Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
506 Az országgyűlés képviselőházának Budapest székesfőváros törvényhatósága ugyanis három választókerületre oszlik: a budai, az északi és a déli választókerületre. A beosztás eddig aránytalan volt a budapesti kerületek szempontjából, különösen az északi kerület" rovására. Most a javaslat az északi kerületből egy részt a déli kerülethez kíván csatolni >s az északi 'és déli kerület képviselőinek számát eggyel-eggyel kívánja növelni; a törvény intenciója szerint, ha majd a kerületi beosztásról lesz szó abban a rendeletben, amelyet a belügyminiszter úr fog kiadni, így történnék. Tekintettel azonban arra, hogy Budapesten három választókerület van: Buda, Észak, és Dél, a megválasztandó képviselők számát itt eggyel emelni kellene, — szemben Szabolcs vármegyével, amelynek a javaslat tíz országgyűlési képviselőt juttat, holott népessége és a szavazóik száma szerint ez aránytalanul sok — s egy mandátumnak a budapesti törvényhatóság részére való átruházását kérem. Ezt célzóm ezzel a módosítással, amelyei tisztelettel ajánlok a képviselőháznak elfogadásra. Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Meizler Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a szakasz rendkívül fontos, mert áll az a tétel, hogy a kerületek beosztása igazságtalan, nem a választók számaránya- szerint történik, hanem a szerint, hogy ki képviselte eddig az illető kerületet. Itt van Budapest, amelyről már előttem szólott t. képviselőtársam beszélt. Budapesten három kerület van. Budán eV/t ti helyzet, hogy elég 6000 ember egy mandátumhoz, a déli vagy az északi kerületben pedig 11—12.000 szavazat szükséges. (Vázsonyi János: Úgy van! Ez az .aránytalanság! Rejtett plurális választójog!) Ez olyan igazságtalanság, amelyet nem szabad meghagyni és nem szabad rábízni tisztán a belügyminiszterre, hogy ő állapítsa majd meg rendeletileg a beosztást. Ez egészen lehetetlen és képtelen dolog. Itt el kell fogadni azt a zsinórmértéket, hogy a lélekszám és a választók száma arányában állapíttassák meg a kerületi beosztás. (Vázsonyi János: Ügy van!) Ezért javasoljuk, hogy törvényhatóságonkint a lakosság lélekszámának arányában állapíttassák meg az országgyűlési képviselők száma. Ez ,a legigazságosabb es legtermészetesebb dolog és ha egy kicsit komolyan vesszük a kérdést és minden kortes- és egyem szemponttól eltekintve tisztán és kizárólag csak a főszempontot, a képviselet szempontját vesszük alapul, akkor ezt a számarányt el kell fogadnunk zsinórmértékül. Kérem a t. képviselőházat, szíveskedjék ezt az indítványunkat magáévá tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Képviselőház! A torvényjavaslat eredeti szövegezése szerint Pest vármegyét három lajstromos választókerületre kell felosztani. A bizottság által elfogadott módosítás szerint pedig négyre. A felosztással kapcsolatban különféle tervek merültek fel. Elnök: Kérem, képviselő úr, most a 4. §-t tárgyaljuk, méltóztassék ehhez szólni. Mózes Sándor: Azzal kapcsolatban szólalok fel. Felmerültek olyan tervek, hogy a várme; gyét észak-déli vagy pedig kelet-nyugati irányban kellene kerületekre felosztani, Te293. ülése 1938 április A-én, hétfőn. kintettel arra, hogy Pest vármegyében különösen a déli és középső részen az utak nagyon rosszak s e miatt teljes lehetetlenség, hogy az ország legnagyobb vármegyéje, Pest vármegye észak-déli irányban osztassák fel, a magam részéről arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy a kiadandó rendeletben okvetlenül a mellett méltóztassék dönteni, hogy a vármegye kelet-nyugati irányban osztassék fel. Csak így lehet Pest vármegyét helyesen felosztani. Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Az indítványok közül magamévá teszem Vázsonyi János t. képviselőtársam és Peyer Károly és társai indítványait. Igazságot akarunk. Azzal az igazsággal szemben nem lehet tusakodni, hogy csakugyan a nép számarányának megfelelően kell felosztani^ a kerületeket. A régi rendnek tragikus emléke, kellemetlen, szégyenletes jogtörténeti emléke, hogy míg a régi világban Budapesten három kerületben 33.000 ember választott három képviselőt, a vidéken 47.000 ember választott 47 képviselőt. (Vázsonyi János: Sőt! Berecken és Vízaknán 100—100!) Sőt — erre akarok rátérni — még szégyenletesebb emlék, hogy míg az Alföldön sokszor tízezer szavazat^ kellett egy mandátumhoz, addig a nemzetiségi kerületekben, vagy például Berecken, Szikon elég volt néhány száz. Éppen azért, mert ezek sötét emlékek, mert ezek az okok romlásra s végeredményben a nemzet tragédiájához vezettek, mert a magyar nép akarata nem érvényesülhetett, már csak azért is, hogy ezt a kellemetlen jogtörténeti emléket jóvátegyük, kérem a mélyen t. kormányt, méltóztassék a teljes igazság alapjára helyezkedni. A képviselőház csak akkor felelhet meg valóban a nép akaratának, ha a nép számaránya szerint vehet részt a választásokban. Ami az igen t. előadó úr módosító indítványát illeti, azt nem fogadhatom el. Nincs kifogásom az ellen, hogy a derék Hajdú megye egy képviselővel többet kapjon, de mint veszprómmegyei embernek tiltakoznom kell az ellen, hogy Veszprém vármegyétől egy képviselőt elvegyenek. Ezt a népességi viszonyok sem indokolják. De méltóztassék, mélyen t. Ház, arra is gondolni, hogy milyen fokozottan nagy jelentősége van. ma Veszprém vármegyének, ahol a nemzet védelmét szolgáló ipp"" gak óriási módon fejlődnek, úgyhogy nemcsak évről-évre, íMegay Meissner Károly: A választók számát kell tekintetbe venni, nem az iparágakat!) hanem azt lehet mondani, napról-napra mind népesebb lesz Veszprém vármegye. Amúgy is keserű veszteségek érik a Dunántúlt; nehogy az a látszata legyen a dolognak, hogy tendencia ^ezeti ebben a tekintetben a Házat, illetőleg a kormányt. A Dunántúl képviselőinek számát úgyis csökkentik; méltóztassék tehát Veszprém megyének meghagyni a kiosztott kontingenst, emellett pedig a derék Hajdú vármegye képviselőinek számát tessék felemelni. Ne riadjunk vissza attól, hogy a képviselői létszámot emeljük. Nagyon téves felfogás az, amely abban látja a panaceát, hogy ,á képviselők szárnál csökkenteni kell. Ellenkezőleg, emelni kellene, mert minél több képviselőt választ az ország, annál több az eshetőség arra, ho^y a sok képviselő között mégis csak több érték jut be a parlamentbe. A kislétszámú képviselőházak mindig veszedelmesek, mert a kis létszámot könnyű lekötelezni, ami viszont nagyobb létszám mellett nehezebben megy. Ez tehát országos érdek. Rppen ezért nem riadok vissza ettől
