Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1938 március U-én, pénteken. 35 gyár ember hagyta el nem egészen másfél évtized alatt az országot, nem volt föld telepítési és földbirtokpolitikai célokra egy olyan országban, amelyben túltengett a nagybirtok. A világháborút megelőző 40 év alatt mindössze 36 helyen ^ történt telepítés, mindössze 36 telepes község létesült, összesen 80.000 katasztrális hold területen. A világháború után azonban Erdélyben a románok több mint 2,900.000 katasztrális holdat, a csehek a Felvidéken több mint 2,300.000 katasztrális holdat, a szerbek pedig az elszakított Délvidéken több mint 2,100.000 katasztrális hold területet, tehát összesen 7,300.000 katasztrális hold területet, amelyet mi magyar véreinktől sajnáltunk, osztottak^ki saját véreik között. (Mozgás.) T. Képviselőház! Az utódállamok az elszakított részeken egyöntetű tervszerűséggel az anyaországból származó fölclmunikásságukat és parasztságukat telepítették le, hogy a Magyarországtól elszakított részeken lévő fajtestvéreiknek szociális kielégületlenségét, földéhségét fenntartsák egy újabb megszállás idejére, amikor az ő reményük szerint — amely azonban remélhetőleg nem fog valóraválni — osztozkodhatnak még megmaradt területünkön, a trianoni Csonka-Magyarországon. Most már elmélkedhetünk azon, mennyivel biztosabb lenne itt a magyarság helyzete és mennyivel jobban tudtuk volna a mi magyar fajunk fennmaradását biztosítani, Sha például azoknak a magyaroknak, akik a megszállt területen maradtak és akik az elszakított részeken lévő nagybirtokok uradalmi cselédsége és mezőgazdasági naunkásai voltak, földet adtunk volna, hogy ők megfelelő anyagi bázisra támaszkodva, várhatták volna ki azt az időt, amikor majd a történelem ismét igazságot fog szolgáltatni a magyar népnek. T. Ház!- Hogy mi lett a sorsa az elszakított részeken lévő földbirtokoknak és hogy érdemes volt-e a világháború előtt százezerszámra és milliószámra kiengedni a mi magyar véreinket ebből az országból, — csakhogy ne kelljen a nagybirtokokhoz hozzányúlni — erről napnap után olvashatunk híreket. Nemrégiben például az egyik Prágában megjelenő magyar lapban olvashattuk, — az erről szóló tudósítás megjelent a magyar lapokban is — a következőket (olvassa): »Prágából jelentik: A cseh állam most vette meg a gróf Teleki-család dolbai 40.408 holdas birtokát, amelyért 12 millió csehkoronát, katasztrális holdanként tehát 296 csehkoronát fizettek, ami magyar pénzben katasztrális holdanként 53'46 pengőnek felel meg.« Mi pedig 600—700 és 800 pengős árakon adtunk földet a mi földmunkásainknak, akiket a földreform útján földhöz juttattunk. A dolhai birtokra tehát most valószínűleg cseh telepesek fognak kerülni. Vannak még egyéb adataim is, az idő rövidsége miatt azonban ezekkel most nem kívánok részletesebben foglalkozni. T. Ház! A legmeglepőbb azonban az, hogy a világháború szörnyű leckéjéből semmit nem tanultunk, semmit nem okultunk, pedig Magyarország tragédiájának egyik oka éppen az volt, hogy a földkérdést a világháború előtt elmulasztottuk megoldani. Néhány évvel ezelőtt a Gömbös-kormány hozott ugyan törvényjavaslatokat, amelyeknek az lett volna a feladatuk, hogy a földkérdést végre-valahára, valahogyan megoldják s meghoztuk a telepítési és a hitbizományi törKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVII, vényt. A hitbizományi törvényről azonban már többen megállapították azt, hogy ez a jövő század regénye, a telepítési törvény szerint pedig az elkövetkező 25 év földbirtokpolitikájának maximális teljesítménye az lesz, hogy ez alatt a 25 év alatt legfeljebb 270.000 katasztrális hold földet fognak parcellázás útján a törpebirtokosoknak juttatni és körülbelül 25.000—30.000 emberrel fogják szaporítani az önálló exisztenciák számát Az elkövetkező 25 évnek maximális teljesítménye az lesz, amikor például az agrár-proletariátus 25 év alatt nem 25—30.000 emberrel fog szaporodni, hanem a természetes szaporodás száma jóval meg fogja haladni ezt a 25 vagy 30.000-es mennyiséget. De az új telepítési törvény szerint is a 25 év földbirtokpolitikájának az a lényege, hogy a nincstelenek pedig nem kapnak földet. "Ügy látszik, ezt a helyzetet tartja szem előtt ez a törvényjavaslat is, amelynek indokolásában az foglaltatik, hogy jelenleg a mezőgazdasági munkások közül 35.375 munkás van 65. éves életkoron felül, 1990-ben pedig már 104.000 lesz a 65. éven felüli mezőgazdasági munkások száma. A gazdasági cselédek száma a törvényjavaslat indokolása szerint a 65. éves korhatáron felül jelenleg 13 619, 1990ben pedig 50.412 fő lesz a 65. éven felüli mezőgazdasági cselédek száma. Hogy mennyire nem okultunk a multak szörnyű leckéjéből, arranézve jellemző az, hogy még ma is uszítónak, a nagybirtok ellenségének és az osztályok egymásra uszítójának kiáltják ki azt, aki itt rámutat azokra a veszélyeikre, amelyek a földkérdés megoldatlanságából és a mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének elhanyagoltságából származhatnak a nemzetre. A földkérdést még ma is óvatos parcellázgatásokkal szándékozik a kormány megoldani, olyan tempóban, hogv körülbelül 250—300 év alatt tudnánlk a földkérdést kielégítő módon megoldani, viszont nem tudhatjuk azt, hogy ez a 250 vagy 300 év rendelkezésünkre fog-e állani. Mi fog történni akkor, ha itt a Duna völgyében a magyar földkérdést nem a magyar kormányok fogják megoldani a magyar nép érdekében, hanem esetleg nélkülünk és ellenünkre oldják meg, amint az a múltban is történt? Egyik kiváló agrárszociológusunk, Kerék Mihály mutatott rá arra, hogy a mi jelenlegi birtokrendszerünk mellett még ma is körülbelül 5 millió katasztrális hold az a települési terület, amely itt vacuumot, be nem népesített területet jelent és amely magához vonzza nemcsak az ország határain belül élő lakosságot, hanem ennek a vacuumnak, ennek a települési területnek a szívó hatása az ország határain túlra is kiterjed. Ki garantálja azt a mi. lefegyverzett állapotunk és védtelenségünk mellett, hogy ha mi ezt a vacuumot sürgősen be nem töltjük, hogy akkor ez a vacuum, ez a be nem népesített letelepülési terület, ez a több mint 5 millió katasztrális holdat meghaladó nagybirtok ; nem fog itt idegen . fajokat magához vonzani? A körülöttünk lévő államok határait imperialista alapon szervezett hatalmas és fegyelmezett tömegek feszítik. Hatalmas tömegek felfegyverkezve várnak itt a terjeszkedésre. Nyugat felé terjeszkedni nem tudnak, — ott a terjeszkedésnek megvan a határa — ellenben tudnak terjeszkedni Kelet felé, a leggyöngébb és összetört apró nemzetek irányában. Kétségtelen az, hogy ma már Európa ilyen vacuumokat, ilyen be nem népe6