Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

Az országgyűlés képviselőházának utasítást, merne az a saját elhatározása szerint valamit csinálni? Van egy igen érdekes esetünk. Egyik jelöltünk, aki jelölt volt az egyik vidéki városban, találkozott egy idegszanatóriumiban azzal a szolgabíróval, aki vele szemben az erőszakoskodás okát elkövette. Egymással összebarátkozva, meggyónták egymásnak és a szolgabíró bevallotta, hogy mindazt az erőszakoskodást, amelyet elkövetett vele szemben, felsőbb utasításra volt kénytelen megcsinálni. E tekintetben nem

1 volt eddig sem kétség, de sajnos, csak az idegszanatóriumban lesznek az emberek okosak, csak itt kezdenek őszinték lenni és fear, hogy csak itt mondják meg az igazat. (Derültség.) Ha tehát továbbra is bentmarad a törvényjavaslatban ez a rendelkezés, ez lehetőséget fog nyújtani arra, hogy ellenzéki ne tarthasson gyűlést. Azt mondhatják majd például egy budapesti választásnál: nem adok engedélyt gyűlés tartására Angyalföldön, hanem tessék azt a gyűlést a Belvárosban bejelenteni. (Lányi Márton előadó: Ugyan! Ugyan!) Lehet ilyen álláspontra is helyezkedni. Mivel a Belváros is a budapesti északi választókerület területén van, tehát el lehet foglalni ilyen álláspontot is. Ezen az alapon azt mondhatják) például a kőbányaiaknak, hogy bent a városban tartsák valahol a gyűlést s az összes választtóik villamossal vagy egyéb járművel jöjjenek be. Vannak pártok, amelyeik talán ezt meg is tudják csinálni, amelyeiknek rendelkezésére állanak erre a célra a pénzforrások. Pestkörnyékén láttam, hosry külön autóbuszokon szállították ki a gyűlés résztvevőit, mert a helybeli lakosokból kevesen adódtak volna össze. Nem

1 lenne helyes és célszerű,^ ha ilyen alapra helyezkednének a pártok a választások alkalmával. Miután ez a szakasz továbbra is ilyen visszaélésekre nyújt lehetőséget, kérem, ne méltóztassanak fenntartani ezt a jkorrupt rendszert — nem én mondom ezt. mások bélyegezték) .korruptnak — amely eddig volt és méltóztassanak ezt a rendelkezést kihagyni. Elnök: Szólásra következik

1

? Csikvándi Ernő jegyző: Meizler Károly! Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó- , . . „ Meizler Károly: T. Ház! Peyer képviselőtársam túlságosan nagyigényű, s odáig^ megy, hogy még a réai törvényt is meg akarja javítani. Ez talán egy kicsit túl nagy követeles, bár igaz, hogy oka volna rá. (Peyer Károly: Az embernek mindig többet kell kérnie, hogy valami keveset kapjon!) Az a rendelkezés tudniillik, hogy közbiztonsági és közegészségi érdekből a gyűlés engedélyezését megtagadhatja a közigazgatási hatóság, kétségtelenül sok aggodalomra ad okot. Addig amíg egy kerületben 30—40 község volt, — maximálisan a zalaegerszegiben 63 — nem volt olyan borzasztó dolog, ha a jelölt nem kapott gyűlésengedélyt hétfőre, mert megkapta keddre. Igaz, hogy ha a vasárnapjait nem tudta kihasználni, a hétköznapokkal nem siókra ment, mert a hétköznap már munkaidő. Mindazonáltal méltóztassanak meggondolni, mi lesz, ha a főszolgabíró a gyűléseket mindig a következő napra fogja majd engedélyezni, amikor például a törvényhatósági lajstromos választókerületben majd 300—400 községet kell beszervezni és ugyanannyi helyen kell programmbeszédet tartani. (Szinye^ Merse Jenő: T'Tgy sem képes rá senki! — Holitsclier Károly: Sehogy sem tud 400 helyen beszélni!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII, 294. ülése 1938 április 5-én, kedden. 569 Persze, hogy nem tud beszélni, különösen, ha még akadályozzák is benne. Nem irigylem azt a jelöltet, aki csak akkor tudja meg, hogy a gyűlés nincs engedélyezve, amikor kimegy^ a helyszínre és a lajstromos kerület egyik végéből mehet 120, vagy 150 kilométert a kerület másik végére, hogy aztán újra megtudja, hogy ott sem engedélyezték a gyűlést a kért időpontra, hanem csak a következő napra. Lehet, hogy ez talán megfelelő vagy kielégítő eljárás volt idáig, de most, amikor lajstromos választókerületek lesznek 300—400 községgel, a tervezett rendelkezést semmi esetre sem tartom megengedhetőnek. Ennek az intézkedésnek még csak van valami látszólagos létjogosultsága, amennyiben a régi törvény szerint is csak így volt, a következő (3) és (4) bekezdéseknek azonban — amelyeknek törlését kérem — még az az igazolási lehetőségük sincs meg, hogy ezek az intézkedések a régi törvényben is benn lettek volna. A (3) bekezdés az úgynevezett néma hetet szabályozza és megállapítja, hogy a néma hét alatt nem adható gyűlésengedély. Ez azt jelenti, hogy most, amikor az egyéni kerület kétszeresére, a lajstromos kerület pedig tízszeresére nagyobbodik meg, egy teljes hetet vonnak el az agitációtól. A gyakorlatban már eddig is be szokták vezetni a néma hetet egy rosszul értelmezett miniszteri rendeletre való hivatkozással. Akárhányszor láttuk azonban, hogy méltányosságból a közigazgatási hatóságok a néma 'héten is adtak gyűlési engedélyt akkor, amikor a választási agitációra nagyon kevés idő volt. Ment ne méltóztassék azt gondolni, hogy ha a jelöltnek nincs meg a lehetősége arra, hogy választóival érintkezzék, tez nem jelent semmi hátrányt a számára. Van ennek a javaslatnak egy szakasza, a 124. §, amelynek (11) bekezdése szerint érvénytelen a választás, ha a jelöltnek nincs módja arra, hogy választóival érintkezzék, már pedig, ha meghagyjuk ezt a néma szakaszt, ezáltal még kisebb lehetőséget nyújtunk a jelöltnek a választóival való érintkezésre. Hiszen iminden egyes lajstromos választást meg lehet majd semmisíteni azon a címen, hogy a jelöltnek éppen a néma hétre való tekintettel nem állt mindenütt módjában személyesen érintkezni, választóival. A néma hét tulajdonképpen a földalatti agitációnak ad lehetőséget. Ameddig gyűlést lehet tartani, addig még csak megvan a mód és lehetőség arra, hogy a kósza híreiket, a szándékosan terjesztett hiamiis és rágalmazó híreket a jelölt megcáfolhassa, de ha elkövetkezik a néma hét, a gyűlések tartásiának tilalma, akkor az agitáció a föld alá menekül és házról-házra, családrólösaládra járó, suttogó agitáció ideje következik el. Ilyenkor jönnek a különböző rágalmaik* Jön az első rágalom, hogy az ellenjelölt viszszalépett, a második, hogy az ellenjelölt súlyosan »megbetegedett, a harmadik, hogy az ellenjelölt meghalt,jhogy az ellenjelölttől éppen az előző napon pártolt el utolsó híve a mi jelöltünk éltetése közben! (Peyer Károly: Es hogy elfogyott a pénze! Ez a legveszedelmesebb híresztelés!) Ilyenkor már nines mód ezeknek a kerületben elterjedt híreknek a megcáfolására. Az egyetlen lehetőség az volna, hogy a gyűléseken cáfolják meg élesen ezeket a híreszteléseket a jelöltek, de ha a néma hét már elérkezett, akkor mindenkinek hallgatnia kell, gyűlést tartania nem lehet, tehát cáfolni sem lehet. Akinek sajtó van a kezében, akinek lapengedélye van, — ez tenmészeitesen az ellenzéík82