Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

454 Az országgyűlés képviselőházának Gömbös Gyula csak másodmagával jelentkezhetett a parlamentben. Ezen törvény alapján a választás úgy zajlott le, hogy amikor Csanádban, régi hazájában, Eckhardt Tibor csak megjelent avégből, hogy jelöltséghez jusson, a csendőr tisztelegve jelentkezett nála és a következőket mondta: Uram szégyenlem, de parancsom van, hogy önnek nem szabad képviselőnek lennie, és még a választáshoz szükséges ajánlásokat sem engedték megszereznie. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szép kis választás volt!) Ki volt a választás intézője? Gr. Bethlen István. (Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Beszéljünk nyíltan, ki volt a választás rendezője?) Ennek az 1926. évi decemberi választásnak nem volt párja a magyar parlament történetében. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbáloldalon: De igen! Az 1922-es. — Sulyok Dezső: Ki fog derülni, hogy mindenki bűnös, aki él! — Derültség.) Sokan vagyunk bűnösök. (Rajniss Ferenc: Kivéve a zsidókat!) Ennek a 26-os választásnak az lett az eredménye, hogy ebben a Házban valóban az abszolút tökéletes konszolidáció kezdett működni: ellenzéki ember csak egy volt, aki n polgári társadalmat, mint ember képviselte és néha fel mert szólalni a nagy. többség irtózatos lehurrogása közepette, ez az ember ma is itt van: Rassay Károly! (Tauffer Gábor

: És Friedrich István! — Felkiáltások: Voltak mások is! — Klein Antal: Drozdy is ott volt! — Zaj.) S bekövetkezett a konszolidáció eredményeképpen egy olyan politikai és parlamenti rendszer, amely ha nem is a terror rendszere volt, de parlamentáris szempontból alig nevezhető másnak, mint piszliesári diktatúrának, ahogyan Zsilinszky Endre barátom nevezte. Ez a piszliesári diktatúra 1926-tól 1931-ig in* tézte az ország sorsát és úgy, ahogyan igen t. képviselőtársaim tőlem jobbra számtalanszor jellemeztek, áljtarlamentarizmus volt. Ezzel a választójoggal, koncentrációval és konszolidációval nem ,a parlamenti szabadságot teremtették meg. hanem az álparlamentarizmust, a csendes terrort. És hogy ez minél tökéletesebb legyen, 1928-ban másodszor is megrenoválták a klotűr-paragrafust, hogy minél kevesebb joga legyen a képviselőknek és minél több hatalom legyen a kormány kezében. (Némethy Vilmos: Ki csinálta mindezt? — Rupert Rezső: Az indítványozó örffy Imre volt! — Rassay Károly: És a sajtóban védték olyanok, akik ma mosolyognak ezen. — Sulyok Dezső: Nagyon jó egy általános fejmosás! — Rakovszky Tibor: Akinek nincs haja, az szívesebben hagyja! — Sulyok Dezső: Annak könnyebb megmosni a fejét! — Derültség.) T. Ház! Engedjék meg, hogy ennek az ötesztendős korszaknak szintén kiemeljem a kimagasló tényeit. A képviselő urak emlékeznek rá, hogy amikor az öt esztendő lezajlott, a mérlegben 600 millió pengő olyan költekezés szerepelt, amelyről szó sem volt a költségvetésben, zárszámadást pedig éveken át nem terjesztettek a Ház elé. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Három-négy éven át nem volt módja a törvényhozó testületnek megbírálni, hogy mire használták fel a nemzet pénzét. (Csoór Lajos: Hol a felelősségrevonás? — Rassay Károly: Ilyeneket csináltak! — Sulyok Dezső: A tanulságra vagyunk kíváncsiak! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Erre a korszakra esik — bocsánatot kérek, 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. hogy így kell mondanom — a kormány tekintélyének az a szokatlan felnövelése, amely talán még soha a magyar parlamentben azt megelőzően nem volt. (Rakovszky Tibor: A hágai bankett!) Elérkezett az az idő, amikor Friedrich István megállapította, hogy csak egy akarat van, a vezérlő akarat és ez a vezérlő akarat a miniszterelnöik. (Egy hang a jobboldalon: Ki volt az? — Rassay Károly: Kérdezze meg képviselőtársaitól, akik támogatták! — Rupert Rezső: Most is ott ülnek! — Rassay Károly: Azok jobban emlékeznek! — Mojzes János: Voltak egypáran a kormányában!) T. Ház! Erre ,a korszakra esik felfogás, amely az akkori kormány vezetőjét gondviselésszerű férfiúnak minősítette. Ugyanerre az öt esztendőre esik a népjóléti minisztérium ügye is, amelyet a puritán utódnak, Károlyi Gyula grófnak el kellett sepernie, mert Fábián Béla t. képviselőtársam ismételt támadásai után megállapítást nyert, hogy ebben a ragyogó korszakban — a konszolidáció; a koncentráció korszakában — hivatalos tényezők hozzányúlhattak egy minisztérium pénzeihez annyira, hogy a végén a bíróságnak kellett egy államtitkárt az egész nemzet szégyenére elitélni. Ennek a korszaknak alkotásai közé tartoznak természetesen bizonyos vidító jelenségek is. Teszem a freskók, amelyeken a miniszterek arcképeiket megörökítették, nyilvánvaló jeléül annak, hogy ebben az országban micsoda alkotásokat tudtak teremteni. (Peyer Károly: Olajban és ecetben?) Ebbe a korszakba esik a lillafüredi költekezés stb. stb- Hosszú jegyzékben lehetne erről beszélni. (Zaj. — Rassay Károly: Nem mi voltunk a miniszterek!) 1931-ben ez a korszak lezárult, de mielőtt lezárult volna, a m'agyar nemzet géniusza valóban kezébe vette a kalapácsot és azt mondta, hogy ezt a koncentrációt,, ezt a konszolidációt pedig a magyar parlamentben nem tűri és Békésben . 1930jban 200—300 egyszerű paraszt ember összegyűlt és azt mondta, hogy nines már Nagyatádi, de a magyar paraszt élni akar és megteremtették ^ a független kisgazdapártot Gaal Gaston vezetésével azért, hogy a konszolidációnak és ennek a koncentrációnak véget vessenek. (Rajniss Ferenc: És Bethlen ellen menjenek! így van!) T. Ház! Bekövetkeztek az 1931. évi választások. Ezen a választáson a független kisgazdapárt új színfoltként jelentkezett ebben a képviselőházban és megkezdte a harcot. Miért? A titkos választójogért. Az 1931. évi választások után itt ebben a teremben felállt Eckhardt Tibor és azokkal a terrorisztikus attrocitásokkal kapcsolatban, amelyek a választáson lezajlottak» azt mondta itt a Képviselőháznak és a kormánynak: uraim, könyörgök önökhöz, ne csináljanak Balkánt a magyar nemzetből. (Mojzes János: Ki volt a választás rendezője?) Ennek a választásnak lett eredménye az, hogy a független kisgazdapárt Gaál Gaston és Eckhardt Tibor vezetése alatt megkezdte ezt a harcot 1931 nyarán, amely — fájdalom — a nemzet kárára és pótolhatatlan kárára még mindig folyik s ínég mindig nem. ért véget, T. Képviselőház! 1931-ben, tízévi uralkodás után egy korrekt^ kifogástalan puritán férfiú vette át a kormányzást gróf Károlyi Gyula személyében. Ez a korszak vagy ez az év a politikai puritánság és korrektség éve volt. De mi bizonyult be Károlyi Gyulával