Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

Az országgyűlés képviselöházúnak 277. ülése 1938 március Í-en, pénteken. 51 tos, hogy minél több létminimumon felül élö exisztenciát terheljünk meg azért, hogy minél több nincstelent tudjunk eltartani vagy biztosítani, hanem az a fontos, hogy minél több nincstelenből csináljunk önálló exisztenciát és egyedeket, aikik az élet eventualitásaival szemben a maguk munkája és keresete révén mindenkor fel vannak vértezve. Ez az igazi becsületes szociálpolitika és ez a szellem nyilatkozik meg éppen ebben a javaslatban. (Esztergályos János: Hol

1

?) Az az egyetlen észszerű út, amelyen a kormány ebben a javaslatban halad. Nem mondom, hogy nem jóhiszemű, de talán túljóhiszemű előadók bizonyos ankéteken azt mondották, hogy miért jön előbb az öregségi biztosítás, mert olyan ez, mintha a gombhoz varrnák a kabátot, vagy mintha valaki előbb a kalapot tenné a fejére, amikor öltözködik. Az első hallásra ez roppant szellemes megállapításnak tűnik fel és talán nagyon sok embert megejt, de mégis azt kell mondanom, hogy a kormánynak az a tendenciája és az az álláspontja, hogy előbb az öregségi biztosítást hozta ide a Ház elé, helyes, mert hiszen éppen az előbb hallattuk, hogy az egészségügyi gondozás terén a mezőgazdasági cselédség, a részes aratók, a kis- és középbirtokosak érdekében a kormány már rengeteget tett és hallottuk a miniszterelnök úr tegnapi kijelentéseiből, hogy a még munkaképes generáció javát szolgáló gazdasági és szociális javaslatok egymást fogják érni, hogy ennek a rétegnek életszínvonalát emeljék. Az öregek azonban ezeknek a javaslatoknak az eredményét már nem igen fogják tudni élvezni, tehát helyes a kormánynak az a szociális gondoskodása, hogy ott kezd segíteni, ahol Önönmagán a már tehetetlen öreg földmunkás nem tud segíteni. Tagadhatatlan, hogy vannak dolgok, amelyeknek igen jó az akusztikájuk itt a Házban és a sajtóban is, nagyon szép szónoki sikert is lehet elérni, külön cikket is írnak az emberről, különösen akkor, ha éles kritikával illet bizonyos dolgokat, de a ceruzával való számítás és az élet realitása többnyire rácáfol ezekre a dolgokra. Hangulatot kelteni könnyű, de számszerűleg és objektíve bizonyítani igen nehéz és nagy lelkiismeretlenségnek tartom — bárhol, bárki által történjék is — hangulatot kelteni valami ellen, anélkül, hogy arról előbb számszerűleg meg ne bizonyosodnánk. Azt mondják nagyon hangzatosan, hogy mi az a 60 pengő. En nem lafcarok Einstein relatívitási elméletébe bonyolódni ennél a. vitánál, de éppen az egyik vasárnapi lap képekkel illusztrálva hozta, a debreceni vásárról írva, hogy egy kondás elszegődött egy évre 100 P-ért és egypár csizmáért, a másik pedig, aki nős és — azt mondja — szerencsésebb helyzetben van s akinek jó vásárt sikerült csinálnia, 240 pengőért és egypár csizmáért szegődött él. Ha ezzel szembeállítom azt, hogy az öregségi biztosításnál a gazdasági cseléd 226 P maximumot kap évente, ami havi 18 P-t jelent (Esztergályos János: Ennek nem lehet örülni!) — azért beszélek relatíve — a mezőgazdasági munkás pedig 170 pengő maximumot kap, ami havi 14 pengőt jelent, nem mondom, hogy ez sok, eszem ágában sincs ezt mondani, de relatíve még sem lehet azt modani, hogy ez semmi, még sem lehet azt mondani, hogy ez nem nagy lépés ezen a téren. Tényleg igaza volt a képviselő úrnak, hogy eddig nem volt semmi, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. most egyszerre van 14 millió, tényleg igaza volt a képviselő úrnak, hogy most már 800.000 öreg ember öregségére biztosítunk, még sem lehet tehát azt mondani, hogy ez semmi, összehasonlítva ezekkel az adatokkal és a való élet tényeivel. Mi nem mondjuk azt, hogy ez elég, de igenis ezen az úton haladva fogunk tovább jutni. Mélyen t. Képviselőház! Még a biztosítottak hozzájárulásával szeretnék foglalkozni, amelyet igen sokszor kifogásoltak itt. Erre röviden csak azzal válaszolok, hogy a munkaerkölcs és a polgári öntudat biztosításának érvei sokkal erősebbek minden néven nevezendő, ebben a vonatkozásban elhangzó kri| tikai megjegyzésénél. Hogy a törvényben biz! tosítottak kategóriáját — amint egyik-másik előttem szólott képviselőtársam mondotta — felemeljük 3 holdig, ez a csekély s ég szintén körülbelül 30 millióba kerülne. Az egyik ankéten például volt egy előadó, aki azt mondotta, hogy akinek 300 pengőn aluli jövedelme van, azt mind be kell venni ebbe a mezőgazdasági biztosításba. Kérdem én az én vidéki képviselőtársaimat, vájjon hány holdas gazda az, akinek havi 300 pengő jövedelme van, úgyhogy nem esnének-e bele ebbe a kategóriába még a 200 holdas gazdák isi? Ebben az esetben pedig a számítások valósággal csillagászati számot eredményeznének. Könnyű ezekről a kérdésekről beszélni, de nehéz ceruzával leülni és ezeket az adato

kat kiszám

ítani. ~~Az eloBhegyik képviselőtársam azt mondotta, hogy a nőkre is terjesszük ki a biztosítást. A miniszterelnök úr tegnap megfelelt rá azzal, hogy ez csekély másfél-kétmillió pengőbe kerülne s ha a korhatárt leszállítanék, ez 3 millióba. Ezeket a terheket a mezőgazdaság mai jövedelmezősége nem bírja el. En mégis felteszem a kérdést, hogy kell-e és lehet-e bizonyos vonatkozásokban továbbmenni és igyekszem egy-két lehetőségre rámutatni, amelyek ha nem is azonnal, de ennek a törvénynek a keretében a jövőben talán mégis meg lehetne valósítani és röviden kitérek arra is, hogy honnan lehetne az erre szükséges fedélzetet előteremteni. Népszaporodásunk szomorú számait éppen tegnap ismertette Antal István t. képviselőtársunk, aminek kapcsán felötlött bennem az a gondolat, hogy nem lehetne-e a terhességi, gyermekágyi és szoptatási segélyt megvalósítani. Hogy ennek mi a jelentősége, azt hiszem, erre kár a szót szaporítani. De hogy a négyheti terhességi és 12 heti szoptatási segély bevezetése lehetetlen volna, ezzel nem tudok megbarátkozni. Jelenleg tálán nem lehet ezt megvalósítani, de ha a számok mélyére nézünk, akkor látjuk, hogy mégis meg lehetne valósítani, amikor a statisztikusok szerint 40—50 ezer anyáról van szó és ez az egész körülbelül 3 millióba kerülne. Most jön a megdöbbentő, hogy nincs rá fedezet. Én megpróbálom ezt a fedezetet valamiképpen kimunkálni éppen ebből a törvényjavaslatból, a jövőre, ha nem is azonnal. Lehet, hogy számszerűleg igazam van, a való élet azonban talán nem egészen halad vele parallel, de mindenesetre szerény, tiszteletteljes gondolat, amelyet a földmívelésügyi kormányzat jóakaratú figyelmébe ajánlok. (Esztergályos János: Ne feledkezzék meg a rádió államosításáról!) Nevezetesen az öregségi biztosítás 14 milliót Jesz ki, A cirka 700.000 biztosítottból a család-