Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
Az országgyűlés képviselőházának mus megerősítése szempontjából és nemzeti szempontból tartom aggályosnak, bogy a választójogosultság korhatárát 24 évről 26 évre emeljük fel, mert ezzel nemzeti szempontból és a parlamentarizmus szempontjából rettenetes romibolást fogunk végezni az ifjúság lelkében, vagy legalább is az ifjúságot a szélsőséges politikai pártok szabad prédájává tesszük. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) T. Ház! Másik kifogásom az, hogy a családfenntartói jelleget a törvényjavaslat nagyon tágan határozza meg. A törvényjavaslat 19. §-ának (4) bekezdése ugyanis a családfenntartó kritériumát úgy határozza meg, hogy (olvassa): >-... családfenntartó az, aki vele együtt élő há; zastársnak, vagy felmenő vagy lemenő ágbeli hozzátartozójának, vagy testvérének ellátásáról gondoskodik«. Nem tudom megérteni, milyen logikai indoka van annak, hogy lm például valaki feleségétől elvált, de fizet neki tartásdíjat, ha eltartja feleségét, ah'ban az esetben ne lehessen családfenntartónak tekinteni, holott családfenntartónak tekintendő abban az esetben, ha felesége együtt él vele. T. Képviselőház! Aggályom van ezzel a meghatározással kapcsolatban azért is, mert ezt a rendelkezést annyiféleképpen fogja értelmezni a közigazgatás, amely a választói névjegyzékek összeállításáról gondoskodik, ahány féleképpen akarja. Faluhelyen ugyanis szokás az, hogy a család, három generáció is házközösségben él, együtt élnek a nagyszülők, a szülők és az unokák, esetleg már az unoka is családos ember, a vagyon, a földbirtok a család legidősebb tagjának, a nagyapának a nevén van és valamennyien dolgoznak, abban a családban a közös vagyonból élnek. Már most kit lehet # itt családfenntartónak tekinteni? Ha akarjuk, akkor a családfenntartó a nagyapa, akinek a nevén áll a birtok és aki talán a legkevesebbet dolgozik a család tagjai közül, viszont például "az a családos felnőtt unoka, aki esetleg 2o--28 vagy 30 éves ember is lehet, nem tekintetik majd családfenntartónak azért, mert nem az ő nevén áll az a birtok, amelyet ő munkái meg és a törvénynek ilyen labilis fogalmazása m ; att egyszerűen ki fogják hagyni az illetőt a választói névjegyzékből. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr legutóbbi beszédében, mint ennek a választójogi javaslatnak az egyik alapelvét állapította meg azt az elvet, hogy a javaslat nem irányul egyik társadalmi osztály ellen sem. A törvényjavaslat megállapítja, hogy milyen mezőgazdasági m.un : kasoknak van választói jogosultságuk. A 19. § i) pontja szerint választói jogosultsága van annak a mezőgazdasági munkásnak, aki legalább négy éven át ugyanannál a munkaadónál, vagy ugyanabban a gazdaságban, mint szerződéses munkás volt alkalmazásban. A^rnezőgazdaságban altalajban nincs az egész éven át a munka, a mezőgazdaságban körülbelül 130—140 munkanapon át szoktak dolgozni, tehát az év túlnyomó részében nines munies, különösen pedig nincs állandó munka. Már most azt kérdezem én az igen t. miniszter úrtól, hogy ha a törvényjavaslat megmarad ebben a formájában és különösen a végrehajtási utasításban nem lesz bővebb magyarázat arra nézve, hogy kit kell szerződéses munkásnak tekinteni, akkor például az esetben, ha valaki egy gazdához napszámba szokott járni egy évben talán 5—10 napon át, s a gazda azért, hogj r biztosítsa i\ választói jogosultságot a munkása., részére, a? 298. ülése 1988 április 4-én, hétfőn. 519 j illetővel szerződést köt, Ihogy az illető munkás egy évben 5 vagy 10 munkanapon át az abban : a községben szokásos munkabérek mellett mej zőgazdasági muakát fog nála végezni, vájjon j ez az ember szerződéses munkásnak tekintenI dő-e, avagy csak az tekintendő annak, aki ál! landóan, egész éven át dolgozik ugyanannak a munkaadónak: a gazdaságában 1 ? Éppen azért, hogy ezek a kértértelműiségek a törvényjavaslatból kiküszöhöltessenek, szükségesnek látnám, ha a törvényjavaslatnak ezeket a rendelkezéseit a kormány megfelelően módosítaná, vagy legalább is ezeket a kétértelműségeket és: a sokféle értelmezés, lehetőségét kiküszöbölné a végrehajtási utasítás során. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr. Mózes Sándor: T. Ház! Amikor a kormány a titkos választójogra vonatkozó törvényjavaslatot beterjesztette, akkíoir országszerte 'mindenki azt hitte, hogy olyan törvényjavaslatot fog a kormány beterjeszteni, amely az igazság és a tiszta választás követelményeinek minden körülmények között meg fog felelni. Most azután, amikor a választói jogosultságra vonatkozó rendelkezéseket olvassuk, azt látjuk, hogy az ebiben a szakaszban foglalt rendelkezéseket a néptől való félelem jellemzi. Éppen erre való tekintettel olyan rendelkezéseket vettek fel a választól jogosultság tekintetében, amelyek a régi választók igen széles rétegeit kizárják a választói jogosultságból. A néptől való félelemnek pedig semmiféle alapja sincs, mert hiszen ugyanebben a törvényjavaslatban a megválaszthatóságra vonatkozóan olyan rendelkezések foglaltatnak, olyan nagy nehézségeket gördítenek a passzív választójog tekintetében a jelöltek elé, hogy nagyon kevés olyan jelölt lesz, aki anyagi tekintetben és mindazen követelmények tekintetében, amelyeket a törvény előír, meg fog tudni felelni. Éppen erre való tekintettel és figyelemmel arra. hogy a 24 éves férfi minden körülmények között képes saját ügyeinek a vitelére s a mai nehéz gazdasági és szociális viszonyok között olyan sok tapasztalatra tesz szert, amilyen tapasztalatra a háború előtt sokszor még a 30 éves férfi sera tehetett szert, mert nem voltak olyan bonyolultak a gazdasági viszonyok és nem voltak _ olyan nehezek a megélhetési lehetőségek, teljes lehetetlenségnek tartom azt, hogy az életkor tekintetében azt az álláspontot foglalja el a kormány, amelyet ebben a szakaszban a választói jogosultság tekintetében felállít. Magam részéről az indítvány mellett szavazok és szintén azon az állásponton vagyok, hogy feltétlenül meg kell, .adni (minden, a 24 éves életkort, tehát a teljes nagykorúságot elért magyar ' férfinak a szavazati jogot. Meg ^kell adni tulajdonképpen előttem szólott t. képviselőtársamnak, Mojzes Jánosnak az indokai^ alapján is, mert ma az a helyzet, hogy a 24 éves férfi a legtöbb esetben már katonai szolgálatának is eleget tett, már pedig ha valaki 24 éves korában önálló egzisztenciát teremtett magának és katonai szolgálatot teljesített, • ha tehát alkalmas volt arra, hogy kötelességeit az állammal szemben teljesítse, akkor teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy egy ilyen meglett, érett gondolkozású és a katonai fegyelemnek is alávetett, nagykorú egyéntől a szavazati jogot megvonjuk s őt éretlennek és alkalmatlannak tartsuk arra,
