Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

440 Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. form, akkor ezzel a reformmal Ő győz, akkor az ő ereje lesz az ,a néperő, amelyre feladatait és ezzel a maga szolgálatait állította. Méltóztassék tehát visszatekinteni a múltba, nagy magyarok tanítását megfogadni, az ő meglátásuk nyomán menni, és akkor a t. kormány idehozhat egy olyan törvényt, amely csakugyan nagy történelmi alkotás lesz, egy nagy epocha-változás, egy olyan becsületes magyar; lépés, talán egész jövendőnknek századokra való biztosítása, megnyitása, amely reform után a t. kormány mellé áll mindenki; állunk még mi is, úgynevezett baloldaliak, mert hiszen azzal a kormánnyal szemben nincs szükség ellenzékieskedésre, amely kormány ilyen szeretettel, ilyen odaadással, ilyen megbecsüléssel, ilyen igazi őszinteséggel, ilyen jósággal fordul a néphez, ilyen jósággal teszi meg végre ezeresztendős küzdelem után az ország gazdájává, az ország urává a magyar népet, amely kormány végre lehetővé teszi, hogy ez a nép a saját történetét élje tovább, amelyet századokon keresztül nem élt, csak mindig egyes fényes korszakokban, amely dicsőséges korszakokra mi mindig büszkeséggel nézünk vissza. Ma, amikor magunkra maradunk, miért nem tudjuk visszahozni a Rákóczi-korszak vágyait, annak a fényes szabadságnak korszakát, miért nem tudjuk teljesen megvalósítani 1848 szabadságát, jogegyenlőségét? Megnyugtatásra volna itt szükség, arra, hogy a t. kormány visszaállítja a Friedrich féle választójognak azt a jogkörét a választók szempontjából, amely hivatva volna ennek az országnak új alkotmányos életét elindítani, és amely annak idején el is indította. Méltóztassék visszanézni, hogy az a széleskörű választójog milyen nívós, nagyszerű nemzetgyűlést hozott létre. Azóta sincs olyan magasszínvonalú törvényhozásunk, mint volt az első nemzetgyűlés, amely az 1920:1. tc.-ben lerakta a jövő alkotmány alapját és fejlődésének lehetőségét, amely a kormányzó uirat a maga magas méltóságába iktatta, amely egyébként is minden tekintetben megteremtette a nemzeti élet feltételeit. Ez volna az az út, amely kivezetne bennünket a bajokból, amely megszüntetné a forradalmi veszélyt, amely visszaűzné azokat a sötét konkolyhintőket, akikről Grősz szombathelyi püspök úr beszélt, oda, ahová valók, a semmiségbe, az ismeretlenségbe, de nem az, amit a t. kormány itt kezdeményez, mert nem hiszem el, hogy kezdeményezné, hanem gyengeségből megtűr, hogy most már még egy zsidókérdés-bizottságot is alakítottak. (Farkas István: Zsidó bizottság zsidó nélkül!) Bocsánatot kérek, mi keresztények is tiltakozunk az ellen, hogy ez ellen az 5%-nyi zsidóság ellen ilyen brutális módon, a humanizmusnak, a jogegyenlőség elvének és magának az alkotmánynak megsértésével kelljen a világ csúfjára védekeznünk, (Farkas István: Nagy szegénységi bizonyítvány!) nem ezért a kormányért, de nem is a túloldali pártért, mert hiszen annak a pártnak nagyrésze józan, becsületes,^nemesen és okosan gondolkodó emberekből áll, (Egy hang jobbfelöl: Az egész!) hanem pusztán csak azért, (mert abban a pártban van egy kis töredék, amely töredék egyszerűen nem akarja tudomásul venni a multunkat, amely töredékről mondottam, hogy kigúnyol bennünket (Farkas István: Együgyűség! Parlamenti párt ennél nagyobb együgyűséget, még nem csinált soha Magyarországon!) és a múlt nagyjait egyszerűen' meghaltaknak könyveli «el. Ezeknek a követelésére állít fel az a párt egy bizottságot, amely alkotmányunk szerint lehetetlen, emberi érzésünk és keresztény hitünk szerint durva kontradikció, durva lázadás, amely az egész kultúrvilág előtt megbélyegez bennünket. (Megay Meissner Károly: De gyönyörű volt! — Derültség a jobboldalon. — Propper Sándor: Ledermannt elfelejtették belevenni! Jó tanácsokat adna! —Megay Meissner Károly: Nem tudom kinek! — Farkas István: Ledermannt hívják be, legalább jó écát ad! — Buchinger Manó: Maguk úgy sem találnak ki semmit! — Farkas István: Valamelyik rabbit hívják be, hogy csináljon valami okosat! — Zaj.) r Semmi másról nincs itt szó, mint zsákmányéhségről. De amint a magyar nép, a józan milliók tudják, a magasan álló kormány még inkább tudja azt, hogy ennek a népnek nem kell ez a felekezeti gyűlölködés, (Zaj.) hogy ennek a népnek erről az egész, hajánál fogva előráncigált zsidóügyről és zsidókérdésről meg van a maga véleménye, (Felkiáltások jobbfelől: Meg bizony!) tudja, hogy neki abból semmi^ haszna nincs, hogy száz gazdag zsidó helyére száz stréber keresztény ül be, (Ügy van! a szélsobaloldalon.) tudja, hogy abból ő nem kap semmit, hogy a bankigazgatói, vagy vezérigazgatói állásokat, vagy egyebeket (vitéz Bánsághy György: Meg fogják köszönni!) nem neki tartogatták. (Megay Meissner Károly: Csak beszéljen így tovább képviselő úr, a legjobb propaganda! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől, — vitéz Bánsághy György Rupert Rezső feléig Nem kell zavarba jönni!) Tudja a magyar nép, hogy ez csak néhány tehetségtelen, néhány karrieréhes és néhány zsákmányénes ember dolga, mert ez a magyar nép tudja, hogy ha mi itt ma nehéz helyzetben vagyunk, akkor szükség van felekezeti különbség nélkül mindenkinek a munkájára, mindenkinek az adójára és szükség van mindenkire, bármilyen felekezetű is legyen, mint katonára, ha netalán jön egy nehéz próba. Ez a nép nagyon jól tudja, hogy az az 500.000-nyi zsidóság, amely 100.000 katonát ad, egy ilyen megpróbáltatás idején nélkülözhetetlen. Nagyon jól tudja, mert igazságos és mert igaz keresztény hitben él, hogy nem lehet mások vagyonát elkívánni, mások vagyonára ráéhezni és mások vagyonát elzsákmányolni, (Farkas István: Nagyon nagy materialisták az urak odaát! — Buchinger Manó: Kommunizálnü- Jó példát! — Propper Sándor: Ez az idealista világnézet! — Farkas István: Más vagyonába beleülni! — Felkiáltásaik jobbfelől: Csak monologizáljanak!) Mindenesetre vigasztaló, hogy most már ezt a rendszert a t. kormány és a miniszterelnök úr nem nevezi többé elsősorban kereszténynek és elsősorban nemzetinek, mert ma már végre mégis nem lehet vakmerőség nélkül azt állítani, hogy a keresztény hit nevében, a kereszt jegyében felekezeti gyűlölséget lehet hirdetni, pláne gyűlöletes rendszabályokat lehet végrehajtani, nagyon jól tudja, hogy a nemzeti érzéssel is ellenkezik az efféle, mert az alkotmányba, a jogegyenlőségi elvbe ütközik. Háti most már szerencsére elnevezik jobboldali politikának ezt az irányzatot. Mi ezt tudomásul vesszük, mi örömmel nekik adjuk ezt a lehetőséget, hogy ők ezen a címen, a felekezeti gyűlölködés címén jobboldaliak, csak azt nem ismerjük el, hogy ez a jobboldaliság lenne a hazafiság, mert —T bo-