Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

4Ö6 Az országgyűlés képviselőházának gyaltam igen t. szociáldemokrata képviselőtársaimmal is, (Br. Vay Miklós: Nem érdemes!) mint fogadatlan prókátor, elismerem, de áthatva attól a legjobb szándéktól, hogy ne háborúság legyen a kérdés körül, hanem, hogy megegyezést iparkodjunk elérni. Aki akarja, vessen rám követ ezért, én szívesen vállalom ennek a munkának minden ódiumát. Említettem, hogy ez a javaslat, amely most a törvényhozás előtt fekszik, nem fedi a kisgazdapárt, és nem fedi az én egyéni felfogásomat sem. Éppen ezért a mi pártunk nem fogadja el a javaslatot, de kötelességem legalább lényeges vonásokban megindokolni, hogy miért nem fogadja el. Nem fogadhatjuk el mi, a magyar falusi embereket és érdekeket elsősorban reprezentálni akaró párt ezt a javaslatot azért, mert még mindig súlyos megkülönböztetés foglaltatik a javaslatban a falusi tömegek és, mondjuk, a városi tömegek között a falusi tömegek rovására. Faluhelyen a képviselők kétharmadrészét a legszűkebb választójoggal fogják válaszitani és csak egyharmadrészét a tágabb választójoggal. Ezzel szemben városokban a tágabb választójog érvénye a titkosság mellett nagyon helyesen továbbra is érvényben marad. Eb bem a tényben megint nemcsak politikai szempontból helytelen, de majdnem azt mondhatnám az állampolgári megbecsülés szempontjából is tarthatatlan különbségtételt Iáitok, amelyet elfogadni nem tudok, és amely egymagában elég ok arra, hogy ezzel a javaslattal szemben az elutasítás álláspontjára helyezkedjem. Van azonban egy másik súlyos ok is és ez az, hogy ez a javaslat, mint a miniszterelnök úr maga is elismerte legutóbbi itteni bejelentésében, rendkívül komplikált és ez a komplikáltság bár magában véve is már súlyos hiba, esak súlyosbodik azzal az aggodalommal, hogy a közigazgatási hatóságoknak rendkívüli beavatkozási lehetőségeket biztosít főleg a választói jogosultság megállapítása szempontjából. T. Ház! Ami eddig a választás napján történt, az most a választói jogosultság megállapításánál fog történni. (ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Körülbelül így lehet a mérleget felállítani. Noha örömmel és köszönettel ismerem el, hogy a választási eljárás maga most már amennyire emberileg lehetséges becsületesen van szabályozva, mit^ ér a választás napján történő becsületes eljárás, ha a választói jogosultság megállapítása során; a választói jog elkobzásával a kormányzat minden neki nem tetsző politikai felfogást eleve kiküszöbölhet a törvényhozás házából

1

?] (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Györki Imre: Nem lesz választó! — Farkas István: Nem lesz, aki szavazzon!) Nem óhajtok, magával a választójog kritikájával itt az általános vita során behatóan foglalkozni, hiszen erről a kérdésről már rengetegszer elmondtam a véleményemet. Inkább azt a kérdést szeretném ma itt még a hátra^ levő időben felvetni, vájjon milyen politikai kihatásai lesznek ennek a titkos választójogi törvénynek, ha megszavaztatott. Vájjon el fogja-e érni azt a nagyon is kívánatos célt, hogy itt az országban, nem azt mondom, hogy pártegység keletkezzék, de a pártok közt a megfelelő atmoszféra újból helyreállíttassák és ami még fontosabb, magában az országban kint a köznyugalomnak és a közbizalomnak az a minimuma biztosíttassék, amely nélkül eredményes kormányzás, de továbbmegyek meg 29B. ülése 19$8 április Ip-én, hétfőn. eredményes ellenzéki politika sem képzelhető el, mert ha a szertelenségek kezdenek egy országban felülkerekedni, akkor semmiféle észszerű, előrelátó és felelősségérzettel bíró politika többé az országban nem képes magát tartani. Az, hogy ebben az országban bizonyos megnyugvás, bizonyos komolyság és felelősségérzet uralkodjék, nemcsak a kormánynak, de az ellenzéknek is érdeke és ezért tartom kötelességemnek ezekről a kérdésekről ma beszélni, mert ebből a szempontból, sajnos, komoly aggályokat kellett és kell táplálnom, főleg a közel jövő szempontjából. T. Ház! Szeretném azt a három legfőbb okot itt röviden exponálni, melyek felfogásom szerint a mai nyugtalanság kiindulási pontjai. Itt mindenekelőtt egy olyan okra akarok utalni, amely teljesen érthetetlen módon keverte fel a magyar közélet nyugalmát, mert hiszen nekünk, magyaroknak ettől a fordulattól 'megijednünk '• igazán a legkevesebb okunk van. Ausztriának a Néimet Biroldalommal való egyesülése ebben az országban bizonyos 'izgalmakat, nyugtalanságokat váltott ki. (vitéz Csicsery-Rónay István: Dehogy! Csak bizonyos oldalon!) "Ügy vian, bizonyos oldalon. Erről beszélek én is, (Rajniss Ferenc: Begyulladtak a zsidók! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Előrebocsátottam, hogy indokolatlan izgalmakat váltott ki és én itt szeretnék rámutatni arra, hogy az a beállítás, mintha Magyarország függetlensége kerülhetne veszélybe a német szomszédság által, a tényleges helyzet tökéletes félreismerését jelenti és főképpen a nemzeti szocialista gondolkodás teljes félreismerésére mutat A nemzeti szocialista politika faji alapon

i épül fel és igényt tart .minden németlakta földre, minden németlakta területre, amely Németországgal határos. JDe ez a föld magyar föld (Űgy van! Űgy van! balfelől), ezen, a földön egy magyar nép lakik (Űgy van! Ügy van!) és senkinek a legcsekélyebb oka sem lehet azt hinni, hogy a nemzeti szocialista politika valaha is magyar föld felé nyújtja ki a kezét. (Horváth Zoltán — (Rajniss Ferenc felé): — Ne izgulj! — Gr. Apponyi György: Bizonyos oldal, Rajniss oldala izgul! — Csoór Lajos: Na, azért más oldalak is izgulnak!) Hivatkoznak arra, hogy Magyarországnak a múltban hányszor kellett véres önvédelmi harcok során őrizni meg a maga nemzeti függetlenségét. De ezzel szemben én hivatkozhatom arra, hogy ez ezer esztendőn keresztül mindig sikerült is ennek a magyar nemzetnek. (Br. Vay Miklós: Sikerülni fog a jövőben is! — Jjgy van! Űgy van!) Miért esnek tehát kétségbe i ennek a veszélynek puszta feltevésétől is, amely pedig éppen a nemzeti szocializmus idejében állhat fenni a legkevésbbé, mert ennek a politikája nem hódító politika, hanem fajpolitika, (Űgy van! a baloldalon.), mert a német fajon túlmenően semmiféle területi igényt senkivel szemben nem támaszt. (Egy hang jobbfelől: De világnézetüeg igen! — Rajniss Ferenc: Ha ezt hároim évvel ezelőtt beláttuk volna, másképpen állnánk most! — Kun Béla: Le kell törni a kartel- és bankuralmat, minidjárt le lesznek törve a zsidók is! — Elnök csenget. — Rátz Kálmán: Éppen erről beszélünk! — Peyer Károly; Meg kell nézni a keresztény bankvezérek fizetését, mnenyiyel alacsonyabb az? — Horváth Zoltán: A pénznek nincs felekezete! — Elnök csenget.) Én tehát a hatalmas német birodalomnak a mi szomszédságunk-