anyagilag biztosabb helyzetben lévő emberek jobban meg tudják különböztetni a tied és enyém fogalmát, az elégedett munkás minden körülmények között jobb munkás, nagyobb erőt kifejtő munkás, tehát ez a körülmény ugyancsak a terhet vállaló munkaadók javára esikNem utolsósorban kell említenem, — az indokolás is hivatkozik erre — hogy a jobb anyagi viszonyok közé jutó tömegek nagyobb