Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
470 Az országgyűlés képviselőházának gyár pénzintézeteknél és a biztosító társaságoknál a helyzet a következőképpen áll a keresztény magyarság szempontjából. A zsidó tisztviselők száma: a Wiener Bankverein magyarországi fiókjánál 77*4%, (Gr. Festetics Domonkos: Majd megváltozik!) a Fabanknál 71-4%, az Angol-Magyar Banknál 674%, a Belvárosi Takarékpénztárnál 61'8%, a Magyar Általános Takarékpénztárnál 61*1%, a Pénzintézetek Országos Biztosítójánál 64%, a Phönix Biztosítónál 63%, (Felkiáltások a balközépen: 'A Phönix-ügy!) a Trieszti Általános Biztosítónál 62-9%, a Budapesti Giró- és Pénztáregyletnél 594%, a Hermes Váltóüzletnél 594%, a Magyar Általános Hitelbanknál 52-3%, (Br. Berg Miksa: De most már kevesebb lett!) a Duna-biztosítónál 539%, a Foncière-nél 53-5%, a Magyar Élet- és Járadékbiztosítónál 52%, a Magyar-Francia Biztosítónál 53%, a Magyar Hollandinál 533%, Közel járnak az 50%-hoz: a Hazai Bank, a Magyar Leszámitolóés Pénzváltó Bank, a Magyar-Olasz Bank, az Adria Biztosító, az Anker Biztosító. (Rakovszky Tibor: Ezzel szemben állnak a Hómanboyok 80 pengős fizetéssel!) Méltóztassék megengedni, nincs itt semmi csodálkozni való azon, ha a magyarság és az úgynevezett jobbszélső elemek az igazságtalan és szörnyű zsidómonopólium ellen panaszkodnak és nincs semmi értelme azt tanácsolni ennek a magyar ifjúságnak: menjen gazdasági pályákra, amíg az életlehetőségeket ilyen elriasztó mértékben kisajátítják és nem teszik számukra lehetővé az előremenetelt, mert hiszen egy ilyen hatalmas monopóliumlhoz jutott zsidóság a saját életösztöne következtében természetszerűen ragaszkodik a maga kiváltságaihoz. Nem is lehet tőle rossznéven venni, hogy ezt megteszi. Ennek a statisztikának az a végső megállapítása, hogy a világháború után a zsidóság nemhogy vesztett volna, gazdasági hatal- , mából, hanem a gazdasági ereje és befolyása megnőtt. Számbelileg veszített ugyan, devagyonilag (megnövekedett a zsidó hatalom és a magyar nemzeti vagyonnak, a nemzeti jövedelemnek 25%-át a kezében tartja. Ez a hatalmas monopólium, a számára közgazdaságilag egy olyan indulási lehetőséget biztosít, amely minden más úgynevezett keresztény indulási lehetőséget egyszerűen elpusztít és lehetetlenné teszi Ha megnézzük a háztulajdonokat, árstatisztikáiból azt látjuk, hogy a földszintes házaknak legtöbb tulajdonosa még keresztény, az öt-hatemeletes házaknál azonban már ötven-hatvan százalék a zsidó tulajdonos. Ugyanez a helyzet a kis- és nagylakásoknál, ugyanez a helyzet végesvégig az egész magyar közgazdasági életben. (Farkas István: Mi van a nagybirtokkal'? — Meizler Károly: Kis kíváncsi!) Ilyen körülményeik között kérdezem, hogy lehet-e ezeket az embereket, akik ma felszólalnak ez ellen az állapot ellen, szélsőséggel vádolni 1 ? Elhiszik-e, hogy miután felébredt a magyarságban az Öntudat, most el tudják ezt nyomni azokkal az intézkedésekkel, amelyeket követelnek, a drótsövénnyel és iá gépfegyverekkel'? Ezt a kérdést soha elnyomni sem fogják, nem pedig azért, mert mindig tiszta hazugság, érdekszövetségi hazugság volt mindaz, amit a magyar jobboldalról a lazítást és az ország felrobbantását illetően az urak eddig mondottak. (Rakovszky Tibor: A tények a szélsőségesek! — Br. Berg 292. ülése 19 S 8 április 1-én, pénteken. Miksa: Melyik urak? — Gr. Festetics Domonkos: Az élelmiszerhamisítók!) T. Ház! 1937 augusztusában azt írtam »Mezítlábas naconalizmus« cím alatt egy úgynevezett »szélsőséges« hetilapban, hogy nekünk nincs szükségünk mezítlábas nacionalizmusra, nekünk szükségünk van abszolút fegyelmezettségre, mert a fegyelmezetlenség és a forradalmi szellem, a csőcselék forradalmi szelleme vitte Magyarországot a sírba és ugyanez a szellem tette tönkre az ébredő mozgalmat is. Bennünket ezektől a mozgalmaktól az különböztet meg, hogy mi nem akarunk csőcselékszellemet, nem akarunk mezítlábas nacionalizmust, de igenis ki akarjuk építeni a magunk szervezeteit, ki akarjuk építeni az abszolút fegyelmezett új nacionalista pártokat és én a magyar szocialista Nemzeti Front képviseletét éppen azért vállaltam el, hogy mezítlábas forradalmiság helyett érett, becsületes, sorbanálló, fegyelmezett emberekkel követelhessük a magyar politikában mindazt, amit mi többé semmiféle státus quo kedvéért elsikkasztani nem fogunk megengedni. (Buchinger Manó: De a mezítlábasoknak nem vesznek cipőt! — Farkas István: Csak maguknak állást. A mezítlábasok szaporodnak nagyon! — Zaj. — Elnök csenget.) En Bethlen István indokolásából elismerem azt, hogy egy kis nemzetnél más a diktatúra veszedelme, hogy egy kis nemzet kevesebbet kockáztathat és hogy jobb a jogfejlődés mellett maradni, de ezzel szemben azt mondom, hogy azok kockáztatnak végtelenül sokat, azok forradalmasítanak, akik a rendszerváltozás útjában állanak. (Helyeslés és taps a balközépen.) Magyarországon, akár * kormányzópárt csinálja meg, akár az új erők csinálják meg, az abszolút rendszerváltoztatásra feltétlenül szükség van; szükség van pedig azért, mert hiába haladnak ezzel a rendszerrel, ennek a rendszernek a lelki hatása nem elegendő már a magyar nép megnyugtatására, (Ügy van! a balközépen.) nem elegendő arra, hogy forró, hatalmas, nagy nacionalizmust teremtsen. Ennek a népnek tudnia kell ma, hogy nem bürokrata országra van szükség. Nem azt kell adminisztrálni, ami van, vagy adminisztrálni azt is, nagyon szépen és urasán, ami nincs, mert bennünket történelmi idők sújtanak; ma nekünk mindennap készen kell lennünk a magunk történelmi feladatának elvégzésére. Ehhez nem elegendő tisztán a hadsereg, ehhez, az egész magyar nemzet militarista szellemére van szükség. (Ügy van! Ügy van! a bálközépen.) Ezekben az időkben nem lehet százfelé orientálódni, nem lehet a kivénhedt urak gondolkozásmódját százszázalékig elfogadni. Kézbe kell venni minden erőt és egyetlen egy irányba kell vinni mindazt, ami ebből a magyar népből még erőnek és feltámadásnak kiemelhető. (Zaj.) Azt mondja Bethlen István: (olvassa): »Igen t. Ház! Az erőteljes és élniakaró népek megkeresik és megtalálják azokat az új életformákat, amely (életformák egyedül biztosítják az előrehaladást.« Mi azt akarjuk, hogy a magyar nép is erőteljes és élniakaró nép legyen, amely a maga életformáját megtalálja. Mert mi ezt a mai gazdasági életformát nem fogadjuk el semmi körülmények között, mint a magyar nép életformáját. (Farkas István: Hát milyen legyen az? Haladjunk a kollektívizmus felé? — Meizler Károly: Kommunisták aztán nem leszünk többet! — Farkas István :
