Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

524 Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április h-én,, hétfőn. életre szól. Ha tehát valaki 24 'éves korában elég érett ahhoz, hogy megválassza élettársát és családot alapítson, akkor, azt hiszem, elég érett ahhoz is, hogy megadhassuk neki a választójogot. (Vázsonyi János: Az egy életre, ez pedig csak öt évre szól!) Sokszor még annyira sem. További megjegyzésem az, hogy roppant komplikált a javaslat, és ezt a miniszterelnök úr lis elismerte. A választójogi törvénynek minél egyszerűbbnek: kellene lennie, hogy a legegyszerűbb emberis tudjon vele^élni. Ebben a szakaszban — de láiltalábain az egész törvényjavaslatban — olyan bonyolult a ^ helyzet, hogyha talán akarna is valaki érdeklődni, akkor sem tudnai megí elélő eréllyel érdeklődni, tehát teljesen íki lesz szolgáltatva a közigazgatási hatóságnak. A községi jegyziőtől és a községi jegyző áltaJli felfogadott ösiszeírójktól fog függeni az, hogy kik lesznek felruházva k ép visel őválasztój oggal. Ott van a főhilba* hogy a mag-var ifjúságot nem oktatják az önkormányzat szeretetére, nem részesítik semmiféle politikai oktatásban, amiből megtudná, hogy kötelessége a közügyekkel foglalkozni. A tanyavilágban — a tanyai 'képviselő uraik bizonyára igazolni fogják ezt az állításomat — a posta hetenkint egyszer közlekedik. (Mózes Sándor: Amerikában hamarább kapják ímeg a levelet, nuint a tanyán!) Ha esetleg ajánlott levélről van szó, akkor az illető csak értesítést kap, hogy menjen íbe >ai postára. Ilyen postázás! meMétt el lehet képzelni, hogy a tanyai eimber nem isi ér rá. Egész héten dolgozik, tehát csak vasárnap volna ideje bemenni, de alkkor nincsen posta. Elütik tehát attól a lehetőségtől, hogy utána járjon a dolognak, úgyhogy kizárólag a községi jegyző fogja ezt az ügyet elintézni. A közjségi jegyzőtől pedig — ha még olyan lelkiismeretes is — miai nagy elfoglaltsága és r túlterheltsége mellett nem. lehet megkívánni, hogy minuciózusán intézze el az ügyet. Nagyjából fogja tehát csak elintézni. Ha azután lesz valaki, aki szorgalmasam utánanéz a. dolognak, akkor nem egy, hanem száz és ezer fellebbezés' fog befutni a közigazgatási bírósághoz, halomra fognak gyűlni a fellebbezések, a (közigazgatási bíróság /pedig nem győzi azokat elintézni. Mindezt ki lehetne küszöbölni, ha egyszerűsítenék a dolgot. Előttem szólott képviselőtársaiani azt mondták, hogy a kirekesztett fiatalok ezáltal esetleg forradalmasítva lesznek. Lehetséges, hogy így lesz, de azt hiszem, lesznek olyanok is, akik! teljes érdektelenséggel fognak viseltetni, egyáltalán nem fognak törődni a dologgal. (Vázsonyi János: Ügy fognak érdeklődini, mint a képviselő urak a választójog iránt: táívol lesznek! Szégyene a parlamentnek ez ia tárgyalás!) Utálok a belügyminiszter úr ma délelőtt mondott beszédére, aimikor arra kérem, hogy. igenis niiéltó'ztasséfk (megfontolás tárgyává tenni ezt a kérdést » Beyer Károly és Meizler Károly vonatkozó indítványait elfogadni. Azt mondta a miniszter úir, hogy amilyen jogok vannak, olyan kötelességeknek kell lenn lök. Itt a jog megvan, mert egy 24 éves fiatalemben^miár családot is alapíthat, katonai kötelességének eleget tett, ha esetleg vagyontalan, adót nem fizetett, de véradót mindenesetre fizetett. (Ügy van!

r Ügy van! half élőt) Ennek ellenszolgáltatásaképpen lehetőivé kellene tenni, hogy legalább ötévenMnt az ország ügyeinek intézésébe beleszólhasson. Kérem tehát Peyer Károly t- képviselőtársam határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés half elöl.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó, Peyer Károly: T. Képviselőház! A törvényjavaslat 19. §-a egyike a legfontosabb szakaszoknak, mert ez rendelkezik arról, hogy milyen korban, milyen feltételek mellett jut a magyar állampolgár ahhoz, hogy szavazati jogával éljen. A korhatár ellen már előttem szólott t. képviselőtársaim mondottak el érveket. Í3n újból fel akarom hívni a kormány figyelmét arra a lehetetlen rendelkezésre, amely a hatévi egyhelybenlakással a választók nagyresztét sújtja. A kormány a törvényjavaslat általános indokolásában és egyéb helyen is tett politikai nyilatkozataiban arra törekszik, hogy a politikailasr érett tömegeket juttassa a választójoghoz. En az általános vita, folyamán már hivatkoztam arra, hogy annak idején a háború előtt Tisza Istvánnak is az volt az álláspontja, hogy az ipari munkásságnak választójogot kívánt adni. Erre vonatkozólag szakaszokat vett fel a készülő törvényjavaslatba és ezek a szakaszok végigvonultak az 1913-as törvényen. Ezek a szakaszok változatlanok maradtak, illetőleg csak bővültek az 1918-as törvényben. Most e javaslat tárgyalásánál egy egészen új felfogással találkozunk, amely a választójognál a politikai érettség, megbízhatóság és egyéb szempontok figyelembevételét az egyhelybenlakástól teszi függővé. Bátor voltam rámutatni arra, hogy az egyhelybenlakás politikai jog gyakorlásánál nem lehet feltétel. El lehet képzelni különböző jogcímeket, vagyoni cenzust, értelmiségi cenzust. — ezzel nem azt mondom, hogy ezeket helyeslem — de olyasvalamit követelni, ami rajtam kívül álló okból nem teljesíthető, legalább is nem helyes es nem célszerű. Ha ez a rendelkezés benne marad a törvényben, akkor az ipari munkasok túlnyomó részének nem lesz szavazati joga. Ezt a legkomolyabban méltóztassanak venni. Eltekintve attól, hogy nekem az az érzésem, hogy e törvény alapján soha sem lesz választás, hogy e törvény alapján éppúgy nem fog a magyar nép választani, mint ahogy nem választott 1913-ban és 1918-ban, mert ezzel a törvényjavaslattal megint elkésett a magyar kormány, elkéstek a törvényjavaslat alkotói, de legalább méltóztassanak ezt a furcsa szépséghibát kivenni ebből a törvényjavaslatból (FarkasIstván: A jogfosztást!) és ne méltóztassanak azoknak, akik majd nyugodtabb, békésebb időkben rendes választójogi törvényt fognak csinálni, ilyen kellemetlen emléket hagyni, hogy volt egyszer egy irányzat, (Propper Sándor: Keformirányzat!) egy felfogás, amely aszerint osztályozta az ombe1 reket, hogy ki hány évig tudott egy helyben lakni. Már rámutattam arra, hogy a tehetséges, a képzett ember, aki tudást érez magában, a legkevésbibé alkalmas arra, hogy egy helyben lakjék. (Ügy van! Ügy van! bal felől) Azok a kiváló szakmunkások, akik az ipari pangás idején nemi tudtak munkaalkalmat találni, az elsők között voltak, akik összeszedték magukat és elmentek külföldre. Franciaországba vagy más- országokba és ott vállaltak munkát át•menetileg, címert itt az iparban feleslegesekké váltak és évekig nem jutottak volna szákmájukban imiunkához. Visszajönnek két-három év múlva, itt újból hasznos tagjai a társadalomnak, résztyesznek a nemzet munkájában, de szavazati joguk nem lesa Ha pedig újbólj jön