Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

442 Az országgyűlés képviselőházának léssel és megegyezéssel? Ez a kérdés eldől akkor, amikor a választójogot megalkotják, amikor a választójogról és annak feltételeiről tárgyalunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor azonban ezt a választójogot nézzük, akkor rögtön bevezetőnek azt kell megállapítanunk, hogy ez a választójogi törvény javasiáit a legridegebben egyoldalú akaratnyilvánítás, (Farkas István: Ügy van! Osztályjellegü!) jogfosztás és jogszűkítés, széles dolgozó rétegeik kirekesztése és mindez minden indokolás nélkül történik. Terjedelmes indokolás van ugyan mellékelve a törvényjavaslatlioz, de amit itt indokolásnak neveznek és indokolásképpen felhoznak, nem egyéb, ,mint mellébeszélés, köntörfalazás, semmivel alá nem támasztott és semmivel sem bizonyított állítások tömege. A mi számunkra, sajnos, ebben a pillanatban nem lehetséges más, mint az, hogy tiltakozzunk, leleplezzünk és megállapítsuk azt, hogy a társadalmi szükségletek érvényesülését hiába próbálják bármiféle eszközzel kikapcsolni, legfeljebb addig megy ez a játék,, illetőleg ez az akadályoztatás, ameddig ezeknek a szükségleteknek ereje nem növekedik meg akkorára, hogy az eléje állított akadályokat elhárítja az útból és tisztára az-ellenálláson múlik, hogy ez az elhárítás békés eszközökkel történik, vagy pedig robbanással következik be. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A javaslat olyan akadályokat állít a dolgozó tömegek elé, a munkásság, a városi és a falusi munkásság elé egyformán, amelyek ezeknek a szükségleteknek ellene mondanak és ezek erejét semmibe sem veszik. Első-, másod- és harmadrangú állampolgárokat kreálnak magában a javaslatban és azcfknak a sorában, akik a javaslat hatályán kívül fognak esni. Ezt a szelekciót hajlandók lennénk elfogadni akkor, ha ez a kiválogatás értelmiségi, műveltségi, vagy politikai felelősségi alapon történnék, de vájjon ki merj felelősség mellett állítani, hogy az az egymillió állampolgár, aki ennek a javaslatnak alapján jogfosztottá válik és ezen feltételekkel kikerül az alkotmány sáncaiból, — és ezt nem fráziskép, hanem komolyan átérezve mondom — a maga egész tömegében értelmetlenebb, műveletlenebb, felelőtlenebb, mint azok, akiknek ezek a feltételek megadják a választójogot. Beszélnek polgári választójogról. A mai világban minden szónak valami egészen más értelmet adnak, mint amihez (hozzászoktunk, mint amit megtanultunk és ennek a szónak is, hogy polgári, különösen a választójoggal kapcsolatban egy egészen különös, misztikus mellékcsengést, mellékzöngéi adnak. Mit jelent a mai szóhasználatban az a megjelölés, hogy polgári? Jelenti-e azt, hogy civilizált ember? Ha igen, akkor nekem az a meggyőződésem, és azt állítom, hogy a befogadottak között vannak kihagyandók, akik a civilizációnak csak a külsőségeit vállalták és hordozzák annak belső értéke nélkül (Ügy van! a szélsőbalotdalon.) és a kihagyottak között vannak többen, akik e polgári jogcím alapján felveendők volnának a választójogba. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Vagy jelenti a mai szóhasználatban a polgári azt az elkülönülő osztályt, amely a maga vagyoni, szociális és kulturális előnyeiben annál kevésbbé kíván bennünket is részesíteni, mert egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka. Ha ezt az elkülönülést jelenti, akkor mi ebben nem óhaj292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. tunk résztvenni, de szeretnénk, ha megtanulnák az ilyen módon magyarázók azt, hogy a fókák szaporodásának lehetőségét a mai termelési eszközökkel már olyan fokra tudjuk emelni, hogy nem kell a kenyér-, a pozíció-, a gazdasági konkurrensek szaporodásától még nekik sem tartani. Természetesen egyszerűbb és könnyebb mód kikapcsolni az ország politikai életéből és politikai felelősségvállalásából azt a gazdasági, szociális és erkölcsi értékmennyiséget, amelyet a dolgozó tömegek jelentenek és az osztályfélelem és az osztálybosszú olyan kicsinyes módszereivel dolgozni, mint az a jelenlegi javaslat egyes rendelkezéseinél tapasztalható. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a képviselőtársaim, akik ezekből a padsorokból beszéltek a javaslathoz, ezeket a választójogi feltételeket szétszedték a maguk lényegében és megmutatták, hogy mennyiben szegülnek ezek szembe a feltörekvő dolgozó rétegekkel. Foglalkoztak a választójogi kérdés történelmi előzményeivel, foglalkoztak azokkal a harcokkal, amelyek ezt a kérdést egy pillanatig sem engedték a törvényhozás programjából eltüntetni. Ami történt, az legfeljebb az volt, hogy megkísérelték e kérdés fontosságának az elkendőzését, megkíséreltek sorrendi helyezéseket: kenyeret előbb, azután jogot, megkíséreltek minden más módot, hogy e kérdés jelentőségét elködösítsék, de ez a kérdés mégis él és mégis megoldásra vár, sőt azt mondhatjuk, hogy soha annyira változatlan élességgel és életképességgel megoldásra nem várt, mint ennek a javaslatnak megszavazása után. T. Képviselőház! A választójoggal foglalkozva, az én pártom részéről még nem beszéltek speciálisan és részleteiben a női választójogra vonatkozó rendelkezésekről, annak fejezeteiről általánosságban említették pártomnak azt az álláspontját, amely az egyenlő, mindkét nemre egyforma feltételekkel kiterjedő női választójog alapján áll. Ök azonban nem azért mellőzték az ennek részleteibe való belemélyedést, mintha e kérdést mellékesnek tartanák, még csak azért sem, mintha a választójog kérdését a férfiak szempontjából fontosabbnak tartanák, mint a nők szempontjából és mintha attól tartottak volna, hogy a vitának a női választójog területére való kiterjesztése azzal a következménnyel járhatna, hogy a férfiak választójoga háttérbe szorul és arra kevesebb figyelmet fordítanak. Nem ez az ok, mert a szociáldemokrata párt a legelső volt az országban azok között, akik a női választójog elvi követelését felállították (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és meg kell mondanom, hálával azok iránt, akik ebben a pártban előttem r dolgoztak, hálával azok iránt, akik ezt a kérdést a pártomban eddig előhozták, hogy ez az elvi elkötelezés sohasem jelentett gyakorlati __ kibúvást a kérdéssel való foglalkozás alól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De még akkor is, ha ez az elvi követelés nem állana fenn, ha az én pártomnak a női választójoggal szemben elutasító álláspontja volna is, ha mi magunk részéről a dolgozó férfi szempontjából veszedelmesnek tartanok a női választójog kiszélesítését, akkor is foglalkoznunk kellene a női választójog kérdésével és azzal az egészen furcsa és különös szereppel, amelyet a. női választójog — közvetlen elődeit követve, az 1925-ös, az 1932-es és az 1919-es Friedrich-féle rendeletet és a többit kö-