Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának , mely bekövétkezhetik, ha a mi hazafia s,_ derék és jó magyar uraink, mondjuk, szűk látókörből, talán eléggé előre nem gondolásból vagy önzésből az e téren szükséges reformot nem akarják megcsinálni. . Láttunk mi már cifra világot, láttunk mi már cifra állapotokat ebben az országban, úgyhogy mi már semmit a világon nem tudunk lehetetlenségnek elképzelni, előttünk a legsötétebb összomlás is, a legsötétebb tragédia is — sajnos, a ml^ magyar sorstragédiánkat tekintve — lehetőség. T. Képviselőház! A. szélsőségekről is volt szó. Én a szélsőségekkel kapcsolatban szintén bátor vagyok leszögezni álláspontomat. Nem beszélek jobb- vagy baloldali szélsőségről, én csak azt tartom, "hogy van szélsőség. Az előttem felszólal* igen t. képviselőtársam a drótsövényről tett említést. Ezt a drótsövényt mi nem a jobboldal elé akarjuk állítani, ha már elfogadjuk azt a nomenklatúrát, hogy jobboldal. Menjünk a jobboldalra, vagy menjen a kormány a jobboldalra addig, ameddig akar és ameddig tud s ha az hasznos és jó, azt örömmel üdvözöljük, azonban ott, ahol a jobboldal ú>ah már esetleg kezdődik a forradalmi állapot, oda tessék a drótsövényt húzni. (Bárczay János: Ott mi is ottállunk, képviselő úr!) Ha ezt a gondolatmenetet kellőképpen és tisztán felfejtjük, ez nem olyan lehetetlen, nem olyan szörj nyűség, inert a drótsövényt nem azok elé a jó magyar hazafiak elé kell húzni, akik — hogy az ő mentalitásukkal fejezzük ki magunkat — mondjuk ia jobboldalon találhatók, azonban ott, ahol a jobboldal (már kezd áthelyeződni oda, ahol az nemzeti veszedelem, ott már tiltakoznunk kell. Megmondom azt is, hogy miért neon tetszik nekem ez a jobb- vagy jobboldali kifejezés, (Rajniss Ferenc: Attól még nem fog elpusztulni a jobboldal.) Azért, mert a jobboldali politika kifejezését olyanok m használják, — ez letagadhatatlan — akik egészen nyilvánvalóan és letagadhat alánul állandóan a forradalommal, az alkasztófával fenyegetőznek. Ha azután valaki már olyan hangot üt meg, amely hang kétségtelenül a törvénytisztelet s a létező tekintélyek sárbarángatását és minden szilárd pont 'megingatását jelenti, ha aztán ráüt a mellére és azt a jobboldal nevében csinálja, ne méltóztassék csodálkozni, ha ez nekünk nem tetszik. Azért szeretnénk mi, ha azt mondanák azok a politikus urak, akik ugyanazt akarják esetleg, amit mi akarunk, hogy a magyar nemzeti politika értelmében ezt és ezt követeljük és kívánjuk. Ez talán egészen máskép hangzanék, de amikor vannak emberek, akik jogosan helyeztetnek rendőri felügyelet alá, amikor azt mondja valaki, hogy elkergetem a kormányzatot, hogy a bírói ítélet nesm számít nekem, tehát ha valaki nyilván a. fennálló tételes törvényekkel nem törődik, azokat kutyába sem veszi, az forradalmi lépés, ez letagadhatatlan, ehhez nem kell jogásznak lenni, ezt mindenki, laikus is megállapíthatja. (Tahy László belügyi államtitkár: Ügy van! "Ügy van! — Lányi Márton előadó: Csoesó bácsi is! — Gr. Festetics Domonkos: Egy szavunk sincs ellene!) Ilyen tiszteletreméltó célkitűzésekkel olyanok is foglalkozhatnak, akikről feltételezhető, hogy a maguk hatalmi pecsenyéjét szeretnék e mellett megsütni, akik már előre kinézik azokat a hatalmon lévő urakat, akiknek helyére le >2. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 477 akarnak ülni. (Gr. Festetics Domonkos: Néhány új bársonyszéket be kell ide, állítani!) Azokat nem vagyok hajlandó jobboldaliaknak nevezni, nem vagyok hajlandó.a jobboldali politikának üvegbura ja alá helyezni. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék most már a jobboldal fogalmának elemzését kapcsolatba hozni a választójoggal. (Hosszas élénk derültség-) Dulin Jenő: A jobboldal kérdése és a parlamentarizmus kérdése ' tehát . kétségtelenül igen szoros. Összefüggésben áll egymással,; mert hiszen ez az a kérdés, amely tulájdojiképpen eldönti egész parlamentarizmusunk lényegét. Amikor a parlamentariz'musrpl egy-; általában beszélünk, azt hiszem, a legelső do-; log, amire gondolhatunk, az, , hogy a parlamentarizmus, mint egyáltalában minden a magyar közéletben, őszinte legyen. Ez a legelső kívánság, őszinte és valódi legyen. Most .már, t. Képviselőház, ha. ezt a két alaptételt elfogadóim, ebben az esetben viszont. olyan eredményre kell jutnom, hogy a mostani választójogot bizony nem találhatjuk éppen egészen '• elsőrangúnak. Ennek á választójogi törvényjavaslatnak sok veszedelmes pontja van és szerény nézetem

1 szerint a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése ' nem fogja 'megoldani azt a problémát, amelyet hosszú évtizedeik óta meg szeretnénk oldani, hanem legfeljebb csak megint egy úgyneveelső léncsőt fog jelenteni, egy lépcsőt, amelyről léphetünk azután a második, vagy harmadik grádusra, ha azt majd tovább felépítik. Azonban mindenesetre feltehető a kérdés, hogy miért csak az' első lépcsőt készítik el. Miért ne lehetne az egész lépcsősort felállítani, hogy annak rendje és módja szerint fel tudiunk jutni oda, ahol !

a tiszta és őszinte parlamentarizmus székel. T. Képviselőház! Ennek a választójognak szerény nézetem szerint főhibája az', hogy a kautélák annyira halmozottak, hogy az ember szinte nem tud eligazodni a kautélák miatt. Voltam bátor már egyszer utalni arra, hogy a jó választójogban nem kell, hogy kautélák legyenek. A kautéláknak a választójogon kívül kell lenniök és e tekintetben igazat adok Eajniss igen t- képviselőtársamnak, hogy bizonyos izgalmi állapotokat le kell vezetni, olvan törvényes, vagy kormányintézkedéseket kell tenni, amelyek az izgalmi állapotot levezetik, amelyek ki fogják azután azt az elkeseredett tömeget a szélsőségekből hajtani, amint szoktuk mondani. Ha ez megvan, ha olyan társadalom áll fenn, amely nagyjában-egésjzében mégis megelégedett, nagyjában-egészében azt látja, hogy a , sorsáról gondoskodni hivatott tényezők jóindulattal, becsületesen mindent megtesznek érdekében, akkor az ilyen túlfűtött, túlizgatott lelkületi megnyilvánulások nem fognak olyan hevesen bekövetkezni, mint ahogyan azt most napjainkban látjuk. Azt hiszem, hogy az igen t, miniszterelnök úr ma délelőtti megnyugtató szavaival nem mindenkit nyugtatott meg. Hiába méltóztatott azt mondani a miniszterelnök úrnak, hogy csak egyes hisztériás emberek látják ezt, vagy azt. Mi, akik künn járunk a vidéken, azt látjuk, hogy nemcsak Budapesten, hanem vidéken is megvan ez a hisztéria. Végeredményben annak a hisztériának valami alapja mégis csak van, (Bárcgay János; Kapnak ellene bró-