Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
Az országgyűlés képviselőházának % szemben? A rendszer • gyöngének tartotta és egyévi kormányzás után erősebb embert kerestek. Ennek lett a konzekvenciája az, hogy 1931-ben a Bethlen István gróf által megválasztott parlamenti többség vezetését Gömbös Gyula vette át. Most következik •• 1932-től 1934-ig két esztendő. Ez alatt a két esztendő alatt Gömbös Gyula bérlője volt a hatalom birtokosának, Bethlen Istvánnak. Gömbös Gyulának — ezt maga mondotta s önök sokan tudják ezt igazolni itt a Házban — 15—20 embere sem volt ekkor a pártban. A pártnak formailag ugyan ő volt a vezére, tényleg azonban a pártnak más volt az ura. Ha Gömbös Gyula alkotásra emelte a kezét, hátulról a színfalak imögül rögtön megjelent valaki s megfogta a kezét. (Gr. Festetics Domonkos: így van!) Két év folyt le Gömbös Gyulával, mint vezérrel -az élen, de valljuk be egészen őszintén, nagyon sovány eredményekkel bármely szempontból. Le íkell szögeznem azonban azt, hogy ennek a korszaknak volt néhány olyan jelensége, amely arra mutatott már 1932-től kezdve, hogy Gömbös Gyula egy más politikai irányt akar teremteni. A főváros felé Wolff Károllyal fogott kezet, s Ripka, aki 1925-ben a végből állíttatott oda, hogy megszüntesse a keresztény-párti fővárost, ihataltmat kapott a kezébe. Be kell vallanunk azt is, hogy Gömbös Gyula, ha hatalmilag kíméletlen és kegyetlen volt is a független [kisgazdapárttal szemben, elvi szempontból becsületesen és tisztességesen fogott velük kezet mindig. T., Képviselőház! 1934-ig jutottunk el, 1934 áprilisig. Most engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, — mert kell, hogy történelmi szempontból valaki leszögezze ezt a tényt — (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy 1934 áprilisában egy — szinte azt kell mondanom — történelmi jelentőségű megbeszélés folyt Királyszálláson. Soha a nyilvánosság előtt erről a megbeszélésről senki nem szólott. Felhatalmazás nélkül teljesítem a kötelessegemet, amikor most elmondom a következőket. 1934 áprilisában Gömbös Gyula, pártjának elnökével, Sztranyavszky val, szíves volt fogadni a független kisgazdapárt elnökét, Eckhardt Tibort. Baráti szempontból melkem is szabad volt nésztvemnem ezeken a megbeszéléseiken. Két napot töltöttünk akkor Kiralyszalláson és ezeknek a megbeszéléseknek lényege az volt, hogy Eckhardt Tibor leszögezte: hajlandó összefogni Gömbös Gyulával egy nagy nemzeti gondolat jegylében, de kikötötte, hogy a választójognak titkosnak és tisztességesnek kell lennie. Ugyanezen alkalommal azok, akik ott együtt voltak, megállapodtak abban, hogy ezzel a nappal megindítják a harcot »a rendszer« ellen, amely rendszer 14 esztendőn át tenyészett ennek az országnak testén. Leszögezem, hogy a, titkos választójogot azokon a megbeszéléseken nem azért határozta el Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor, mert azt akarták, hogy ebben az országban — legyen szabad ezt a generális szót használnom — egy baloldali politika inauguráltassék, hanem azért, hogy itt megteremtessiék a jobboldali politika. (Ügy van! Ügy t van! balfelől.) Ennek az elgondolásnak jegyében fogott akkor kezet ez a két férfiú, a nemzetnek két kiváló, két kitűnő fia. Tehát 1934 áprilisában megtörtént a hadüzenet a »rendszer« ellen és 1935 januárjában tanúi voltak sokan önök közül annak, hogy a »rend92. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 455 szer« milyen siralmasan bukott itt meg. Hat havi harc, amelyet két kemény férfi céltudatosan, eszesen és a nemzet érdekeit szem előtt tartva lefolytatott, meghozta az eredményt. Szétesett munden konszolidáció, kooperáció, porba hullt a koncentráció, (Rajniss Ferenc: Es lett nagy konstemáció! — Derültség.) és jött az 1935. évi választás. (Mojzes János: Erről is sokat lehetne beszélni. Kivégezték a kisgazdapártot!) Sajnos, t. Képviselőház, ez a választás nem a, megállapodás és a megbeszélés jegyében zajlott le. A nemzet tragikuma volt az, ami akkor történt! (Ügy van! balfelől.) Mert ha akkor a megbeszélések értelmében tették volna meg azokat az intézkedéseket, amelyeket meg kellett volna tenni, mint ahogyan azt számosan javasoltuk, ahogyan azt könyörögve kértük a két vezértől, — bocsánatot lkérek, hogy így mondom — a párt akkori elnöke, Sztranyavszky Sándor és én, akkor, ha nincsenek nézeteltérések, talián féltékenységek és meggondolatlanságok, a magyar nemzet ma mérhetetlenül más politikai karakterben állna itt s más erőben felkészülve nézné azokat az eseményeket, amelyek itt kopogtatnak Hegyeshalomnál. T. Képviselőház! Következett azután 1936 januárjától, februárjától a magyar politikai életnek egyik legszomorúbb három esztendeje, amikor testvér testvér ellen lépett fel, (Rőder Vilmos honvédelmi miniszter: Akár csak ma!) almikor a nagy nemzeti ülgyet személyes kérdések szorították háttérbe, amikor egymásra acsarkodtunk, egymás ellen harcoltunk: és merni vettük észre, hogy hull ki kezünkből a nemzet legnagyobb java, a boldogság és a boldogság megteremtésiének legnagyobb eszköze: a hatalom!. Elértünk 1936. esztendejének nyarához. Megint el kell önök előtt 'mondanom egy történelmi jelentőségű eseményt. A miniszterelnök, szegény boldogult Gömbös Gyula, már talán belsőleg, lelkileg le is számolt sorsával. Akkor történt, hogy elhatározta, hogy megpróbálja a miüncheni gyógykezelést. A müncheni gyógykezelés előtt két ember, iaki aggódott a nemzet sorsáért, — aa egyik Sztranyavszky Sándor volt, a másik csekélységem (Farkas István: Csak önök ketten! 1 ?) — mindem erőnket latba vetettük a végből, hogy kibékítsük azt a férfiút, akinek összefogásáról feltételeztük, hogy abban erő van, hogy bennük van a nemzet boldogulása. S leszögezhetem, hogy két nappal Münchenbe utazása előtt Gömbös Gyula a miniszterelnöki szobában fogadta Eckhardt Tibort. Es ekkor a két ellenfél, hogy ne mondjam ellenség, nemcsak kezet .szorított, de azt is megbeszélte, — tanú erre Sztranyavszkv Sándor, akinek ezt tudnia kell — mint azt Gömbös Gyula mondotta, hogy 'ha Isten segedelmével egészségesen tér vissza, — lary búcsúzott Eckhardt Tibortól: — »Akkor, Tibor, megbeszéljük a teendőket és egyíütt fogunlk dolgozni«. A sors mást akart, késő volt. Azóta itt állunk, teszünk-veszünk, robognak felettünk a világesemények, országokat hódítanak, hihetetlen dimenzióban fejlődnek ki a. nemzeti energiák és mi itt vagyunk és azon harcolunk, hogy milyen választójogot csináljunk. A pártok vezérei és a pártok maguk is szembenállanaik egymással és úgy harcolnak, nuintha nelkák semmi közük nem volna ehhez az^ országhoz, mintha ez az ország bitang jószág volna és nekik külön cirkuszuk volna külön jogokkal és lehetőségekkeílL (Ügy van! Ügy
