Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
Az országgyűlés képviselőházának tássanak visszaemlékezni, mélyen t. képviselőtársaim, hogy így volt-e, ahogy mondom — az Ernszt Sándor vezetése alatt álló, 97 képviselőt számláló, tekintélyes és szinte irányadó párt már három apró törmelékre zúzódott össze és a három együtt csak 36 embert tudott a parlamentbe visszahozni, (Meizler Károly: Kivégezték a keresztény világnézetet!) ellenben a Nagyatádi Szabó István-féle kisgazdapárt képviselői létszáma felemelkedett 91-ről 135-ré, a különbség csak az volt, hogy a csizmások sorai nagyon megritkultak. (Meizler Károly: Nagy kézfogás! — Rakovszky Tibor: Kézfogás helyett fcézlefogás.) A koncentráció malma tehát 1922 tavaszáig dolgozott, T. Képviselőház! Ennek az 1922-től 1925 decemberiéig tartó politikai időszaknak talán csakugyan a leghelyesebben azt a (karakterisztikus jelzőt lehetne itt adni, amelyet valamelyik t. képviselőtársaim, emiitett már itt, hogy a »konszolidáció« kora., Ez volt a konszolidációs időszak. Most méltóztassanak megengedni, hogy ennék a 3—4 esztendős korszaknak megint parlamenti és politikai szempontból való különös, kiemelkedő jelenségeire hívjam fel az önök figyelmét. (Gr. Festetics Domonkos: Az arany Panama-csatorna korszaka volt! ~ Rassay Károly: Milyen (korszak volt! — Meizler Károly: A lókivitelé! — Rassay Károly: Képviselő úr, rengeteg sokan ülteik akkor ott!) Miniszterek voltaik! Bizony ! Meg támogatták éveken keresztül!) Ez a korszak — mint mondottam — a konszolidáció kora volt, amely azonban koncentráció mellett folyt le. Ennek a 'koncentrációs és konszolidációs korszaknak a (következő jelenségeire kell felhívnom a figyelmet. Elsősorban ez alatt az idő alatt történt meg az, hogy a kisgazdapártot, — amelynek egyideig még társelnöke volt Nagyatádi Szabó István — elsorvasztották, mert a vezér, Nagyatádi Szabó István tekintéllyel, súllyal, a pártban már alig rendelkezett. De ugyanígy elsorvasztották ez alatt az idő alatt az Emszt Sándor vezetése alatt álló kereszténypártot is. Annák illusztrálására, hogy ezek az elsorvasztások bekövetkeztek, a következőkre hívom fel a figyelmüket. Az 1920—22. közt eltelt időszak egyik — mondjuk — politikailag legjelentősebb eredménye az volt, hogy egy nagylelkű, kemény, bátor férfiú megteremtette az úgynevezett keresztény fővárost. (Meizler Károly: Ez az!) 1925-re pedig, a hároméves koncentrációs korszak végére, (Rakovszky Tibor: Elkozmásították!) elkozmásították, (Derültség.) mert a főváros élére állították Bipka főpolgármestert és a kereszténypártot kettétörték. Ez volt az egyik nagy (alkotása ennek a koncentrációs korszaknak. (Meizler Károly: Bölcs középút!) Erre a korszakra esik az úgynevezett keresztény sajtó elpusztítása, kiirtása. Ebiben az időben konszolidálódott az! egélsz gazdasági élet agrár helyett, — mint ahogyan ezt kilátásba helyezték — indusztriális irányban. Volt azonban ennek a kornak még egy különös jelensége. Erre a korra esik az, hogy a mindenható hatalom organizációjából kivált egy férfiú. Az igaz, hogy kevesed magával, de kivált és szembefordult azzal a rendszerrel s megalkotta a fajvédőpártot. Ez a fajvédőpárt 1924 októberében alakult meg, — a kiválás 1924 nyarán történt — és kibocsátotta ezt a zöld füzetet, (felmutatja), amelyet »fajvédő kiáltvány«-nak neveztek. Ezt a füzetet négy ember '#. ütése 1938 április 1-én, pénteken. 453 állította össze: Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, csekélységem és Zsilinszky Endre. Ebben a füzetben következőket olvashatják (olvassa): »Követeljük a választójognak a nemzeti állam érdekei szerint való szabályozását a titkosság alapján.« Ekkor indult el útjára £121 £1 gondolat, — legalábbis a mi részünkről — amelyet, íme, most itt úgy érzem, nekünk is képviselnünk és védenünk kell, akik valaha ezt a füzetet kibocsátottuk és akik azt hittük, hogy a nemzetnek erre szüksége van, mert az 1922-ben megindult konszolidációs korszak kezdte visszasorvasztani azokat az ideálokat, amelyekért a politikai harc 1920-ban egyfelől az agrártársadalom részéről Nagyatádi Szabó István, másfelől a keresziténytársadalom részéről Ernszt Sándor és Wolff Károly vezérletével megindult. (Egy hang: Ez így volt!) Ennek a három esztendőnek, amely 1922—1925 között zajlott le, volt még egy csodálatos eredménye* az, hogy 1925-ben, ha jól tudom, sokallván a parlament szabadságát, bevezették a klotűrt, 1924-gyel tehát az 1922-es rendeleti törvény alapján ezt a szabadságot, amely itt a képviselők jogait biztosította, elpusztították. Ennek a korszaknak a végén — és kérem az örök szíves figyelmét, igen t. Ház — egy beszédben a következő jellegzetes szavakat lehetett hallani mindazoknak, akik akkor a politikai életben és a politikai harcokban részt vettek. (Halljuk! Halljuk!) Ez a beszéd 1925 novemberében hangzott el. Önök nagyon hamar ki fogják találni, ki volt az, aki ezt a beszédet elmondta (olvas'sa): »A magyar kultuszminiszter egy évvel ezelőtt kifejtette Genfben, hogy a numerus clausus átmeneti intézmény, amely átmeneti intézményt a momentán fennálló gazdasági és szociális helyzet teszi szükségessé. Minthogy a momentán helyzet szülte ezt az intézményt, a momentán helyzet javulásával a törvény is hatályát kell, hogy veszítse. A (kultuszminiszterrel szemben az a vád merült fel, hogy ő Genfben így beszél, de Budapesten a kormány mást mond. Én itt nyilt színen újból ismétlem ezt a kijelentést és kötelezettséget vállalok abban a tekintetben, hogy a numerus clausus csak átmeneti intézmény«. A konszolidáció ' és koncentráció^ 1920-tól 1925-ig ezt az eredményt érte el. (Meizler Károly: És csak most • követelik a zsidókérdés megoldását!) 1926. decemberében megtartották a képviselőválasztást. Méltóztatnak tudni, hogy milyen intézkedés alapján: a most is érvényben lévő 1925. évi törvény alapján. Ennek a törvénynek az elgondolása az volt: vigyázni, nehogy a rendbontók, a nemzet lelkületét megrontó elemek mégegyszer helyetfoglaljanak ebben a képviselőházban és törvény hozó testületben — gondoskodás történt tehát a nyúlgátak egész tömegéről. (Zaj.) Az 1926. évi választások eredménye az lett, hogy a kisgazdapárt, amely akkor már felvette az egységes párt nevet, immár nem 135, hanem 171 képviselővel jelentkezett a parlamentben, (Drozdy Győző: De a csizmások már kevesen voltak!) — Csizmás tényleg már csak egy-kettő volt közöttük — itt a baloldalon pedig a nagytekintélyű Ernszt Sándor és Wolff Károly mögött is sorvadóban volt a kereszténypárt. (Felkiáltások a baloldalon: Ki rendezte ezt a választást^) Ennek a választásnak az volt az eredménye, hogy a Gömbös Gyula vezetése alatt álló párt, amely nagy reményekkel indult a küzdelembe, teljesen elpusztíttatott és 66*
