Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

570 Az országgyűlés képviselőházának 29 k- ülése 1938 április 5-én, kedden. nél nagyon ritkán fordul elő — annak tovább lehet terjeszteni ezeket a híreiket és jön is a jelentés a lapokban, hogy ennyivel és ennyivel fog győzni ez a párt vagy az a párt és nincs lehetőség arra, hogy gyűléseken cáfolják meg eaeket a híreszteléseket. Éppen ezért a néma hétnek ezt a rendezését, seimimi körülmények között nem találom helyesnek. A miásik dolog a következő. A (4) bekezdés azt mondja, hogy csak a bejelentett, tehát a hivatalos' Ikortes szólalhat fel, hogy csak a beati possidentes — felsőházi tag, a kormány tagja istb. — szólalhatnak fel, agitálhatnak, más ember csak abban az esetben szólalhat fel, ha állandóan a zsebéiben tartja a választói névjegyzék kivonatát, amelynek értelmében választhat. Ezek olyan kicsinyes akadályok, •olyan kicsinyes és főleg az ellenzéki' kép viselő­jelöltekre kellemetlenlkedéssel járó tilalmak, amelyeknek torvénylbeiktatása nem helyes. En­nek nincs is sok értelme, mert mindennelk semimi köze sincs ahhoz, amit ez a fejezet cé­loz, iái választás 1 tisztaságának és zavartalan­ságának biztosításához. Ezek a tilalmaik esak arra jóik, hogy ellenőrizzék, kik vannak a je­lölt kíséretében, hogy ezeket előre bejelentet­ték-e. Ennek ellenőrzése címén meg lehet állí­tani a jelöltet, meg lehet állítani kíséretét, az autóját, végig igazoltathatnak mindenkit és mire a jelölt beérkezik a gyűlés 'színhelyére, a hivatalos közeg előiveszi az óráját, azt mondja, 8 óra 10 perc, most már nem lehet a gyűlést megtartani. (Csoór Lajos: így volt Endrődön!) Méltóztassék csak visszaemlékezni ezeikre az esetekre.^ Az ilyen intézkedéseik nem biztosít­ják a választás tisztaságát és zavartalanságát, hanem ellenkezőleg, bonyodalmakat idézhetnek elő s ezért tisztelettel kérem ezeknek a rendel­kezéseknek, törlését. Elnök: Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr. Malasits Géza: T. Képviselőház! Végtele­nül sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, (Egy hang jobbfelől: Itt van a helyettese!) aki gyermekded ártatlansággal tagadja le azokat a dolgokat, amelyeket itt a ma­gyar közigazgatásnak nem nagy dicsőségére elmondunk. Valahogy úgy tünteti fel magát a miniszter úr, mintha nem ezen a bolygón élne és nem vesz tudomást ezekről az eseték­ről. (Tahy László belügyi államtitkár: A mi­niszter sem ülhet itt 8 óráig egyfolytában, neki is van pihenési igénye! Itt van a helyet­tese!) A szakasz (2) bekezdésének első tizenkét szava jó, ami azonban utána jön, az csak arra alkalmas, hogy az ellenzéki jelöltbe belefojtsa a szót. A szakasz (2) bekezdése szerint: »A rendőrhatóság az előző bekezdés szerint beje­lentett pártgyűlés megtartását nem tilthatja meg.« Ez eddig jó. Ami azonban ezután követ­kezik, az hurok, az csak arra alkalmas, hogy, amint mondom, az ellenzéki jelöltbe belefojtsa a szót. Leszek bátor néhány nagyszerű trük­köt elmondani, melyet a közigazgatás nem­csak mi ellenünk, hanem a polgári ellenzékiek ellen is elkövet. Azt mondja ugyanis tovább a bekezdés, hogy »ha azonban a közbiztonság vagy a közegészség érdeke megkívánja, a párt­gyűlés megtartását — indokolt határozattal — attól teheti függővé, hogy a bejelentők a párt­gyűlés megtartására más helyet vagy más időpontot jelöljenek meg.« Megtörténik azon­ban, hogy a rendőrhatóság a legnagyobb do­logidőben azt mondja, hogy a pártgyűlést csak reggel öt órakor szabad megtartani. Megtör­tént eiz a Dunántúl, én magiam voltam a szem­tanúja ennek. Reggel öt óraikor odaállt a tiszteletbeli szolgabíró úr egy sereg csendőr­rel a gyűlés színhelyére, ott volt a szegény jelölt, de a lakosok nagyrésze már kint volt a mezőn, az öregek pedig otthon ténferegtek. A tiszteletbeli szolgabíró úr kivette az óráját és azt mondotta: most harangoznak öt órát, öt percet • várunk s ha akkor nem lehet meg­kezdeni a gyűlést, akkor vége van, feloszla­tom. El volt intézve a dolog. Ha azután már nagyon vastagon ment a dolog és a gyűlést mégis engedélyezni kellett, akkor megenged­ték a gyűlést este 8 órára, de a szolgabíró ki­adta a csendőröknek a szigorú utasítást, hogy amíg ő nem jön, addig nem szabad megkez­deni a gyűlést. Nyolc órakor már a lakosság nagyrésze tényleg otthon volt, lemosakodott és eljött a gyűlésre, hogy meghallgassa a jelöl­tet, hátha az többet tud, mint a t. kormány­párti jelölt. A szolgabíró azonban csak fél­tízkor ért oda, ezek az emberek pedig, akik már reggel négy órakor felkeltek, hogy ki­menjenek mezei munkát végezni, nem vártak este féltízig, amíg a szolgabírónak tetszik oda­jönni, hanem szépen szétoszlottak, öt-hat em­ber állt ott a jelölt körül, ezekkel megtart­hatta a gyűlést. A néma hét. A néma hétre szokták mindig az ellenzéki jelöltek elleni rágalmazásokat el­tenni. Nem illik elmondani, de mégis^ csak ki­kívánkozik belőlem, hogy amikor felléptem, én minden voltam; azt mondták, hogy 450.000 ko­rona állami pénzt loptam el és soha nem vol­tam munkás, hanem gyárigazgató, gazdag em­ber vagyok, egyszóval mindenre méltó ember, csak arra nem, hogy szocialista programmal fellépjek. Jött a néma hét, gyűlést nem lehe­tett tartani- Amikor elmentem a rendőrség ve­zetőjéhez, a rendőrtanácsoshoz, azt mondottam neki, hogy mondja, uram, aki 450.000 korona állami pénzt sikkasztott, szabadlábon lehet-e? Azt mondotta, hogy nem valószínű. Akkor le­gyen szíves» járuljon hozzá ahhoz a röpirathoz, amelyben ezt meg akarom cáfolni. Azt mon­dotta: erre nézve a főispán véleményét kell megkérdeznem és azután adom meg az enge­délyt, de a főispán elutazott fürdőre, csak 10 nap múlva jön haza, szóval a választás után. A magyar közigazgatás nem szorult arra, hogy ezekre a trükkökre kitanítsam, vannak mégis olyan trükkök, amelyeket egyik-másik szolgabíró hét titokként őriz, amelyeket itt-ott a szocialistákkal szemben alkalmaznak. Ezt nem akarom elmondani, nehogy publikussá váljék s valamennyi ellenzéki jelölttel szemben alkalmazzák, azt azonban egész nyomatékkal tartozom kijelenteni, hogy a magyar közigaz­gatás a jogfosztás tekintetében példátlan tö­kélyre vitte a trükkök alkalmazását. Elnök: A képviselő urat kérem, méltóztas­sék talán kissé kíméletesebben nyilatkozni a magyar közigazgatásról. Malasits Géza: Az ilyenek meglehetősen sű­rűn fordulnak elő. Vagy az talán nem trükk, hogy összeverbuválnak tíz gyereket, mindnek adnak a kezébe egy ólomsípot és^ azt mondják nekik, bújjatok oda a tömeg íközé és amikor a szolgabíró fellép a pódiumra, abban a percben kezdjetek el sípolni. Csend legyen, hangzik ja felszólítás, de természetesen nem lesz csend és akkor azt mondja a szolgabíró, hogy miután a

Next

/
Thumbnails
Contents