Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. cikkről 'törvénycikkre Italadva kimutatta, hogy a mezőgazdasági cselédség, á veszélyes gépeknél dolgozó mezőgazdasági munkások stb., stb., érdekében mi történt. Én csupán egy dologra szeretnék rámutatni, arra a rendkívül fontos célra, amelyet a totális mezőgazdasági biztosítást sürgetők nemesa!k itt a Házban, de a Házon kívül is ankéteken, felolvasásokon, tudományos előadásokon szorgalmaznak, népünk egészségügyi biológiai védelmére. En azt hiszem, ebben a vonatkozásban szerencsés kézzel karolta fel ezt a témát újabban éppen a

1 belügyi kormányzat. Egyetértek Antal István t. képviselőtársaimmal, amikor ő azt mondja, hogy eljött az ideje annak, hogy gondolkozzunk afelől, nem kellene-e most felállítani egy népegészségügyi minisztériumot, vagy valami ehhez hasonló intézményt, s nem aktuálisak-e ezek a problémák annyira, hogy ezeket a feladatokat centralizál va egy kézbe vegyük. De mindez nem von le semmit annak értékéből, amit e téren a belügyminisztérium tagadhatatlanul nyújt. T, Ház! Előttem szólt Horváth Ferenc t. képviselőtársam nem valami nagy elismeréssel emlékezett meg a zöldkereszt akcióról. Én ővele szemben csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetem meg erről az akcióról, mert legalább is az én szülőmegyémben, az én kerületemben azt látom, hogy^ az a zöldkeresztes nővér nagyon szerencsés úton jut ahhoz a népréteghez, mely az egészségügynek, a táplálkozásnak és ruházkodásnak legelemibb szabályaival sincsen tisztában. Azt, amit Horváth t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik túlteng az orvosi adminisztráció, koncedálomEbben van valami, látom ezt a vidéken. De az orvoslásnak e tekintetben nem az a módja, hogy ezt e javaslat keretében kritizáljam, mert nincs mód és lehetőség arra, hogy e javaslat keretén belül ezen bármit segítsünk. (Horváth Ferenc: Hiányzik a betegségbiztosítási része a javaslatnak!) Van azonban egy másik intézményünk, a Stefánia csecsemő- és anyavédő intézet, amely 305 fiókintézettel, 310 anya- és csecsemőotthonnal, továbbá 14 anyaotthonnal rendelkezik. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezen a téren nem történik semmi sem. Sokan azt mondjáik, hogyan van az, hogy külföldön már mérföldes lépésekkel haladtak előre ezen a téren, különösen pedig a mezőgazdasági munkásság biztosítása terén? Kérem, legelemibb szabály az, hogy tudjuk, hogy amikor egy állani agrárimportra szorul, akkor saját agrártársadalmával együtt a saját agrártermékei száz százalékig a kezében vannak. Nálunk természetesen fordított a helyzet, mert hiszen mi mint agrárállam termésfelesleggel rendelkezünk s mezőgazdasági exportot űzünk. A miniszterelnök úr éppen tegnapi beszédében mutatott rá igen bölcsen erre a problémára és ha a felsorakoztatott tények nem^ is ugyanazok, de a konklúzió és a következtetések helyes levonása ugyanaz marad e probléma helyes megítélése szempontjából. Ha pedig ez így van, akkor nem lehet hivatkozni Ausztria példájára úgy, amint ezt ima az előtte/m szólt Horváth Eerenc t. képviselőtársam tette. Ausztria a maga agrárimportja révén kezében tartja saját agrártermelését, Ausztria ipari állam s az ő több bevétele az iparból és az idegenforgalomból származik. Ilyen példákkal, ilyen összehasonlítással tehát ne igyekezzünk lerombolni ennek a törvényjavaslatnak értékét, ülése 1938 március 4-én, péntekért.' 49 mert ez ellentmond a legelemibb közgazdasági szabályoknak. Én hajlamos vagyok együtt tartani azzal a tudóssal, aki azt mondotta, hogy a betegségeket nemcsak gyógyítani, de mindenekelőtt 'megelőzni kell. Nem akarom a t. Házat feleslegesen egy elcsépelt régi anekdotával traktálni (Halljuk! Halljuk!), azzal az anekdotával t. i., mely,

a békeidők egyik főuráról szól, aki négy iháziorvost tartott magának, de csak addig 'adott nekik fizetést, amíg egészséges volt és rögtön megszüntette orvosai dotálását, amikor beteg lettBármennyire anekdotaszerűen hangzik is ez az eset, mindenesetre benne van a prevenció gondolata, a preventív intézkedés szükségességének elve, az a bizonyos gondolat, melyet a mi belügyi kormányzatunk éppen a zöldkeresztakció révén tett magáévá, — a Stefánia Szövetséggel, a zöldkereszt nővéreivel s alkalmazottaival együtt — úgyhogy ma már szerte az országban több mint egymillió földmíves embert ölel fel ez az akció. Szerintem a nemzeti önállósítás! alapot is fel lehetne használni ebben a munkában, nem olyan módon, — nehogy félreértsenek — hogy fiatal orvosokat küldjünk vidékre, adjunk nekik exisztenciájuk megteremtéséhez pénzt és aztán gyógyítsanak ingyen. Nem, a világért sem. Olymódon és azért küldjük őket vidékre, hogy kötelezzük őket népszerű előadások tartására, különösen az ismétlőiskolákban. Ezzel ezek a fiatal orvosok a saját érdeküket is szolgálják, mert megismeri őket a nép és bizalommal lesz hozzájuk. Azt akarom ezzel mondani, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy ezen az úton további lépésekkel menjünk előre. T. Ház! Ha mindezeket egybevetem, azt kell mondanom, hogy az előttünk lévő javaslat tulajdonképpen továbbképzés ezen az úton, egy közkötelesség teljesítése azzal a szegénysorban élő földmívesosztállyal szemben, mely öreg napjaira nem tudott magának a megélhetéshez tőkét gyűjteni. Erkölcsi alapja ennek a javaslatnak az, hogy minden munka, amelyet valaki hivatásszerűleg űz, nemcsak magának és munkaadójának válik hasznára, hanem a köznek és a nemzetnek is. Ezek a néprétegek pedig, — mint ahogyan árvátfalvi Nagy István előttem szólott t. képviselőtársam mondotta — amelyekkel mi együtt voltunk a négyéves háború minden nyomorúságában és szenvedésében, Igenis bebizonyították, hogy nemháborúban, de a háború utáni békének nevezett gazdasági harcban is kiérdemelték hazafias gondolkodásukkal, nemzethűségükkel és tűrésükkel azt, hogy öregségi biztosításukat ebben a Házban megtárgyaljuk és a iavaslat megszavazásával az öregségi biztosítás problémáját megoldjuk. (Esztergályos János: De nem ilyen tökmagjáradékkal!) Az a tény, melyet a miniszterelnök úr tegnapi beszédében is bejelentett, hogy a törvényjavaslat révén azonnal több mint 75.000 megöregedett gazdasági munkás jut járadékhoz, kizárólag annak a munkának honorálása, amelyet ezek az egyének a nemzet javára teljesítettek. Ez a javaslat tisztán szociális jellegű pionírmunkát akar végezni. Ez a javaslat — hogy visszatérjek Horváth Ferenc t. képviselőtársam felszólalására — talán nem utolsósorban igenis az önkéntes biztosítás iránti érdeklődést igyekszik felkelteni és ami a legfontosabb, csupán oly megterhelést foglal magában, amelyet ez a