Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

452 Az országgyűlés képviselőházának akkor ölték meg!) mert hiszen tudjuk, hogy a szociáldemokráciával szemben valóban, mondjuk így: animozitás volt a törvényhozók részéről is. (Csik József: Jogosan! — Farhas István 'közbeszól. — vitéz Bánsághy György: Ki kíváncsi magára? — Farkas István: Nem ért maga ehhez! Akkor még a világon sem volt! — Propper Sándor: A világon volt, de Velcsovnak hívták! — Farkas István: Itt nem a törtetők, nem a stréberek pártja van! — Zaj.) Ennek a titkos és meglehetősen általános választójognak az volt az eredménye, hogy 1920. tavaszán összeült itt a nemzetgyűdésnek nevezett törvényhozó testület 2Ü7 tagból, akik közül 91-en tartoztak a Nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdapárthoz, 97-en pedig az Ernszt Sándor vezetése alatt álló keresztény párthoz. Tehát a titkos, korrekt, terror nélküli választójog 1920-ban ezt az eredményt idézte elő. Ha én azt a két esztendőt, ameddig ez a nemzetgyűlés tevékenykedett, egy szóval szeretném — mondjuk — történelmi perspektívából megbírálni, akkor azt mondanám, hogy a parlamenti szabadság rövid korszaka volt ez. Nem volt klotűr, a pártok nem álltak az alatt a diszciplína alatt, amely az évek folyamán kialakult és ennek következtében azt lehet mondani, hogy ebben a két esztendőben a parlamenti élet a szabadság: szempontjából élvezett minden lehetőséget. Ennek a kétéves parlamentnek pártpolitikai és egyetemes politikai szempontból a következő kiemelkedő intézkedései voltak. Ebben a két esztendőben alkottatott meg a földreform, ez a gondolat ekkor realizálhatott. Nagyatádi Szabó István... (Csik József: Azt a nemzetgyűlés 1925-ben csinálta meg!) Pardon, nem rosszindulatú kritikaként mondom, ne méltóztassanak félreérteni, a gondolat, a földreform agrár gondolata erre a korszakra esett. Ennek a korszaknak a kereszténypárt részéről volt mérföldoszlopot jelentő intézkedése az úgynevezett numerus clausus. Ebben a korszakban tehát kiélte magát — hogy úgy fejezzem ki magamat — az agrárgondolat annyira, amennyire ki tudta magát élni és kiélte magát a keresztény gondolat is annyira, amennyire ki tudta magát élni. A magyar társadalom széles rétegeiben átütő keresztény, agrár, nemzeti gondolkozás jelentkezett,, érvényesült igen sok téren. Igaz, hogy ugyanebben a két esztendőben mérhetetlen nyugtalanság fűtötte a társadalmat. Ezt a nyugtalanságot egyrészt előidézték olyan társadalmi szervezetek is, mint amilyen volt akkor az Ébredő Magyarok Egyesülete, de smásrészt fűtötte a társadalmat az az ellentét is, amelyet kicsiholt a visszaszorított radikális világfelfogás, amely végtére a gyökereit nem vesztette el» hiszen itt volt, itt élt, csak — mondom — vissza volt szorítva. A parlamenti szabadságnak 1920-tól 1922-ig tartó korszakát azután felváltotta egy új korszak. Hogy jellemezzem azt a gondolkodásamely akkor ebben a törvényhozó testületben élt ebben a teremben, e végből fel fogok olvasni önök előtt egypár autentikus sort, mert ezek a sorok megvilágítják azt a gondolkozást. amely akkor betöltötte a magyar törvényhozást. {Olvassa.) »T. Nemzetgyűlés! Elismerem, Iiogy jelenleg van zsidó-kérdés az országban...« (Némethy Vilmos: Akkor is elismerték? — Meizler Károly: Régen elismerték!) 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. Egy kis türelmet kérek. (Továbbolvassa): ... de ennek megoldása az, hogy gazdasági téren azok lehessünk nélkülük is, a zsidók nélkül, amik velük együtt vagyunk. Ez őnekik, a zsidóknak is érdekük, mert abban a percben, amint nem lesznek nélkülözhetetlenek, az összhang itt helyre fog állani. Ebben a tekintetben tehát a kormány el van szánva arra, hogy egy konstruktív politika alapelveit rakja le és én felhívom vállalatainkat is, hogy ebben a munkában nyissanak teret a keresztény fiatalság számára, mert ha ezt nem tes>zik, akkor azt az ellentétet, amely a nemzetben megvan velük szemben, tovább fogják vinni a jövőbe és lehetetlenné teszik itt a konszolidáció munkáját olyan mértékben, amint arra szükség van.«. Ha önök talán azt hinnék, hogy ezt a beszédet talán Darányi Kálmán mondotta,, (Antal István: Bethlen!) tévednének, mert ezt a beszédet gróf Bethlen István miniszterelnök úr mondta. (Haám Artúr: Miért nem csinálta •meg tíz év alatt? Nem csináltak semmit! — Egy hang a baloldalon: Miért nem csinálta meg a tízesztendős rendszer? — Rajniss Ferenc közbeszól. — Zaj.) Ennek a két esztendőnek, az utolsó napjaiban történt az, hogy megint választójogot tárgyaltak itt ebben az épületben, amely választójog bizonyos mértékben a titkos választójog keretei között akart elindulni és amely választójogi törvényjavaslatból nem lehetett törvény, mert az óramutatónak meg kellett állania a 12-esen és nem volt szabad tovább fordulnia. Miért? Azért, hogy az akkori rendszer megakadályozza azt, hogy itt törvény alapján előkészített intézkedés álljon a nemzet érdekének szolgálatában. Ellenben mi történt? Megjelent egy rendelet, amellyel a kormány 1922 tavaszán életbeléptetett egy új választójogi rendszert és 1922ben megkezdődtek a választások. Most elérkeztem a magyar parlamentáris életnek egy másik korszakához. 1922-től 1925 végéig egy hároméves időszak áll most rendelkezésünkre a kritika szempontjából, amely hároméves időszakot, ha szabad, talán így fogok jellemezni: ez volt a koncentráció időszaka. A kormányelnök úr ugyanis akkor jónak látta a Nagyatádi-féle kisgazdapárt és az Ernszt Sándor képviselő úr vezetése alatt álló kereszténypárt között bizonyos politikai, kormányzati kombinációkat és lehetőségeket, vagyis egy koncentrációt megteremteni. (Meizler Károly: Kompromisszum! — Rassay Károly: Kimaradt egy fontos momentum: ki vezette . az 1922-es választást?) A miniszterelnök úr intézkedése folytán (Rassay Károly: Ki? — Peyer Károly: Gömbös Gyula!) gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter úr (Felkiáltások a baloldalon: Tovább! Még ki?) és Gömbös Gyula, mint képviselő. (Peyer Károly: Mint diktátor! — Homonnay Tivadar: • ö volt a végrehajtó közeg! — Rakovszky Tibor: És kik asszisztáltak neki? — Rassay Károly: Mi szemben álltunk vele! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Képviselőház! Az 1922. évi választás tehát a koncentráció jegyében indult el. Másfél évvel a választások előtt az akkori Nagyatádi-féle kisgazdapárti helyiségben a kormány elnöke úgy mutatkozott be, mint aki a kisgazdapártra, mint sziklára igyekszik felépíteni a maga kormányzati rendszerét és mire 1922. nyarán a rendelet alapján megI választották az új képviselőházat, — méltóz-