Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

Az országgyűlés képviselőházának Széll József belügyminiszter: T. Ház! Toperczer Ákosné t. képviselőtársam kezdeményezésére az előadó úr módosító indítványa a női választójogot jelentékeny koncesszióval kiszélesíti és a nőket oly mértékben kívánja a választójogban részesíteni, amely mérték a mi alapelveinknek megfelelően az arravalóság, a hivatottság szempontjaiból megítélve, a maximuma a megadható keretnek. Az ezzel szemben támasztott további óhajokat legnagyobb sajnálatomra nem tudom honorálni. (Mojzes János: A hadiözvegyekről van szó! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltányolom ugyan, amit Vázsonyi t. képviselőtársam a hadiözvegyekről elmondott, de megállapítom, hogy ezek mellékjog címén nagyrészt úgyis választójoghoz jutnak. (Zaj a baloldalon.) A megmaradó kis töredék olyan csekély, hogy ezért a rendszer megváltoztatása nem szükséges. Erről a kérdésről tegnap már részletesen és bőven szóltam, ezért azt hiszem, erre visszatérnem nem szükséges. Kérem a t. Házat, méltóztassék az előadó úr indítványát elfogadni, a többi módosító indítványt pedig elvetni. (Csoór Lajos: Nagyot tévedtem!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Mivel az előadó úr is adott he ehhez a szakaszhoz módosítást, úgy teszem fel a kérdést, hogy méltóztatnak-e a 20. %-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr, Vázsonyi János, Meizler Károly, Rupert Rezső, Peyer Károly és társai képviselő urak módosító indítványával? (Nem!) Ha nem, akkor kérdem, méltóztatnak-e a 20. §-t az előadó úr módosításával elfogadni, szemben a többi módosítással? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a szakaszt az előadó úr módosításával fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások a baloldalon: A hadiözvegyekről van szó! — Zaj.) Többség! A Ház a 20. §-t az előadó úr módosításával fogadta el. (Zaj.) Csendet kérek! Következik a 21. §. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (felolvassa a 21. §-t). Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Mint a 19. §-nál, éppúgy a 21. §-nál ismét szóvá kell tennem a korhatár kérdését. Már a 19. § vitája során bátor voltam megvilágítani, hogy ez a javaslat a korhatár szempontjából retrográd és visszafejlődést jelent; visszafejlődést jelent a régi állapottal szemben, amikor a választójog nem volt ennyire általános mint ma, nem volt titkos, mint ahogy ezt ez a javaslat inaugurálni kívánja, de a korhatár szempontjából mindenesetre sokkal előrehaladottabb volt, mint a most tervezett javaslat. A cenzusos választójog idején 21 év volt a korhatár, az aktív és 24 év a passzív választójog szempontjából. 24 éves korában kerültek be a magyar képviselőházba mint korjegyzőik, egykori parlamentünknek és mai parlamentünknek is nem egy büszkesége. Nagyon jól tudom, hogy a választójogra és^ a képviselőségen kívül ugyanilyen pozíciót jelentett és jelent a politikai élet szempontjából a főispánság is és nagyon jól emlékszem 24 éves főispánokra 20—30 évvel ezelőtt. (Mojzes János: Akiknek nem volt hat elemijük som!) Ezzel nem kívánok személyes kérdéseket érinteni, általánosságban beszélek és azért, mert 20 esztendővel ezelőtt, kataklizmáknak az idején a Ház a négy és hat elemi felett vitázott, '.4. ülése 1938 április 5-&n, kedden. 539 ahelyett, hogy meglátta volna mindazokat a veszedelmeket, amelyek rövidesen bekövetkeztek. Sajnálattal látom ezt a jelenséget ennek a javaslatnak úgy bizottsági, mint plenáris részletes tárgyalása alkalmával is, amikor merev elzárkózással találkozunk még olyan ártatlan és feltétlenül megértést érdemlő módosító indítványainkkal kapcsolatban is, amilyeneket éppen az előző szakasznál a hadiözvegyek érdekében voltam bátor tenni. Fájdalommal látom, hogy az a kormány, amelynek vezetője, a miniszterelnök úr 20 évvel ezelőtt főispánja volt annak a rendszernek, amely rendszer és kormány a titkos választójogot először hozta ide a képviselőház elé, és az előadó úr, aki szintén 20 esztendővel ezelőtt ugyanannak a rendszernek és kormányzatnak volt a főispánja, nem okultak és nem látják, hogy amint 20 évvel ezelőtt helytelen és elhibázott volt a választójog tárgyalása, a parlament állásfoglalása, ugyanúgy hibát követnek el most is, különösen azáltal, hogy elzárjuk a képviselőházat a fiatalság feltörekvő igyekezete elől. Akkov társadalmi osztályokat és rétegeket szorítottak ki a Házból, ma a fiatalságot akarják kiszorítani a választójogból. (Zaj és ellenmondások a> jobboldalon) Mint a 19. §-nál, itt is ismételten szóvá kell tennem, hogy a korhatár felemelését retrográdnak tartom s tisztelettel kérem mindenütt a 24 éves korhatár bevezetését. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Meizler Károly képviselő úr! Meizler Károly: T, Ház! Módosító indítványt nyújtok be ehhez a szakaszhoz elsősorban azért- hogy a korhatár legalább 26 évre szállíttassák le, másodsorban pedig azért, hogy az a főjogcím, amelyet ebben a szakaszban felállítanak, a családfenntartói jogcím legalábbis valamilyen mértékben enyhíttessék. Módosításom első részéinek indokolására felhozom azt, hogy ez a javaslat, mint már említettem, tulaj dónk épen félelem a fiatalsággal szemben. Egészen bizonyos, hogy nem azoktól kell félni, akiket jogokkal ruházunk fel, akik tehát a parlamenten keresztül érvényesíteni tudják a maguk befolyását, hanem azoktól, akiket kizárunk a szavazati jog gyakorlásából, mert ezáltal őket elkeserítjük ^ és ezenkívül a parlamenttel szembeállítjuk Pedig az, amit a képviselőház megszavaz, még nem törvény, még ott van á felsőház és a kormányzó jogköre is. Miért tehát ez a félelem a fiatalság beeresztésétől a képviselőházba? Ennek semmi indoka nincs akkor, amikor kautélák és egyéb feltételek tömegével vannak a javaslatban. Amikor drágává teszik a választási eljárást, akkor a legsúlyosabb kautéla nem az életkor, hanem a vagyon, a tőke befolyásának erősítése a képviselőházzal szemben. Azt méltóztatnak gondolni, hogy a fiataloknak módjukban lesz ilyen költséges választásig eljárás mellett résztvenni a választásban? Nem lesz módjuk, mert éppen a fiatalságnak van legkevésbbé pénze választási költségekre;

r ha pedig nincs pénze, hogy a passzív választójog alapján bekerülhessen a képviselőházba, akkor legalább az aktív szavazati jogot adjuk meg nekik, hogy a saját felfogásuknak, világnézetüknek megfelelő képviselőt küldhessenek be. Végtelenül fontos volna ez azért is, mert, ha a régi képviselőház tagjainak életkorát nézzük, azt látjhik, hogy az újabb ciklusokban folyton idősebbek a tagok, lassan a képviselőház a szenátussá válik és így két szenátusnak 78*