Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-277
48 Az országgyűlés kepviselöházúnak 2 r t a kevés kenyér problémája és a szociális reformok szükségessége miatt (kell harcolnunk. Es mindezt, ahogyan az a bizonyos ellenzéki lap is megírta, mélyen t. képviselő űr, a kormány bölcsen, okosan és tudatosan szolgálja, amikor ilyen javaslatokkal lép ide a Ház elé. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon-) Ezek ellen a bajok ellen kell harcolni és ennek a harcnak egyik etappja tulajdonképpen ez is és a sok-sok ezt megelőző javaslat is, amelyeket a közelmúltban itt a Ház nagy nyilvánossága előtt letárgyaltunk. Ez szerintem az igazi eredményes harc a szélsőségek ellen, — ha ilyenek vannak. Ezt a harcot, amelyet a kormány folytat, támogatni és folytatni fogjuk még akkor is, akármilyen ideges hangulattal igyekeznek is munkánkat befolyásolni. Hallani a nagy idegességben, hogy 1938 ennek vagy annak az éve lesz, s 1939 a jó Isten tudja kié. Legyen szabad a józanul gondolkozó magyar polgárság nevében itt az ország nagy nyilvánossága előtt leszegeznem, hogy az elkövetkező két évnek a választásokig a gazdasági és szociális reformok korszakának kell lennie és hiszem, hogy az is lesz. Ez a két év Darányi Kálmán két éve lesz, aki ilyen szociális alkotásokkal igyekszik a titkos választójog elé menni. És ha a túloldalon ebben a munkában minket segíteni fognak és nem lesz ilyen hisztérikus hangulat, hanem ezeknek a törvényeknek letárgyalásáboz megfelelő atmoszférát fognak biztosítani, akkor nem fog kelleni a szélsőségek ellen harcolni, mert akkor ezek Önmaguktól fognak megszűnni. T. Ház! Ezzel ia javaslattal kapcsolatban, amely ebben az atmoszférában került a Ház elé, egyik nem jobboldali, hanem egészen balszélen álló ellenzéki napilap vasárnapi számában ez áll (olvnssa): »A javaslat egyes intézkedéseit lehet helyeselni, vagy hibáztatni, — annyi azonban kétségtelen, hogy fontos szociális intézkedésről van szó, — nagyjelentőségű lépésről a szociálpolitika területén, — száz és százezer emberről, olyanokról, akiket valamennyi párt a magyar állam egyik tartóoszlopának szokott megjelölni.« Es valóban, ha ehhez hozzáveszem, akár itt, akár a túloldalon felszólalt képviselőtársam véleményét és hozzáveszem a sajtóban erről a javaslatról megjelent kritikákat, akkor azt kell mondanom, hogy lígy a Ház, mint az ország nagy nyilvánosságának többsége elismeréssel van a kormány azirányú ténykedésével szemben, melyet ebben a javaslatban lefektetett. En ezt a javaslatot nagyjelentőségű és úttörő javaslatnak tartom, mert tulajdonképpen az első lépés a felé a százszázalékos betegségi biztosítás felé, amelyet mindnyájan szeretnénk megvaló. sítani, csak mia még az eszközök híjával vagyunk és — mint ahogyan később felszólalásom folyamán még rámutatok — előbb, más feltételeknek kell eleget tenni, hogy ezt a biztosítást mezőgazdasági vonatkozásban százszázalékig, tökéletesen kiépíthessük. Tagadhatatlan, hogy a háború utáni évtizedekben úgy Európában, mint a tengerentúli államokban a szocális biztosítás bevezetése és tökéletesedése terén hatalmas előrehaladás történt. Két cél lebegett e kormányok és e törvényhozások előtt: először a létbizonytalanságot és a szociális nyugtalanságot minél jobban szűkíteni, másodszor a nemzet biológiai értékállományának védelmével tulajdonképpen erősíteni magát a nemzetet. E célok eléréséért iparkodtak természetesen minél szélesebb rétegekre és az élet minden néven ne. ülése 1938 március U-én, pénteken. vezendő fontosabb vonatkozására kiterjeszteni a biztosítást. A betegségi biztosítást mindenütt rokkantsági, öregségi bizosítás követte. Voltak államok, mint ahogy éppen szocialista képviselőtársaim említették, 11 állam, amely a munkanélküli segélyt is bevezette. Bevonták a biztosítás körébe az ipari munkásság után a magántisztviselőket, a mezőgazdasági munkásokat, sőt több országban önkéntes biztosítás formájában az önálló iparosokat és gazdákat is. Egyes államok — mint Franciaország és Anglia — óriási áldozatokat hoztak, különösen a munkanélküliség esetére szóló biztosítással kapcsolatban. így Lengyelország 32 millió zlotyt, Jugoszlávia 26 millió dinárt áldoz egy évben a biztosítás kibővítéséért. Amerikában 1935-ben 25 milliós munkásrétegre terjesztették ki a biztosítást. Angliában az utóbbi években 750.000 mezőgazdasági munkásra terjesztették ki a biztosítást. Mindez természetesen hatalmasan 'igénybevette úgy a bizosítottak, mint az államok pénzügyi teljesítőképességét. Mi lett a következmény, mert ide szeretnék eljutni: a gazdasági dekonjunktúra idején bizony igen sok állam arra kényszerült, hogy átmenetileg egy-egy biztosítási ágazat szolgáltatását felfüggesztette. Most kérdem, vájjon a fokozatos felépítés a helyes-e, mint ahogy azt mi itt ebben a javaslatban tesszük a kormányelnök úr és földmívelésügyi miniszter úr javaslata szerint, vagy pedig túldimenzionáltság, melyre éppen a körülöttünk lévő államok szolgáltatnak példát, ahol a legkisebb gazdasági dekonjunktúra, vagy megrázkódtatás esetén a biztosítás egyes ágazatinak szolgáltatását fel kell függeszteni. (Esztergályos János: Fegyverkezésre költik el.) Tanulságnak is jó. Hogy mire költötték, mire nem, az nem tartozik ide; egy bizonyos, hogy minden államban úgy van, hogy nemcsak a biztosítás az egyedüli probléma, hanem vannak más problémák is, amelyekkel foglalkozni kell és amelyekre fedezetet kell találni. 1933-tól kezdve csakugyan úgy volt, hogy amikor egy kis gazdasági javulás beállott, a biztosítási kereteket_ igyekeztek tágítani, a szolgáltatásokat javítani, a várakozási időt csökkenteni, általában bizonyos könynyítéseket vezettek be és fejlesztették ezt az intézményt. Hogy ne szaporítsam a szót, én úgy látom, hog-y a kormány és a földmívelésügyi miniszter úr mindezeknek tudatában, mindezeknek bölcs mérlegelésével és reális számítások alapján, hozta ide ezt a javaslatot olyan formában, amilyen formában mi ezt támogatjuk és elfogadjuk. Hogy a végcél előttünk is a mezőgazdasági betegségi biztosítás, ezt — azt hiszem — kár hangoztatnom, akkor, amikor tulajdonképpen az első lépést tesszük meg azzal, hogy ezt a javaslatot elfogadjuk. (Esztergályos János: Nagyon pici lépés ez!) Majd erről a pici lépésről is beszélek, ha megengedi a t. képviselőtársam, mert majd a pénzügyi fedezet kérdésével kapcsolatban rámutatok arra, mekkorát estünk volna a vízbe, ha nem ilyen pici lépéssel mentünk volna, mint pici nemzet előre. De azt sem lehet mondani, hogy nálunk — mint előttem felszólalt egyik t. képviselőtársam mondotta — nem történt ebben az irányban semmi az égvilágon. Isten ments, hogy én a miniszterelnök úr tegnapi beszédét recitáljam itt, v&.gy pedig Temesváry Imre t. képviselőtársam felszólalását, aki évről-évre, törvény-
