Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

34 Az országgyűlés képviselőházénak 27 40 éves korukban, megrokkant, összetört embereket, aminek a hiányos táplálkozás, a sok nélkülözés ós koplalás az oka. (Propper Sándor: Ha ezt megírná, becsuknák érte!) T. Ház! A miniszterelnök úr, Antal István képviselőtársam, de mások részéről is hangzottak el felszólalások, hogy fegyverkezésünket erősítenünk, fokoznunk kell, honvédelmünket fejlesztenünk kell. Ehhez elsősorban emberanyagra van szükségünk. Az illetékesek nagyon jól tudják, de magunk is láthatjuk, hogy mennyire megváltozott emberanyagunk a háborúelőtti viszonyokhoz képest. Ennek pedig a mezőgazdasági munkásság nélkülözése, koplalása, nyomora, szociális elhanyagoltsága az oka. (Propper Sándor: Ha ezt az igazat megírná, nemzetgyalázásért becsuknák!) Mint már mondtam, például a hús- és zsírfogyasztás a mezőgazdasági munkásoknál körülbelül a 40%-át teszi ki annak, amire a szervezet fenntartása céljából szükség van. (Malasits Géza: Sülttök, marharépa és sültkrumpli ,az eledelük!) Míg Angliában egy-egy főre évenként 515 kiló cukorfogyasztás esik. Csehszlovákiában pedig 27 kiló, addig Magyarországon a cukorfogyasztás átlaga 9—10 kilót tesz ki. (Propper Sándor: A városi fogyasztással együtt!) Ez tehát egyötödét teszi ki az átlagos an^ol cukorfogyasztásnak és egyharmadát a Csehszlovák cukorfogyasztásnak. (Malasits Géza: A cselédek nem. esznek cukrot.) T. Ház! Ennek a hiányos táplálkozásnak következménye az is, hogy Magyarországon pusztít a legnagyobb mértékben a tüdővész, a tuberkulózis. A tüdővész pusztítása például ötször akkora, mint a legsötétebb Dél-Afrikában. Tífuszban csak Spanyolország előz meg bennünket, de nálunk kétszer annyian halnak meg tífuszban, mint Csehszlovákiában és tízszer annyian, mint Angliában. A csecsemőelhalálozás _ átlaga pedig kétszerte nagyobb, mint Franciaországban. Jugoszláviában a természetes szaporulat ezer emberre számítva évenként 13'9, Romániában 143, ezzel szemben Magyarországon mindössze 7 ezrelék. (Propper Sándor: 1936-ban már csak 61!) Itt a Duna völgyében, melyről olyan sok említés történik mostanában, 160 millió szláv és körülbelül 90 millió germán küzd a hegemóniáért. E közé a két tenger közé vagyunk mi beékelve, 8—10 millió magyar. Ha most megnézzük a környező államok népszaporodási arányát és azt, hogy milyen a mi népszaporodási arányunk, nem nehéz arra a megállapításra jutnunk, hogy fajunkat csak úgy tudjuk fenntartani, ha rohamosabb mértékben szaporodunk. Már pedig látjuk azt, hogy a népszaporulatot túlnyomó részében a mezőgazdasági munkásság adja, tehát a nemzet fennmaradásának és biztosításának erdeke kívánja meg azt, hogy fokozottabb mértékben támogassuk és segítsük meg azt a néposztályt, amelyik leginkább alkalmas• arra, hogy ennek a nemzetnek szaporodását és fennmaradását biztosítani tudja. T. Ház! Magyarország mezőgazdasági földmunkásságának legnagyobb baja s a nyomorúság legfőbb oka a világháború előtt is. de a világháború után is, a földkérdés megoldatlansága. A mezőgazdasági munkásság megélhetése nincs biztosítva, mert mezőgazdasággal, földmíveléssel foglalkozó népünknek nagy, milliós tömegeit elzárjuk a földtől, különösen pedig elzárjuk a föld tulajdonától. '. ülése 1938 március U-én> pénteken. Alig van nemzet a világon, mely kevésbbé tudná idejében felfogni, — mint mi — hogy mit követel tőle legéletbevágóbb érdeke. A világháború előtt például éppen a földkérdés megoldatlansága miatt a tengődő, küszködő, nyomorgó nép nem talált más kivezető utat, hogy a saját fizikai létét valahogy fenn tudja tartani, mint az amerikai kivándorlást. T. Képviselőház! A háború előtt százezerszámra, milliószámra hagyták itt a mi magyar véreink a Duna-Tisza közét, a Tisza mentét és menteik tengerentúlra, hogy ott új hazát keressenek. Az 1890-es években évente átlagogosan 25.000—50.000 ember vándorolt ki a tengerentúlra, míg 1904-ben 100.000 ember, 1907-ben pedig 210.000 ember hagyta itt az országot. Az 1899-től 1913-ig terjedő időben — tehát nem egészen 15 év alatt, nem egészen másfél évtized alatt — 1,390.000 magyar honos hagyta el az országot. T. Ház! A kivándorlók 75 % -a _ nincstelen vagy törpebirtokos mezőgazdasági munkás volt. Még a hivatalos közegek is kénytelenek voltak megállapítani, hogy a több mint egymillió kivándorlónak többsége a nyomorúság miatt volt kénytelen kivándorolni Amerikába. A legnagyobb kivándorlás pedig az országnak arról a részéről történt, — különösen a felső Tisza mentéről — ahol a birtokviszonyok a legrosszabbak voltak, ahol túltengett a nagybirtok és ahol ezzel szemben a legnagyobb tömegekben élt az agrárproletariátus. Most már elmélkedhetünk azon, hogy milyen nagy bűn volt százezerszámra és milliószámra kiengedni véreinket a világháború előtt, amikor már Erdélyben folyt a magyarság élet-halálharca és amikor ugyanaz alatt a nem egészen másfél évtized alatt, mialatt az országból 1,400.000 magyar ember vándorolt ki, mert nem talált itt földet, nem talált megélhetést, a románok Erdélyben 300.000— 400.000 katasztrális bold földet vettek meg a magyar birtokosoktól, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Súlyos mulasztás volt!) A magyarok számára nem volt akkor föld ebben az országban, de a románok számára volt itt föld a világháború előtt is. T. Képviselőház! Amikor a világháború előtt Bethlen István gróf látta Erdély trage diájának előrevetett árnyékát, keserűen mondotta, hogy à történelem ítélőszéke előtt mindenki felelni fog Erdélyért. Akik a nemzetnek ezért a tragédiájáért, ezért a bűnös mulasztásért felelősek voltak, azok legnagyobbrészt már halottak, akik pedig élnek, azok a halottak helyett nem hajlandók a felelősséget ^vállalni. (Malasits Géza: Minden héten nyilvános kézmosást rendeznek!) A kivándorolt magyarság, az a körülbelül másfélmillió ember pedig lassanként beleolvadt a nagy amerikai népközösségbe, gyermekeik és unokáik már a magyar nyelvet is elfelejtették s ez a mi másfélmillió magyar testvérünk tehát egyszersmindenkorra elveszett a magyar nemzet számára. T. Ház! A világháború előtt, a nagy amerikai kivándorlás idejében, Darányi Ignác akkori földművelésügyi miniszter telepítési törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. Ebből a telepítési törvényjavaslatból azonban soha nem lett törvény. (Horváth Ferenc: Nem volt pénz! — Propper Sándor: Erre sohasem volt! — Horváth Ferenc: Erre sohasem volt, nem is lesz!) Amikor a világháború előtt 1,400.000 ma-