Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 2, csánatot kérek — (Vitéz Bánsághy György: Azt lehet kérni!) nincs semmi nehézség abban, hogy az ember a jobboldalhoz tartozzék és ha az ember a jobboldalhoz tartozik, minden uralt nélkül is, mint például Velcsoy vagy — nem tudom, — Bánsághy t, képviselőtársam (Derültség a szélsőbaloldalon. — Vitéz Bánsághy György: Zavarban van!), bejuthat a parlamentbe, ha az ember a túloldalhoz tartozik, könnyen lehet államtitkár, könynyen lehet főispán, könnyen juthat más stalíumokba is; nem olyan nehéz tehát jobboldalinak lenni. (Ellenmondások a ' jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Még bankigazgató is lehet!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghoszszabbítjuk!) Rupert Rezső: Tisztelettel kérek húsz perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdeni a t. Házat, méltóztatik-e indokoltnak tartani, hogy a képviselő úr beszédét, dacára annak, hogy beszédideje legnagyobb részében a tárgytól oly messze eltért, tovább folytathassa? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! — Egg hang a szélsőbaloldalon: Mi ezf — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Igen! Meghosszabbítjuk!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a beszédidő meghosszabbításához hozzájárulnak, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Kiseibbség. A Ház nem járult hozzá a képviselő úr beszédidejének meghosszabbításához. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Ez aztán elnöklés! Ez pártatlanság! — Zaj.) Rupert Rezső: Köszönöm szépen! Ez is bizonyítja, hogy mennyire igazam van. (Taps a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Abban is igaza van, hogy a terrorizmus mit jelent. — Propper Sándor: A kérdés azonban, meg kell hagyni, brilliánsan volt feltéve! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon,) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk következik szólásra. (Rupert Rezső: Pártatlan elnöklés!) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt képviselő úr egész sereg történelmi hivatkozással élt. Valóban _ nem is tehetett másként, hiszen a választójogi törvényt, nem lehet csupán a mai nap szemszögéből nézni, a választójogi törvény egy olyan fejlődésnek az eredménye, amely alatt erők álltak egymással szemben a választójog kiterjesztése mellett és ellen és amikor a választójog végre a képviselőház elé kerülhetett a mai formájában, akkor minden indokoltsága megvan annak, hogy azokat az érveket, amelyek ezek alatt az lévtizedek alatt elhangzottak, újból felidézzék és újból hivatkozzanak reájuk. Mások is történelmi előzményekre gondolnak a választójogi törvényjavaslattal kapcsolatban, elsősorban a választójogi törvényeknek általában arra a különös sorsára, hogy megalkotják őket és nem lesz belőlük semmi, nem lesz belőlük gyakorlat. Ma is sokszor idézik ezt a sorsot. Én az utóbbi hetek rengeteg vészhíre között nem a legutolsó sorban állónak tartom azt a jól kifejlett rémhírt, amelyet ezzel kapcsolatban is terjesztenek, hogy ebből a törvényből sem lesz gyakorlat soha, követni fogja számos elődjének a példáját, amelyeket hosszú huzavona, hosszú alkudozás, hosszú lefaragosálás után megalkottak, azután pedig elsüllyedtek a világpolitika vagy a belpolitika 92. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 441 átalakulásában, (Buchinger Manó: Ez részben Örömhír!) Sokan vannak, akik rettegnek attól, hogy ez a javaslat megint elkésett, vannak viszont olyanok, akik egyenesen spekulálnak arra, hogy ez a javaslat későn került a képviselőház elé, bennünket azonban sem az egyik, sem a másik szemlélet nem tarthat vissza attól, hogy a javaslattal kapcsolatban elmondjuk a véleményünket az egész kérdésről és különösen magáról a javaslatról. Nem tart vissza bennünket ez a szemlélet attól, hogy elmondjuk a felfogásunkat a parlamenti eszközök szükségességéről és — minden ellenkező véleménnyel szemben — a parlamentáris eszközeik használhatóságáról és alkalmasságáról. Szembe akarunk és szembe kell, hogy szálljunk azzal a katasztrófa-elmélettel, amely} azzal riogat a választójog' ellen, hogy a választójognak akárcsak a legkevésbbé radikális mértéke is oka volna akárhol a felfordulásnak; mert egész bizonyossággal megállapítható, történelmi adatokkal bizonyítható, hogy nyugtalanságot, zűrzavart, polgárháborút egyedül és kizárólag az okoz, ha bizonyos társadalmi osztályok nem tudnak belenyugodni kiváltságaiknak a lefaragásába (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), nem tudnak belenyugodni abba, hogy a történelemben új leckét kell tanulniok és nem veszik tudomásul azt, hogy a nemzet keretei kiszélesedtek, megteltek új rétegekkel, olyanokkal, amelyek a jogokból többet és a terhekből aránylagosan kevesebbet akarnak vállalni és amelyekkel eddig pontosan ennek az ellenkezője történt. A nyugtalanság és a zűrzavar nem a radikális vagy a kevésbé radikális választójogokból ered, hanem inkább abból, hogy társadalmi helycsere, vagy talán helyesebben mondva, társadalmi nivellálódás folyik napjainkban és az erre a nivellálódásra való törekvés éppen úgy megrázza a társadalmat, mint ahogyan a föld belsejében történő igeológiai,, változások megingatják a földet az ember talpa alatt. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy ezt a társadalmi földrengést, amelynek jogosultsága és igazsága van, csak biztos társadalmi intézményekben élve viselheti el a társadalom nagyobb károk nélkül. Azt pedig valóban ennek a mai társadalmi rendszernek legelf ogultabb híve sem merné állítani, hogy azok a társadalmi intézmények, amelyekben élünk, biztosak, szilárdak és ellenállóképesek. A technikai fejlődés teljesen maga mögött hagyta az embert s a termelés nagyszerű eszközei — ez ma már közhellyé vált — egyáltalán nincsenek egyensúlyban az elosztás tökéletlen módszereivel (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha változtatni akarunk, akkor a változtatás szándékával olyan mélyre kell nyúlnunk, hogy ennek az utóbbi száz évnek a mulasztásait a legtöbb terhet viselő rétegekkel szemben helyrehozhassuk és jóvátehessük. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most már csak az a kérdés, — és a választójoggal kapcsolatban és a legidőszerűbb pillanatban vetődik ez fel, — hogy ez az átalakulás hogyan menjen végbe? Ügy menjen végbe, hogy a társadalom teherviselő rétegei beleszóljanak, vagy pedig ezek felelős együttműködését kikapcsoljuk? TTgy menjen végbe, hogy a régi állapotokhoz kényelemből,, vagy cinizmusból, vagy gonoszságból ragaszkodó egyoldalú akaratnyilvánítással intézzük el a dolgokat? Vagy menjen végbe értelmes, józan érve-