Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

36 Az országgyűlés képviselőházának 27*) sített telepítési területeket nem tűr meg*. A kérdés csak az, hogy mi fogjuk-e ezeket a vacuumokat betölteni vagy be fogják tölteni azt mások, akiknek ehhez nagyobb erejük lesz, mint van nekünk, ha mi nem cselekszünk idejében, T. Ház! Minthogy az időm lejárt, be is fejezem beszédemet. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy ez a most tárgyalás alatt álló javaslat csak az első lépés a magyar mezőgazdasági munkásság szociális kérdéseinek megoldása terén. De ha én azt látom, hogy mi a múltban általában csak 20—30 évenkint tettünk egy lépést, nekem nem sok reményem van arra, hogy ezt a kérdést mi rövidesen vagy pedig belátható időn belül — ha ebbon a tempóban haladunk — kielégítő módon meg fogjuk oldani. Nem akarom ezzel azt mondani, mintha én talán nem adnék teljes mértékben hitelt a miniszterelnök ár bejelentésének, hogy ez csak az első lépés lesz, mert meg vagyok győződve róla, hogy ha a miniszterelnök úr kormányon maradna, megtenné a további lépéseket is, de kérdés az, hogy mikor fognak jönni a további lépések? Tudjuk azt, hogy azi ember és a hatalom mulandó. Jöhetnek más kormányok is, amelyekben talán nem lesz meg a szociális érzéknek az a mértéke, mint ami megvan például a jelenlegi miniszterelnök úrban vagy a kormány tagjaiban. Te

: hát az is kérdés, hogy ki fogja majd megtenni — ha ugyan erre egyáltalán sor kerül — a további lépésekot, Tehát én ezúttal csupán azt tarthatom szem előtt, amikor a javaslatról bírálatot mondok, hogy ez a javaslat mennyiben képes megoldani a mezőgazdasági munkásság szociális biztosításának kérdését. Ezt a törvényjavaslatot pedig nem tarthatom megfelelőnek a miatt, mert ennek a kérdésnek csak kis részét oldja meg. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Mojzes János: Rögtön befejezem. Ezeket a részletkérdéseket, a mezőgazdasági munkásság öregségi és haláleseti biztosítását sem oldja meg kielégítő módon. Éppen azért, bár elismerem a törvényjavaslat szociális szellemét, minthogy azonban intézkedéseit elegendőknek nem tartom, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: vitéz Árvátfalvi Nagy István! Elnök: vitéz Árvátfalvi Nagy István képviselő urat illeti a szó. vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Ház! Azt hiszem, abban mindnyájan eg'yetértünk, előttem szólott Mojzes János t. képviselőtársammal, hogy a csonka országnak létérdeke a honvédelmi és szociális reformnak sürgős megoldása. Mélységes meggyőződésem az, hogy nekünk önvédelmi szempontokból is fegyverkeznünk kell, úgy, amint azt Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk is mondotta és írta legutóbb egy cikkében s hogy ugyanakkor a kirívó társadalmi és szociális igazságtalanságok lefaragására is szükség van egy békés evolúciós folyamatra, úgy, amint azt Tildy Zoltán t. képviselőtársunk is hangoztatta ,a vita során, mert csak így lehet erős a magyar nép, mert csuk így lehet ez a magyar nép felkészült a revízióra. Létérdekünk tehát, hogy ilyen reformok keletkezzenek. Cselekvő keresztény nemzeti politikára, a társadalmi szolidaritásnak kifeje'. ülése 1938 március U-én, pénteken. zésre juttatására és gazdaságilag megalapozott szociális segítésre, a kisemberek megsegítésére van szükség az országban. Ebben mindanynyian egyetértünk. Végtelenül sajnálattal hallottam azonban Mojzes képviselőtársam beszédében azt, hogy ugyanakkor, amikor ő mindezeknek a szükségességét vallja és hangoztatja, azt konstatálja, hogy nem okultunk a multak tapasztalataiból és semmi sem történik ebben az országban a jelzett irányban. (Mojzes János: Nagyon kevés történt.) Én boldogan állapítom meg, hogy a Darányi-kormány és annak minden egyes tagja, a miniszterelnök úrral az élén, a legnagyobb erőfeszítéseket teszi a szociális reformok megoldása terén. (Mojzes János: Lassú a tempó!) Elég, ha rámutatok csak a közelmúltban tető alá hozott tűzharcostörvényre, (Malasits Géza: Krajcár a tányéron!) a még korábban tető alá került telepítési törvényre, és arra, hogy 50.000 hold föld került már a telepítés során a kisemberek kezére, (Felkiáltások a ssélsöbaloldalon: Jobb arról nem beszélni!) hogy a kis háztulajdonosoknak a házadómentessége milyen óriási megsegítése volt éppen a szegény földmunkástársadalomnak. Elég, ha rámutatok arra, hogy az Ofb. által földhözjuttatottak tartozásának egy igen jelentős részét nemrégen engedte el a kormányzat, s íha rámutatok továbbá a falu egészségügyi helyzetének megjavítása tekintetében a legutóbbi időkben is történtekre, a kisemberek kórházi kedvezményére és ezekután most arra a törvényjavaslatra, amelyről tárgyalunk, és akkor jóindulattal és jóhiszeműleg nem lehet azt mondani, hogy a multakból nem okultunk volna, ellenben komoly törekvést és jóakaratot lehet megállapítani éppen a javítás irányában. Azt is mondotta lképviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat rideg és egyoldalú. (Ügy vanf a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy ezt talán ő sem gondolta így szószerint, (Mojzes János: Bizonyos intézkedésekre értettem!) mert ez a törvényjavaslat éppen ellenkezőleg, a kormány ügybuzgalmáról, meleg szereteté ről és jóakaratáról tanúskodik a falusi név irányában. És amikor ez a törvényjavaslat évente mintegy 18 millió pengőt fog juttatni a legszegényebb földmunkásoknak, gazdasági cselédeknek, akkor erre azt mondani, hogy ez a gesztus rideg és egyoldalú, legalább is túlzás. (Mojzes János: Azt mondottam, hogy kevés, csak alamizsna!) Én ebben a törvényjavaslatban a munka megbecsülését és jutalmazását látom és látom a kormány határozott szándékát az agrárszociális reformok megvalósítására. Méltóztassék a korábbi kormányoktól megkérdezni azt, hogy miért nem jötteik előbb ilyen törvényjavaslattal. Igaza volt annak az előttem szólott egyik képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy itt nem az ellenzék sürgette tulajdonképpen ezt a javaslatot, nem is a kormánypárt, hanem maga Darányi Kálmán miniszterelnök úr volt az, akinek fejében megfogamzott ennek a törvény javas latnaik a gondolata, és aki szívére is hallgatva, mint maga is gazdaember, idehozta ezt a törvényjavaslatot elénk. Igaz, ő maga is mondja, hogy óvatos előrehaladással csupán kezdetnek tekinti ezt a törvényjavaslatot. Ha tehát pláne így fogjuk ezt fel, akkor azt hiszem, t. Ház. hogy kezdetnek valóban komoly (kezdet ez a törvényjavaslat, és a falu népe igazi örömmel fogja ezt fogadni, mert hiszen amikor mind