Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április h-én, hetfon. 485 dítva lenne a dolog, ani lenne ha nemzetellenes irányzatok kerekedvén felül, ilyen körülmények között kellene az országban ezt a politikát titkos szavazással képviselni? Erre is megvan az ellenpróba. Méltóztassék Csonka-Magyarország határain túlra tekinteni. Ott is él egy magyarság, nálunk sokkal nehezebb életet élő magyarság, amely magára hagyatva, ellenséges indulatú kormányok nyomása alatt, nemcsak politikai, de gazdasági és szociális kiszolgáltatottságban éli a maga életét, amelyet nem a nemzeti gondolatokra tanítanak a kormányok, hanem melyet elnemzetietleníteni, sokszor bolsevista propagandával megfertőzni iparkodnak csak azért, hogy magyarságukról lemondjanak és azt elf elejtsék. Kérdem t. Ház: nem állta-e meg a magyarság fényesen, ragyogóan helyét az elszakított területeken a titkos szavazás jegyében? (Ügy v<*n! Ügy van! balfelől.) Hát azoknak a kisebbségi .magyar vezetőknek, akik akár Erdélyben, akár a szlovák földön a magyar életet vezetik és akik — és ez történelmi érdeme ennek a magyar nemzetnek — 20 esztendőn keresztül túlnyomórészben egyedül voltak kénytelenek ezekben az országokban a közjogi ellenzék mindennél háládatlanabb szerepét betölteni, a magyar nép a maga nagy tömegeivel nem állott a hátuk mögött? Hát kell nekünk félnünk ettől a magyar néptől? Nem! Nem a magyar néptől félek én, én a gyenge kormányoktól félek. Ha fel akarunk a revízióira készülni, akkor belső életünket is olyanná kell átalakítanunk, hogy annak vonzóereje legyen magyarra és nem magyarra egyformán. Itt az utolsó órája annak, hogy végre a magunk politikai életébe bevezessük azokat a princípiumokat, amelyeket már 1919 után, aas ellenforradalom után végérvényesen meg kellett volna ebben az országban erősíteni. Jól tudom és határozottan hangsúlyozni is akarom, hogy ez a javaslat, amelyről most tárgyalunk, nem a mi javaslatunk, nem a független kisgazdapárt véleményét fejezi ki, azzal sok tekintetben ellentétes, mégis óriási haladás a múlttal szemben. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) ha még a praxisban nem is, de elméletben, a gondolkodásnak megfelelőbbé töritént átalakulásában. Képzeljük el, hogy ha visszakerülnének a régi' magyar területek és ott megint be kellene vezetni a nyiltszavazás rendszerét, micsoda hatása volna ennek azok lelkében, akik visszakerülnének Magyarországhoz. (Úgy van! Ügy van! bal felől.) Revízióképes állapotba kell hoznunk ezt, az országot, revízióképieissé kell tennünk ezt a nemzetet és ezt nem lehet másképpen elérnünk, csatk úgy, ha azokat a .gondolatokait, ^amelyek az elszakított területen élő magyarság lelkében már kipusztíthatatlanul benne élnek, a magunk^ életében is komolyan, túlzások és szertelenségek nélkül megvalósítjuk. A lelki szolidaritást, összetartást és összefüggést ez a fajta gleichschaltolás fogja a legjobiban szolgálni, ha a magyar lélekből kitermelt és. a, magyar életben bevált gondolátok általános érvényűvé válnak az egész magyarság életében. tfgy érzem, hogy főleg Ulain Ferenc t. képviselőtársam múltkori beszéde után bizonyos mértékben magam is 'tartozom beszámolni a multakról. Ulain Ferenc itt elmondott beszédében feltárt ^részleteket a múltból, de talán nem minden részletet tárt fel és szeretném a képet — mondjuk — tisztábban és világosabban és münden oldalról megvilágítaniT. Ház! Amikor Gömbös Gyula volt miniszterelnök úrral tárgyalásaink Királyszálláson megkezdődtek, az első kérdés, amelyet vele tisztázni óhajtottam-, nem a választójogi kérdés volt- Az első kérdés, amelyet vele tisztázni óhajtottam! és tisztáztam kérdés volt, hogy vájjon parlamentáris és népképviseleti alapon álbe és elutasítja-e magától a ditktatúra gondolatát igen, vagy nem? Mert ha nem, akkor nincs mit tárgyalni. Gömbös Gyula erre •a kérdésre kifejezetten kielégítő választ adott és csak ez után vállalkoztam arra, hogy vele a választójogi kérdést, a bennünket elválasztó legfontosabb kérdést megtárgyaljam. r Le kell szögeznem még azt is, hogy annakidején a fajvédő pártban, amikor 1924-iben együtt megalkottuk Gömbös Gyula vezetése alatt a pártat, e~ kérdés már megbeszélés tárgyát képezte és 1924-ben a fajvédő párt kifejezetten mint alkotmányos, sőt a becsületes, titkos választójogot követelő párt alakult meg. Ezen az alapon maradtam mind a mai napig és senki nekem szemrehányást nem tehet azért, mintha véleményemet. . valaha is fmegváltoztattaimi volna. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezért harcoltam és küzdöttem és amikor ma itt állok önök: előtt, e fél eredményből egy bizonyos részt joggal vindikálhatok magamnak. (Br. Vay Miklós: Mi marad nekünk?) Az az elvi megállapodás, mely Gömbös Gyula és közöttem annak idején Királyszálláson létrejött, hosszabb 'megbeszélésekre vezetett. Ezeknek során létrejött közöttünk egy^ elvi megállapodás, amelyben én a titkos választójog bevezetése ellenében hajlandó voltam két korrektívumot elfogadni. Az egyik volt a választójogi korhatár felemelése, a másik az egyhelybenlakás kritériumának megszorítása. Ez volt kizárólag két kérdés, amelyben én Gömbös Gyulával szemben koncessziókat tettem. És most azt kérdezem az igen t. Ház demokratikus vagy radikális tagjaitól, például Csoór Lajos t. képviselőtársamtól, aki ebben a kérdésben szeret meglehetős agitációt csinálni, hogy ha ez a mostani választójog azon az alapon jött volna létre, amelyre nézve én Gömbös Gyulával megállapodtam, nem százszorta jobb javaslat volna-e előttünk, mint az, amely most megszületett? (Csoór Lajos: Ez is rossz, az is rossz! — Zaj a baloldalon.) Engem heteken és hónapokon keresztül rágalmaztak azért, mert megkötöttem Gömbös Gyulával egy olyan megegyezést, amely az ország, mondjuk, közszabadságokat kívánó tömegeinek kétségtelenül az elérhető maximális eredményt biztosította volna. Amikor az új kormány megalakult és Gömbös Gyula az ő, majdnem azt mondhatnám, politikai végrendeletében a választójogi kérdés elintézését utódjának lelkére kötötte, én természetesen újból rendelkezésére állottam a kormánynak mindama megbeszélések céljaira, amelyek szükségeseiknek látszottak ahhoz, hogy ezekben a fontos kérdésekben valamelyes konszenzus mégis csak megteremtessék; mert méltóztassanak elhinni, közjogi kérdésekben különösen, konszenzus nélkül elért eredmény nem ér semmit, a kérdések továbbra is nyitva maradnak, a kérdések mérgező hatása továbbra is változatlanul fennáll. A konszenzus megteremtése érdekében igenis vállalkoztam különböző tárgyalásokra és megbeszélésekre. Igen sok alkalommal tárgyaltam a r miniszterelnök úrral, tárgyaltam Bethlen István gróf őexcelleneiájával, tárgyaltam Erinszt Sándor és Esterházy Móric gróf képviselőtársammal, tárgyaltam Eassay Károly barátommal és tár70*