Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának nála más kellékeket is. Szerintem nem helyes, hogy pusztán maga a tüzharcosi jelleg kitüntetésképpen nem jogosít arra, hogy az illető választójogot gyakoroljon. Ezen a tereai nem veszítenénk, nem reszkíroznánk semmit sem, mert hiszen a tűzharcosok — azt hiszem — 99 és félszázalékban nagyon megbízható, derék magyarok. Elhiszem, hogy egy félszázalék azok között is akad olyan, aki ott a tűzvonalban nem saját gusztusa szerint volt és akit esetleg tábori csendőrökkel kellett oda kivinni, ez azonban csak egy elenyésző csekély töredék és ez az elenyésző csekély töredék semmiképpen sem indokolja azt, hogy a tűzharcosok zömét, a tűzharcosok táborát, mint ilyent, a választójoggal meg ne becsüljük és meg ne tiszteljük. T, Képviselőház! En is szót emelek a női választójog dolgában. (Mojzes János: Látszik, hogy még fiatalember!) Ott van a t. Ház asztalán az a gyönyörű kötet, méltóztassanak megnézni azt a (rengeteg aláírást, azt a szép memorandumot, amelyet a Házhoz a magyar nők terjesztettek be. Sajnálatos és különös az, t. Képviselőház^ hogy egyenkint külön-külön mindig nagyon udvariasak vagyunk a nőkhöz, itt együttesen pedig egyáltalában nem törődünk ezzel a kérdéssel. En azt hiszem, hogy ha csak azt nézzük, hogy ezek a megkötések, ezek az akadályok, amelyeket mint kautélákat ismerünk, tényleg azt a szempontot szolgálják, r hogy lehetőség szerint a teljesen megbízható magyarok gyakoroljanak választójogot, akkor ez a megkülönböztetés a nőknél teljesen értelmetlen. Értelmetlen először is azért, mert én nem tudom elképzelni, milyen alapon mondjuk azt, hogy a nő csak 30 éves korában ér oda a fejlődésben, ahová a férfi egy pár esztendővel előbb odaér, holott éppen fordítva van, mert a biológia tanítása szerint a nő sokkal hamarabb fejlődik, nemcsak testileg, hanem szellemileg is, legalább is az orvosok ezt állítják. Nem tudom tehát megmagyarázni magamnak, hogy miért teszünk a nők és a férfiak között ilyen különbséget, miért- teszünk olyan lehetetlen megkülönböztetéseket, .amilyeneket ez' a törvényjavaslat létesíit. A férfiaknál elegendő az, hogy bizonyos alacsonyabb korhatárt érjenek meg és hat elemi iskolai osztályt végezzenek el. Ha most abból indulunk ki, hogy a nő talán későbben fejlődik ki, ha azt mondjuk, hogy 30 esztendő f kell, amíg annyira kifejlődik az önállósága és hat elemit is kell végeznie, itt a logikával még

1 helyben volnánk, (Rajniss Ferenc: Helybenlakás!) — a. helybenlakás is megvan — de ha már a női választói korhatár néhány évvel úgyis magasabb, akkor miért kell hozzátenni a feltételekhez még azt is, jhogy a nő saját keresményéből tartsa el magát, miért nem kap választójogot például egy gimnáziumot végzett 30 éves leány, aki odahaza a miniszteri tanácsos édesapjánál lakik? Ki tudná nekem megmagyarázni, hogy miért volna ez veszedelem és baj, amikor ő nem hat elemit végzett, hanem nyolc gimnáziumi osztályt, amikor 30 éves, az apja előkelő, nagyon megbízható úriember? De mégsincs választójoga azért, mert nem a saját keresményéből tartja el magát, ugyaniakkor pedig a náluk szolgáló cselédlánynak van választójoga. Ebben egy kis fonákságot látok. Nem a cselédlánytól irigylem a szavazati jogot, nehogy így méltóztassék értelmezni a szavaimat, csak furcsálom azt, '. ülése 193 S április 1-ên, pénteken. 479 hogy egy 30 éves tanítónőnek, aki elvégezte a preparandiát, azonban a kérvénye ott hever a minisztériumban, — amint méltóztatnak tudni, hogy a kultuszminisztériumban hosszú esztendőkön keresztül ott hevernek a kérvények — és nem tudják álláshoz juttatni, nincs választójoga, pedig nem hat elemit végzett, hanem tanítónőképzőt. Ez a rendelkezés tehát mégis csak deklasszifikálása a nőknek és >&gy kis visszaélés azzal a ténnyel, hogy jelenleg a törvényeket nagy többségben mégis csak a férfiak hozzák. (Rajniss Ferenc: Törvénytelen jogfosztás a múlthoz' képest! — Mojzes János: Van törvényes jogfosztás is?) De van ?ßy másik deklasszifikálás is. Nevezetesen számtalanszor halljuk azt a kívánságot, hogy a nő menjen vissza a családhoz, ez már valósággal jelszóvá, közhellyé vált, de az a nő, aki visszamegy a családhoz, odahaza főz, ápolja a gyermekeit, — ami ugyebár igen tiszte&treméltó és a nemzet szempontjából eléggé nem értékelhető teljesítmény, — ha férjének nincs választójoigia,, szintén nem. kap választójogot. Ezt sem tudom megérteni. Érthetetlen, hogy ne legyen egy nőnek választójoga annak ellenére, hogy mint nő mindenféle más követelménynek eleget tesz, elmúlt 30 éves, tanítónői vagy tanárnői diplomája van, de odahaza van a férje háztartásában és. a férjének valamilyen — előttem ismeretlen — ' oknál fogva nincs választójoga, mert ez előfordulhat. , t ;J De itt van egy másik dolog is. Ahhoz, hogy bizonyos körülmények között <egy írniolvasni tudó nő szavazati joghoz jusson, több más kellék mellett megkívánják azt, hogy legalább három-négy gyermeke legyen. (Rajniss Ferenc: Elő! — Egy hang a középen: Nagyon Oíkos dolog!) Ezi nem okos dolog, mert ahhoz, hogy valakinek három gyermeke legyen, egy férfi is kell. (Mojzes János: Legalább! — Derültség.) Miért tesszük tehát egyedül a nőt felelőssé azért, hogy nincsen három gyermeke, miért nem tesszük a férjét is felelőssé érte? Legyünk következetesek : ha, a a nőnek nincsen három gyermeke, azért esetleg a férje ugyanúgy felelős, inert hiszen törvényes gyermekekről van szó. (Mojzes János: Ha véletlenül a férj untauglich! — Derültség.) Ha nincsen a nőnek egyetlenegy gyereke sem, a férj maga megy el szavazni, holott esetleg ő a ludas a dologban, az asszony pedig, aki csak áldozati bárányka, ki van zárva legelemibb jogaiból. Azt hiszem, ilyen egyoldalúan talán mégsem volna szabad egy ilyen fontos alkotmányjogi törvényes rendelkezést csinálni« T. Ház! A passzív választójog tekintetében szintén osztom azokat a kifogásokat, amelyeket már ellenzéki t. képviselőtársaim, sőt a, túloldalon felszólalt t. képviselőtársaim is kritika formájában méltóztattak felhozni. Különösen nehezményezek azonban a képviselőválasztási eljárás során három dolgot. (Mojzes János: Lehet többet is!) Az egyik az, hogy a képviselőjelölt úgynevezett curriculum vitae-jét a községben ki kell függeszteni. Az első pillanatban tudtam, hogy mi volt ennek a, rendelkezésnek az indító oka, (Br. Berg Miksa: Kenyeres-Kaufmann!), miért jött a törvényszerkesztő erre a gondolatra. Ezt a célt azonban el lehetne érni másképpen is. A curriculum vitae-jét, illetőleg annak adatait pontosan be kellene szolgáltatnia a, je-