Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

542 Àz országgyűlés képviselőházának szavazójogosultsága az egyéni választókerületekben és kinek van szavazójogosultsága a lajstromos választókerületekben. A tízévi magyar állampolgárság jogcíme igen hátrányos lesz, ha figyelembe vesszük a mai történelmi időket, amikor reméljük, be fog következni a jövőben az a helyzet, hogy bizonyos területeket vissza fogunk szerezni. Elő fog fordulni ugyanis az az eset, hogy olyan állampolgároknak, akik a háború előtt 20—25 évig voltak magyar állampolgárok, nem lesz szavazati joguk a terület visszacsatolása után, csak akkor, ha újból megszerzik a magyar állampolgárságot és akkor is tízévi állampolgárságot követelünk meg tőlük. Ezzel a szakasszal kapcsolatban feltétlenül intézkedni kellene abban a tekintetben, hogy az esetben, ha a jövőben esetleg visszacsatolnak területeket az országhoz, akkor azok a magyar állampolgárok, akiknek a háború előtt megvolt az állampolgárságuk, minden további idő letelése nélkül feltétlenül automatikusan megszerezzék a szavazati jogosultságot. (Drozdy Győző: Ez természetes!) Nem' természetes, mert a törvény javaslat itteni 'rendelkezéséből az következik, hogy szükséges a magyar állampolgárságnak újból való megszerzése. Megkövetelik a 30 éves állampolgártól azt is, hogy családfenntartó legyen, azonban a kormányok nem gondoskodtak a múltban és ma sem gondoskodnak arról, hogy a fiatalság abba a helyzetbe kerüljön a gazdasági és társadalmi életben, -hogy családot alapíthasson és pedig minél hamarabb. Teljesen érthetetlen, hogy amikor hiányzik a gondoskodás a fiatalságról, olyan jogcímeket vesznek fel ebbe a javaslatba, amelyeknek az ifjúság a legtöbb esetben nem tud eleget tenni, mert nem jut abba a helyzetbe, mert olyan gazdasági viszonyok vannak, hogy neui tud önálló exisztenciát teremteni> családot alapítani. A hatévi helybenlakás követelménye is teljesen érthetetlen, éppen a rossz gazdasági viszonyok következtében. Már többen felszólaltak e tekintetben és követelték azt, hogy okvetlenül meg kellene adni a választói jogosultságot a hatévi helybenlakásra tekintet nélkül azoknak a 'munkásoknak, alkik éppen szakértelmüknél fogva nem alkalmazhatók sok ideig egy üzemben, mert abban az üzemben nincs állandóan megfelelő munka s ezért kénytelenek családjuk fenntartása végett vándorolni az országban. De nemcsak ilyen munkások vannak, hanem sok esetben magántisztviselők is ilyen helyzetbe kerülnek, mert nem tudnak maguknak a mostoha gazdasági és szociális viszonyok miatt exisztenciát teremteni. A háború óta eddig minden választójogi törvényben volt egy olyan rendelkezés, hogy választójogosultsága van mindenkinek, aki az 1918. évi országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékében bent volt. Ebbe a javaslatba is feltétlenül he kellene venni egy olyan rendelkezést, hogy akiknek eddig valamilyen jogcímük volt a választójogra,, választójoguktól nem fosztatnak meg, hanem azt továbbra is gyakorolhatják. (Keibel Mihály: Ne legyen jogfosztás!) Van egy rendelkezés is, ahol a Károlycsapatkereszt jogcíméhez kötik a választói jogosultságot. Meg vagyok róla győződve, hogy a falvakon, különösen a tanyai vidékeken a háborúban résztvett tűzharcosoknak legalább 50%-a annak ellenére,, hogy meghirdették a 29U. ülése 1938 április 5-én, keddeü. Károly-csapatkereszt megszerzésének feltételeit és határidejét, a Károly-csapatkeresztot nem fogja megszerezni és ennek következtében el fog esni a választói jogosultságtól. A magam részéről tehát olyan további rendelkezést kérnék ebbe a szakaszba bevenni, hogy azok, akik utólag igazolják, ihogy a háborúban mint tűzharcosok résztvettek és vitézségi érmet szereztek,, de nem jutott tudomásukra, hogy határidőhöz van kötve a Károly-csapatkereszthez és a vitézségi éremhez való jogosultság igazolása, amennyiben utólag igazolják jogosultságukat a községi elöljáróságnál vagy a polgármesteri hivatalnál, megszerezhetik a választói jogosultságot. Teljesen érthetetlen a korhatárnak 30 évre való felemelése. Ha alkalmas volt a belügyminiszter úr a háború előtt — akkor nem volt olyan bonyolult a gazdasági élet, mint ma — arra, hogy egy egész vármegyét mint főispán igazgasson és képesnek tartották a 24 éves fiatalembert,, hogy különböző kormányokat végigszolgáljon, akkor azt hiszem, hogy a mai fiatalság, amely a világháború és forradalmak tapasztalatainak és a 'háború után bekövetkezett bonyolult gazdasági viszonyoknak tanulmányozása folytán széles ismeretek birtokába került, érett erre a választójogra. Merem állítani, hogy a mai 24 éves fiatalemberi sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint a békeidők 30—35 éves embere. Ilyen körülmények között teljesen érthetetlen az, hogy a mai súlyos helyzetben, amikor sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik a 24 éves fiatalember, amikor esetleg katonai szolgálatának is eleget tett, amikor családot is alapítana, de álláshoz nem tud jutni és ezért nem tud családfenntartó lenni, hanem őt tartja el még továbbra is a családja: ennek a fiatalembernek, aki a 24 esztendejével teljeskorú, nem adják meg a szavazati jogot, ha mindjárt egyetemet végzett is, hanem megkövetelik tőle a hatévi helybenlakást és csak abban az esetben jut ez az egyetemet végzett fiatalember a szavazati jog birtokába, ha igazolja azt, hogy az utolsó hat évben csak egyszer változtatta a lakóhelyét és állandó foglalkozása van. Ez mindenesetre olyan jogfosztás, nemcsak a néppel, hanem az egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalsággal szemben is, amelyet okvetlenül meg kell szüntetni. Állandóan féltik a titkos választójogtól a képviselőház nívóját. Azt mondják, hogy ha a választópolgároknak széles rétegei fognak szavazni, azok olyan képviselőket fognak ide beküldeni, akiknek képzettsége és ismeretköre nem fog megfelelni azoknak a követelményeknek, amelynek alapján ezt az országot gazdaságilag és társadalmilag újjá kell építeni. 1867 óta a kormányok a közigazgatási hatóságok útján állandóan befolyást gyakorolhattak a választói jogosultságra. Módjukban volt a legtehetségesebb embereket beengedni a képviselőházba s .mégis fel kell tenni ;i kérdést, hogy a magasnívójú képviselőházban eleget tettek-e a magyar nép érdekében azoknak a gazdasági és szociális követelményeknek, amelyeknek eleget kellett volna tenniök? S fel kell tennünk a kérdést arra is, vájjon az a 7 millió hold föld, amelynek földbirtokreform során való igénybevétele ellen tiltakoztak, azoknak a magyaroknak a kezébe jutott-e Erdélyben, Bácskában és a Felvidéken, akiknek kezére kellett volna juttatni, hogy ne lehessen Magyarországot úgy feldarabolni, aho-