Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
476 Az országgyűlés képviselőházának elnök urat, hogy ne úgy írja be a nevét a történelem lapjaiba, mint Haynau, (Br. Berg Miksa: Elég szomorú volt!) Nem tudom osztani és nem is tudom megérteni az ő álláspontját. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezt kikapcsolni, mert Festetics képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén szót kért a napirend után s ezért nem tartanám lojálisnak a szóbanforgó kijelentés tárgyalását. (Br. Berg Miksa: Revideálta álláspontját. — Rajniss Ferenc: Nem kell minden pontot kihasználni! — Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes!) Dulin Jenő: T. Ház! Végeredményben csak azt akarom kihozni, hogy ő a nemzeti szocializmus gondolatát tartja annak az eszmének, amely mindent ural és azt az egész társaságot, azokat, akik a parlamentben összejöttek, afféle avatag, múzeumba való őskori lényeknek minősíti, akik még nincsenek teljesen áthatva a nemzeti szocializmus gondolatától. Szerény véleményem szerint ez is csak frázisokkal való dobálódzás, mert ami a nemzeti szocializmusban rossz,, azt egyikünk sem vallja és ami a nemzeti szocializmusban! idegen, az nekünk nem is kell. Nem kisebb tényezőre hivatkozom e tekintetben, mint magára Gömbös Gyula elhunyt miniszterelnökünkre, aki azt mondotta, hogy a narancsfát nem lehet átültetni a magyar talajba. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Bocsánatot kérek, ne akarja velem t. képviselőtársam elhitetni, hogy a nemzeti szocializmus magyar találmány. Azt hiszem, igen t. képviselőtársamon kívül senki más nem akad, aki ezt állítaná. (Rajniss Ferenc: A parlamentarizmus sem^ az! — Zaj.) Addig, amíg ez a gondolat (Rajnliss Ferenc: Nem nemzeti szocialista vagyok, hanem magyar szocialista!) más országokban nem vetődött fel, amíg" ez más országokban kétségtelenül igen érdekes, igen tekintélyes és igen mély hatásokat nem váltott ki, addig nekünk teljesen ismeretlen^ fogalom volt 1 . (Bárczay János: Ugyanaz lényegében a, szegedi ellenforradalmi gondolat.) T. képviselőtársaim, méltóztatnak látni, tulajdonképpen mennyire egy hajóban evezünk. (Rajniss Ferenc: Na, úgy-e! — Br. Berg Miksa: Itt van a Noé bárkája!) Egy hajóban evezünk, és éppen ezért a frázisok ellen akarok tiltakozni és rá akarok mutatni arra, hogy az, amit képviselőtársam teljes jóhiszeműséggel, jó magyar emberhez és a nehéz helyzethez illően mond, az mind bentne van a kossuthi demokráciában. Ha méltóztatnak Kossuth Lajos írásait elolvasni, (Gr. Festetics Domonkos: Hol van Rupert?) aki a mai súlyos időkhöz hasonló nehéz időkben élt, megdöbbenve méltóztatnak rájönni arra, hogy mindazt a sok szépet, mindazt a sok jót, amit Rajniss képviselőtársam az imént olyan helyesen ós olyan elokvens módon kifejtett, már mind hirdette Kossuth Lajos is. A t. képviselőtársam magától jött rá erre. (Rajniss Ferenc: Legyen nyugodt a képviselő úr, ugyanezt olvastam én is!) Végeredményben tehát szavakon nyargalászunk akkor, amikor egyfelől közös jóakaratunkat, mint kossuthi demokráciát nyilvánítjuk, az a másik oldal pedig, illetőleg rosszul fejezem ki magam: azok a más politikával foglalkozó urak pedig ezzel szemben azt állítják, hogy mindez elavult, mindez megrozsdásodott, mindez a lomtáxba való, mert van a kornak egy új szüle; menye, már kitermelt a modern idő egy új módszert, amelyet úgy hívnak, hogy nemzeti ' 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. szocializmus. Pedig nem új. Ne higyjenek abban a tévtanban, mintha ebben valami újdonság volna, mert ha akár az emberi jogokról, akár a jövedelmek becsületes, tisztességes megosztásáról, akár a vagyonok eltolódásáról vagy bármiféle más kérdésről beszélnek, ezek mind olyan témák, amelyeket már a régi nagyok gyönyörűen láttak és amelyek ellen a régi nagyok is tiltakoztak. Ami pedig -rossz az úgynevezett nemzeti szocializmusban, amit kívülről akarnak átvenni, az nekem nem kell. Az igen t. felszólalók, akik ezt vallják és vitatják, maguk sem mondják például azt, hogy az alkotmányt félre akarják lökni, ők maguk is mindia: azt mondják, hogy »alkotmányos keretek között«. Miután tehát a mi alkotmányunk, alkotmányos berendezésünk közismert, nyilvánvaló, hogy nem gondolnak forradalmi útra, nem gondolnak erőszakra, nem gondolnak arra, hogy az egészet máról-hólnapra kifordítsák. Másfelől az is bizonyos, hogy ha nemzeti szocializmusról beszélnek, akkor egyfelől nem beszélnek paráncsuralomról, másfelől nem beszélnek az alkotmány ellen, mert azt mondják, hogy ez egy.különleges magyar nemzeti szocializmus. De ha már ezt az úgynevezett nemzeti szocializmust az eredeti lényegéből így kiforgatják, ha^ két lényeges komponensétől ennyire elszakítják, az már nem nemzeti szocializmus, legalább is nem abban az értelemben, ahogy a világ másik részéről elindították. (Rajniss Ferenc: Csuda jó ügyvéd a képviselő úr!) Az már tényleg maga a tiszta Kossuth Lajosi demokrácia. Ez közöttünk a különbség! (Mojzes János: Furcsa szocializmus az, amelyet a 40 ezer holdas grófok hirdetnek!) . Nem erről van szó, (Rajniss Ferenc: Csak erről van szó) hanem arról Van szó, legalább is úgy érzem, (Mojzes János: Inkább valósítsák meg, mint hirdessék!) arról van szó, hogy hála Istennek, magyarul beszélünk, azonban már nagyon sokan más nyelven gondolkoznak, vagy más nyelven éreznek, más mentalitással kezdik teleszedni magukat észrevétlenül és szerintem itt a hiba. A magyar nyelvhez a teljes tiszta, tősgyökeres magyar mentalitás passzol. (Rajniss Ferenc: Passzol? Az német szó. Talán: illik!) Szívesen deferálok: illik! Ha ehhez tartjuk magunkat, nem kell nekünk semerre felé nézni, maradjunk meg a.magunk kis hazájában, találunk itt annyi lelket-szívet üdítő példát és tanulságot, amely éppen elegendő ahhoz, hogy abból magunknak megtaláljuk azokat a helyes utakat és irányokat, amelyeken haladva eljutunk ahhoz az úgynevezett boldog rendszerváltozáshoz. Rendszerváltozás alatt természetesen én is azt értem, hogy azok a groteszk, tarthatatlan adottságok, amelyek még jelenleg is, mint a fagyöngy, úgy tapadnak a nemzet testére, onnan eltávo líttassanak. (Gr. Festetics Domonkos: Melyek azok?) Voltam bátor az imént párszor említeni. Ilyennek tartom például a hihetetlen niagy birtokokat, amelyek éktelenkednek az országon. Ezt a nagybirtokkérdést ma már a honvédelmi szempontból tartom fontosnak. Eleget tanulhattunk Románia sorsából. Ne felejtsük el, hogy a nagybirtoknak több mint a fele Dunántúlon van. A dunántúli nagybirtokok mindmegannyi üres foltok a népsűrűség szempotjából. Nálunk négyzetkilométerenként körülbelül 94 ember él, azután vannak óriási foltok, amelyek teljesen üresek. Nem akarok itt sötét jóslásokba, rémlátásokba bocsátkozni;, el tehet képzelni azonban olyan szörnyűséget,
