Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 1988 április A-én, hétfőn. 525 valami válság és kidobják őket a gyárból, a műhelyből s fénytelenek vidékre nienni vagy olosóbb lakást szerezni tmiaguknak Budapest környékén, akkor megint megtörténik, hogy nem jutnak választójoghozNe méltóztassanak a törvénybe ilyen rendelkezést felvenni, ez a magyar törvényalkotásban is egészen ismeretlen fogalom. Találkoztunk már eddig is korhatárral, vagyoni cenzussal, értelmiségi cenzussal, de a (hatévi egyhelyibenlakást. mint országgyűlési képviselő választási kelléket, eddig nem ismertük. Ha még talán egy községi választásnál kelléknek is tekintjük ezt, ' ott van erre valamiféle megindokolható jogcím, — újból nem azért mondom, mintha talán ezt helyeselném, de mégis megindokolható — hogy tudniillik egy község ügyeibe csak az szóljon bele. aki ott mégis hosszabb ideig élt, ismeri a környéket, a környezetet, ismeri azokat az előzményeket. amelyeknek alapján valamely ügy elintézést fog nyerni vagy elintézésre vár. Ennek^ imég van valami indoka, de nem tudom x megérterii azt, hogy az országgyűlési képviselőválasztáson a választójog feltétek legyen u • hatévi helybenlakás, amikor az egész országban bárhol szavaz valaki, a véleménye kifejezésxe juthat és nem egy lokális ügyet kell elbírálnia, ha-nem egy politikai irány mellett szegezi le magát; hiszen ma már a legtöbb esetben nem a jelölt személye az, aki iránt a választó a szavazatával bizalmat gyakorol, hanem egy politikai felfogás mellett tesz tanúbizonyságot: tehát vagy egy konzervatív vagy &sy ^haladó vagy egy demokratikus, vagy egy szociáldemokrata, vagy egy más irányzat mellett nyilvánít bizalmat a szavazatával. Miért kell tehát ezt hatévi helybenlakáshoz kötni? Ismételten rámutattunk itt is és^ a bizottságban is arra,, hogy Budapestnek és környékének a lakossága egynek tekintendő és azt kértük, méltóztassék Budapestet és környékét a helybenlakási kellék szempontjából egy kerületnek tekinteni, mert a budapesti és a budapestkörnyéki lakosság életviszonyai^ olyan szorosan összenőttek, hogv alig lehetséges köztük határt húzni, nem szólva arról, hogy például Újpest össze van építve a (budapesti Váei-úttal, hogy például az TJHői-út össze van építve Kispesttel. Pestszenterzsébet össze van éDÍtve Budapesttel és folvtathatnám. még tovább, a város különböző részei mind össze vannak építve a szomszédos helységgel,, összefüggő egységet alkotnak velük, gazdaságilag is egységet alkotnak, mert vagy Budapesten dolgoznak az ott élő munkások, vagy Budapesten laknak olyan munkások,, akik ott dolgoznak, aszerint,, hogy hogyan tudnak munkát kapni, például a budapesti munkás egy újpesti így árba megy dolgozni, egy környékbeli munkás Pesten dolgozik, egy másiknak megint Erzsébetfalván vagy egy óbudai gyárban van munkája, stb. A munkás nem önszántából határozza el. hogy hol dolgozik, ott kell dolgoznia, ahol munkaalkalom van, nem lehet tehát senkit sem elütni a választójogtól azért, mert itt egy határt húzunk, mert még egy régi jog alapján azt mondjuk. hogy ez még Budapest, ez meg Erzsébetfalva, ez pedig Újpest, ezek a helységek egy nagy gazdasági egységet alkotnak és ezért a munkást a politikai jogaitól megfosztani, bocsánatot kérek, ezt semmivel sem lehet megindokolni, legkevésbbé lehet megindokolni a politikai józansággal. Ugyanis ha már azt méltóztatnak irányelvként lefektetni, hogy a politikailag iskolázott tömegeket kívánják választójoghoz juttatni, akkor miért méltóztatnak olyan rendelkezést felvenni, amely pont a politikailag iskolázott tömegeket szorítja ki a választójogból? Azok a tömegek, amelyek itt válas'zójogot nyernének, ha ez a rendelkezés nem volna benne a javaslatban, a társadalmi élet más területein különböző önkormányzati szervekkel és testületekkel résztvesznek a saját egyesületeik vezetésében és nem újoncok a közélet terén, hanem máshol is alkotó munkát végeztek,, olyan alkotó munkát, amelyért mástól is. a túloldalról is elismerésben részesültek, mert hiszen a társadalomnak olyan feladatát oldották meg, amelynek megoldása tulajdonképpen az állam feladata volna, de a munkásosztály vállalta mégis magára és a munkásosztály alkotta meg a maga segélyező szerveit, a maga egyéb intézményeit, amelyekkel példát mutatott a társadalomnak és a kormánynak, amely később csak utána kullogott ezeknek az intézményeknek a törvényesítésével. Miért méltóztatnak ilyen rendelkezéseket tenni? Tessék nyíltan megmondani,, hogy ez a rendelkezés az ipari munkásság jogfosztását célozza. Nyílt és becsületes állásfoglalás volna azt mondani: kérem, nem akarok választójogot adni az ipari munkásságnak. Tessék megérteni, nem, feltétlen kellék az, hogy a szociáldemokrata párt bent legyen a parlamentben, volt olyan idő, amikor mi magunk maradtunk ki és azt mondtuk, hogy mi nem akarutnk résztvenni. Nem tudom én, hány évtizede volt már Magyarországon munkásmozgalom és igen hosszú ideig tartott, amíg bejutottunk a parlamentbe, csak a forradalom után, a háború utáni időkben kerültünk be először a magyar törvényhozásba, de ha megint kimaradnánk, ez nem jelenti azt, hogy a munkásosztály érdekeit, a munkásosztály ügyeit nem kell majd figyelembe venni és nem kell majd elintézni azokat a kérdéseket, amelyek majd felvetődnek, de majd nem itt, majd máshol vetődnek fel (Malasits Géza: És nem lehet mindent szuronnyal és gépfegyverrel elintézni! Még Hitlernek sem!) és ha kissé érdesebben és erősebben vetődnek fél, akkor ne azoknak méltóztassék szemrehányást tenni, akik rajtuk kívül álló okokból nem törvényes keretekben, nem törvényes formák között és nem törvényes helyen tudják ezeket a kérdéseket képviselni, hanem kénytelenek kint képviselni a gyűléseken, vagy az utcán, vagy ott, ahol erre alkalom kínálkozik. Nem hiszem, hogy az volna a célja a magyar kormánynak, hogy a politikai ellentéteket kiélezze és a munkásosztályt, — amelynek termelő munkájáról éppen a tegnapi napon a legmagasabb helyről olyan melegen, olyan elismerően nyilatkozott meg a kijelentés, amit örömmel vett tudomásul mindenki, — a nemzetnek éppen ezt az értékes rétegét kirekessze a választójogból. A másik dolog, ami ellen kifogást lehet emelni, a régi jogon választók kihagyása. Azelőtt minden törvényben benne volt a régi jogon, a szerzett jogon való választás jogcíme. A.z ilyen címen szavazók voltak az úgynevezett osszavazók. Ezek nem sokan voltak és nem munkásokat jelentettek. Indítványunk idevonatkozó része tehát nem a munkások érdekében áll, hanem azt célozza, hogy e törvény rendelkezései alapján ne lehessen kihagyni azokat, akiknek régente volt szavazati joguk. Egyetértek mindazzal, ami elhangzott a mezőgazdasági munkásságot és a kisbirtokosságot illetőleg. Én sem tartom elfogadhatónak a 75*