Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
504 Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április k.~én, hétfőn. egész vonalon. Azokban a demokratikus államokban, ahol komolyan veszik a törvényhozást és ahol komolyan veszik, hogy a nép befolyhassak ,a törvényhozásba, ezeket a, szempontokét döntőknek fogadják el. Kérem a t. Házat, méltóztassék: a mi indítványunkat elfogadni., Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Vázsonyi János képviselőtársunk indítványát kívánom még pár szóval indokolni és alátámasztani. Az általános vita során is rámutattam, most pedig Illés József igen tisztelt és nagyrabecsült képviselőtársunk beszéde után még inkább rá kell mutatnom arra, hogy ha egyáltalán parlamentarizmusról beszélünk, ha fenn akarjuk tartani az országban a ^parlamentet, akikor lehetővé kell tenni a nép akaratának, a. nemzet akaratának érvényesülését. (Vázsonyi János: Hamisítatlanul!) A mélyen t. belügyminiszter úr is a nemzeti akarat 'érvényesüléséről beszélt előbbi felszólalásában. (Reisinger Ferenc: Az a kérdés, hogy mit tart ő nemzetnek!) Amükor ez az előttünk fekvő törvényjavaslat azt akarja statuálni, hogy 35%-os relatív többséggel meg lehet választani az egyéni kerületben a képviselőt s ugyancsak bizonyos relatív többség fog érvényesülni a lajstromnál, akkor ez a javaslat mai szerkezetében azt jelenti, hogy a népakaratnak 65%-a megsemmisül, elvész, nem érvényesül. Ez azonban nem jelent parlamentarizmust, nem jelent népképviseletet, nem jelenti a népakaratnak, a nemzeti akaratnak az érvényesülését. Azt hiszem, hogy ebben az egész javaslatban az ugrópont ott van, tudjuk-e biztosítani azt, hogy a nép akarata törvényes keretek között valóban érvényesüljön, mert a népnek, a nemzetnek akarata érvényesülni fog, hiába minden mesterkedés, lefojthatják, igyekezhetnek ellene állni drótsöyényekkel, géppuskákkal, miniszteri kijelentésekkel és bármi mással, neun állhatnak ellene érvényesülésének, nem fog sikerülni, mert az mindenesetre érvényesülj Nekünk tehát az a feladatunk, hogy megadjuk a törvényes formákat, a törvényes lehetőségeket, hogy ez a népakarat tényleg érvényesülhessen. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha nem statuálunk olyan törvényt, amely szerint 35%-nyi kisebbségi terror vagy uralom parancsoljon az, egész 100%-nyi lakosságnak és 65% akarata megsemimisüljön, elvesszen. Azt hiszem, a törvényjavaslatnak ez a legsúlyosabb hibája és Vázsonyi képviselőtársam javaslata éppen ezt a legsúlyosabb hibát akarja kivenni, amikor azt indítványozza, hogy ha már meg is állapítják azt, hogy bizonyos számszerű többség elég ahhoz, hogy valaki elnyerje a mandátumot, akkor legalább a kívül maradt kisebbség kapjon valami képviseletet, nem egyénenként, hanem Összeszámítva, országos lajtsromon. Ahhoz is hozzá lehet járulni, hogy csak a parlamentben képviselt pártok jöhessenek szóba, mindenféle kantáiét hozzá lehet tenni, de az teljesen képtelenség, hogy 35%-nyi kisebbség terrorja uralkodjék az, egész országon, a szavazatok 65%-a pedig ne érvényesüljön. Én tehát nyomatékosan felhívom a mélyen tisztelt Ház figyelmét erre a körülményre, mert járom állandóan az országot (Egy hang a jobboldalon: Mi is!) és tudom, hogy a falu népe, a dolgozó tömegek azt mondják: ha velünk így fognak bánni, ha bennünket így kinulláznak abból, hogy a mi akaratunk érvényesüljön, akkor mi nem érezzük magunkat egyenjogú állampolgároknak, (Ellenmondások jobbfelol.) akkor egyáltalán nem számítunk, de akkor ne várjanak tőlünk kötelességteljesítést sem. Kérem a t. Házat, méltóztassék Vázsonyi képviselőtársunk javaslatát elfogadni. Elnök: Szólásra 'következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! A törvényjavaslat a mai választói névjegyzékbe beírt választóknak közel 25%-át irtja ki. Ebből a 25%-ból 48% a munkásosztályra tartozik, úgyhogy az összes társadalmi rétegek között a munkásosztály az, amelyből legtöbbet irtanak ki. Ezt megtetőzi a törvényjavaslatnak rendelkezése, amely az 1. §-ban foglaltatik, hogy 135 országgyűlési képviselőt olyan választókerületben kell választani, amelyeknek mindegyike egy-egy országgyűlési képviselőt választ, amelyek tehát egyéni választókerületek, és csak 125-öt olyan választókerületekben, amelyek lajstrom alapján szavaznak s amelyek több mint egy képviselőt választanak. Ez súlyos igazságtalanságot rejt magában, aminek később még igen szomorú következményei lesznek. Sulyok igen t. képviselőtársam javaslata közelíti meg legjobban az én felfogásomat, hogy tudniillik ha már így van a dolog, akikor legalább egyenlő számban legyenek képviselve az egyéni kerületek és a lajstromos kerületek, s ezért arra kérem a t. Házat, ne legyen meg az egyéni kerületeknek az a többsége, amely itt a törvényjavaslatban kontemplálva van, hanem legalább legyen ezen a téren egyenlőség. Azonkívül igazat adok Vázsonyi t. képképviselőtársamnak, hogy a kisebbség teljesen kiszorul innen. Ha tehát a munkásosztályt kizárják, akkor a törvényjavaslat ezen rendelkezéseinél fogva még többen fognak kimaradni, még többen lesznek, akik nem tudják majd szavazataikat érvényesíteni, vagy ha érvényesítik is szavazataikat, egészen haszontalan munkát végez, mert 35%: már elegendő arra, hogy képviselőt válasszon. Én éppen ebből a szempontból nem fogadhatom el a törvényjavaslat 1. §-át és 2. Í-át sem, mert szerintem a leghelyesebb volna az ( összes képviselőket törvényhatóságonkint lajstromos szavazással megválasztani azoknak a szempontoknak figye; lembevételével, amelyeket Sulyok és Vázsonyi t. képviselőtársaim itt elmondottak. Egyébként a szakaszt nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! Mindkét rendbeli módosító indítvány elutasítását kérem a következő okokból. Vázsonyi képviselő úr indítványa ellentétben áll a törvényjavaslat egész rendszerével. (Vázsonyi János: Ügy van!) Álláspontunk szerint a törvényjavaslatban lefektetett rendszert helyesnek tartjuk és attól a kormány nem hajlandó eltérni, A másik indítványra nézve megállapítom azt, hogy a számaránynak kért megváltoztatása technikailag és elvileg teljesen lehetetlenné tenné a törvényjavaslat több alapvető
