Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

578 Az országgyűlés képviselőházának azután nem lehet mindenkinek egykönnyen fellépni, hanem csak nehezen. Arról is beszélünk, hogy a képviselői összeférhetlenségi törvényt meg kellene alkotni. Már pedig ez egy újabb képviselői öszszeférhetlenség, mert kétségtelen dolog, hogy — amint ez a törvényjavaslat meg is mondja — ha nincs az illető egyénnek megfelelő őszszegű pénze, az abban a kerületben lakó valamelyik választó leteheti helyette a kauciót. Mi ez, ha nem képviselői összeférhetlenségi Mi az, ha valamely nagybirtokos, valamely bank, valamely nagy gazdasági egység, valamely kartel — amelyek ellen itt kiabálunk, amelyek ellen itt ordítoznak, amelyeket meg akarunk szüntetni — leteszi a kauciót valakinek? Nem veszi-e ez meg az illetőt már előre, képviselőjelölt korában a kép viselő jelölésnél? Ez nyilvánvaló, ez természetes, ez ösztönszerű dolog. Ha ez a törvénybe így belekerül, nem lehet kiküszöbölni azt, hogy valamely pénzintézet, kartel, vagy gazdag ember _egy szegény ember helyett letegye a kauciót és megválasztássá ezen keresztül. Az ilyen képviselő pedig kétségtelenül le van kötve, az ilyen képviselő összeférhetlen helyzetbe kerül és természetes adottság, hogy ezentúl annak érdekeit szolgálja. Nem tudom megérteni, miért kell ezt a rendszert megteremteni. Miért kell ezt az összeférnetlenséget ebben a törvényben statuálni, miért kell ebbe a törvénybe ilyen lehetőséget belehozni. De tovább megyek. Arról is beszéltek sokat, sok szó esett ennek a választási törvényjavaslatnak tárgyalása során arról, hogy változó viszonyok között, változó korszakokban élünk, különböző gondolatok, eszmények, elgondolások merülnek fel a társadalom gazdasági rendjének átszervezésére. Miért akarjuk ezt innen kiküszöbölni? Ez az egész törvény ezt a célt szolgálja, holott ellenkezőleg, itt van a helye minden vágynak és kívánságnak, amely az ország területén belül felmerül, nagyon helyes, nagyon célszerű, ha ezek a parlamenten, a törvényhozáson keresztül tudnak érvényesülni. Ez pedig szintén azt jelenti, hogy a szegény emberek el lesznek zárva attól, hogy felléphessenek, mert a szegény emberek csak úgy juthatnak majd be a parlamentbe, ha függő helyzetükben már előre eladják magukat. Kérem a t. Házat, méltóztassék ezt komolyan venni. Komolyan kell venni azt, hogy a parlament független legyen és hogy a parlamentben minden, az ország területén belül megnyilvánuló vélemény élhessen és érvényesülhessen. (Br. Berg Miksa: A valódi népakaratnak feleljen meg!) Ez a helyes álláspont. Hiszen a demokratikus államokban, például Angliában, amelyre szeretnek itt hivatkozni, többféle párt van, minden pártnak megvan a programja és még azt is engedik, hogy kormányra jusson és érvényesítse, ha tudja, a maga programmját. Helyes álláspont ez, mert így tűnik ki, hogy mi a helyes igazgatási mód és hogy egy állam rendjét hogyan lehet jobbá, tökéletesebbé tenni. Bizonyos az is, hogy a nép, a lakosság felelősségérzete, politikai elgondolása is sokkal szilárdabb, mint ott, ahol ilyen mesterséges eszközök zárják el a vélemények kifejezésre jutását, különösen pedig a szegénység véleményének érvényesülését. Kérem, hogy Peyer Károly és társai indít29 U. ülése 1938 április 5-én, kedden. ványát fogadja el a képviselőház és töröljük ezt a szakaszt teljes egészében. Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Az, amit az előttem szólott t. képviselőtársaim a szakasszal kapcsolatban elmondottak, lényegileg megismétlése annak a vitának, amely az 1937:VIII. te. vitája alkalmával folyt le a képviselőházban. Annakidején, amikor a pártközi konferencia a választójogi és egyéb alkotmányjogi javaslatok ügyében összeült, Friedrich igen t. képviselőtársunk ott indítványt tett, hogy addig is, amíg a választójog kérdését teljesen, részleteiben nem rendezzük, valósítsuk meg a titkos szavazást és az ajánlási rendszer reform" ját, minthogy az ajánlás addigi módszere megbukott. Ez az ajánlási rendszer az 1937:VIII. tc.-ben olyan módon reformáltatott meg, amely mód két különböző rendszernek kombinálása és amely végeredményben mindkét rendszernek minden nehézségét a jelöltekre tolja. Nagyon helyes a kaució rendszere, vagy a hitelesített ajánlások rendszere, de a kettő együtt csak felesleges nehezítést és feltétlen drágítást jelent. (Ügy van! a bal- és a szélsőbalodalon.) Mindazokban a külföldi államokban, ahol az ajánlási rendszer kaucióval Összekötött, nem szükséges olyan nagyszámú ajánló, mint ahogy azt ez a törvényjavaslat inaugurálja, hanem a legnagyobb szám — Írországban — száz; sehol ennél nagyobb szám nincsen átlag, csak három—öt—tíz —tizenöt, az ajánlók száma, (Br. Berg Miksa: Francóéknál mennyi lesz?) amely szükséges ott, ahol kauciós rendszer van. Tehát vagy kaució, vagy hitelesített ajánlási rendszer! A kettő együtt azonban nem jelent mást, mint a jelöltség megnehezítéséit, tovább is a tőkének __ való kiszolgáltatottságot és. éppen annak a célnak el nem érését, hogy ia képviselő független legyen, mert ezen az úton nem függetlenné, hanem függővé válik és ahelyett, hogy az összeférhetlenség törvényét rendezné a Ház, a titkos Összeférhetlen s égek légióját fogja ezzel megteremteni. Éppen ezért aggálylyal viseltetvén e rendelkezéssel szemben, kérem a t. Házat, fogadja el Peyer Károly és társai képviselőtársaink beterjesztett módosítását. Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Mózes Sándor szólásra jelentkezik.) Mózes Sándor képviselő úr kíván szólani. Mózes Sándor: T. Képviselőház! Ha a népszámlálás statisztikai adatait olvassuk, látjuk, hogy a magyar középosztály igen csekély mértékben tesz eleget honvédelmi és családfenntartó kötelezettségeinek. A statisztika azt mutatja, hogy a városi középosztály családjaiban vagy csak egy gyermek van, vagy még egy gyermek sincs. Állandóan azt hangoztatják, hogy meg kell nyitni a zsilipeket, hogy a parasztság soraiból minél többen emelkedhessenek fel az intelligens középosztályba, mégis amikor a törvényes rendelkezéseket egymásután hozzuk, azt látjuk, hogy mindenütt gátakat emelünk a parasztságból kiemelkedő intelligencia érvénye sülése elé. Ilyen gátat látok az ebben a szakaszban foglalt rendelkezésekben is, amelyek teljesen lehetetlenné teszik azt, hogy a paraszti sorból kiemelkedő, középiskolát és egyetemet végzett szegény fiatalember, még akkor is, ha tehetséges és faj-