Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

438 Az országgyűlés képviselőházának legutóbb lefolyt lovasberényi választáson is, ahol, amint tudjuk, még a rádió is megszólalt, természetesen szintén a kormány tudta nélkül, a kormány akarata ellenére, de mégis olyan körök jóvoltából amelyeknek első kötelességük volna a kormány intencióit szem előtt tartani, a kormány akaratának hűségesen engedelmeskedni. (Propper Sándor: Lehet, hogy a Sándor-uteában van egy mellékstudió is!) Teljesen indokolatlannak tartom a tömeghisztériát, de indokolatlannak tartom azt is, hogy a kormány a maga passzivitásával, gyöngeségével — legalább a látszat ez — alkalmat ad arra, hogy ilyen tömeghisztéria keletkezzék, mert hiszen egyébként mi a helyzet? Ez az^ állam rendben van, minden . tényezője a helyén van. (Antal István: Ügy van!) Ott van a mi államfőnk, aki köré szeretettel sereglünk, akire reménykedéssel, bizakodással, sőt azzal a biztos tudattal nézünk fel, hogy nem engedi ennek az államnak társadalmi rendjét megbolygatni, nem engedi ezt az országot a világon senkitől sem letéríteni az egyetlen útról, az igazi magyar útról. T. Képviselőház! Tudjuk, hogy kormányzó urunknak igenis ez a if elfogás a, ez az intenciója s mély kötelességérzettel akarja minden tekintetben fenntartani ennek az országnak mai rendjét és megteremteni jövendő boldogulásának előfeltételeit. Mit látunk? A t. kormány is — pedig több olyan miniszter van a kormányban, akik egy úgynevezett nagy-kabinetnek is méltán lehetnének a tagjai — ellene van minden szélsőségnek, azután itt van a parlament többsége, itt van a felsőház, itt van az ország papi rendje, az ország minden érdemes, dolgozó polgára, itt van elsősorban maga a nép, amely ellene van ezeknek az éretlen csinytevéseknek, ezeknek a rendbontásoknak, ezeknek a társadalomés államfelforgató kísérleteknek és elemeknek, amelyek a maguk társadalomellenességét, államellene sségét, ezt a hazaárulást valósággal nemzeti programmként akarják elfogadtatni. Minden felelős tényező és maga a nép is idegen ettől a kísérlettől, ettől az eszmeáramlattól. Nem értem akkor, miért kerülhet sor tömeghisztériára annak folytán, hogy a kormány részéről csodálatos türelmet, csodálatos hallgatást és csodálatos semmittevést tapasztalunk. Az is igaz viszont, hogy a hallgatásnak is megvan a maga demagógiája s a hallgatás sokszor felér magával a forradalomcsinálással. T. Ház! Ez a nép nem akar semmi rendkívülit, ez a nép, amelynél könnyebben egy népet sem lehet kormányozni, nem akar mást, mint rendet, személy- és vagyonbiztonságot, azt akarja, Ihogy az ország pénzügyi egyensúlya és közgazdasági élete rendben legyen, zavartalan és megingathatatlan legyen, azt akarja, hogy meglegyenek a beruházásokra a pénzügyi és gazdasági előfeltételek, azt akarja, hogy becsületes, józan reformok útján megszüntessük a szociális nyomort, csak munkát és kenyeret akar, ez a legszerényebb igény, amellyel velünk szemben fellép. Nem^ értem tehát, hogy amikor ez a hatalmas erő, ez a hatalmas józanság, bölcsesség és okosság, ez az igazi hazaszeretet sorakozik a kormány háta mögé, akkor egyáltalában hogyan kerülhet sor ezekre a jelenségekre, amelyeknek során a gyengébb idegzetnek hisztériába csaphassanak át. T. Képviselőház! Mi a világon senkire nem számíthatunk magunkon kívül. Nekünk ma292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. gunknak kell magunkon segítenünk, mert bármerre is nézünk szét a világban, sehol nem látunk felénk nyújtott támogató kezet és különösen nem látunk annak a világnézetnek részéről, amely világnézethez csatlakozva, annak erejére, annak sikereire támaszkodva akar itt egy csoport érvényesülni. Parlamentáris államokban, Angliában, Franciaországban mégis csak hallunk elhangzani szavakat, pártfogó nyilatkozatokat mellettünk, hogy a trianoni igazságtalanságon segíteni kell, hogy revideálni kell, de azoknak részéről, akiknek a világnézetét itt egyesek portálni akarják, noha tényleg módjukban volna Trianon igazságtalanságán, ha kis részben is, változtatni, nem hallunk szót emelni még azért sem, hogy Csehszlovákiában mi lesz a magyar autonómiával. Nem akar felénk mozdulni ennek a világnézetnek a kezeügyében, hatalmi körében lévő s tőlünk jogtalanul «Ivett Nyugat-Magyarország (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), nem- akar felénk mozdulni Fiume sem, pedig itt már nem is kellene meditálás, diszkusszió, nem volna szükség a világon semmire,, mert annak a világnézetnek, amelynek itt olyan sok híve, lelkes 'híve van, módjában volna ezt egyszerűen megtenni, ténnyé változtatni. Hát akkor nem tudom mit akar a mi szélsőségünk, az a szélsőség, amelynek sorai között én értéket, tehetséget, igazi hazafiúi nagyságot nem látok (Sulyok Dezső: Tegyen fel szemüveget!), nincs 'belső érdeme, nincs bázisa, amelyre támaszskodhatné'k,, mert a nép a dolgozó nép egyenesen visszautasítja ezt az irányzatot. Egyetlen érdemük egyetlen jogcímük, hogy a külföldi világnézetek sikereinek a kardmaroklatára ütnek, mindig olyankor lángolnak fel, olyankor szinte látja az ember, hogy fölénk kerekednek, diadalmas gúnnyal néznek bennünket, akik a magyar múlthoz ragaszkodunk, a múlt igazságaiért küzdünk és a magyar multat akarjuk jövendőnkké tenni. Mindig látjuk, hogy milyen fölénnyel, 'milyen diadalmasan néznek reánk, lesujtóan, gúnyolva bennünket hogy mi a meghalt múlthoz ragaszkodunk, hogy mái Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Deák Ferencet, vagy Rákóczit emlegetjük hogy ez nekik meghalt. Mindig látjuk, hogy ha külföldi világnézet, amelynek exponensei itt vannak,, kint sikereket ér el, a mi pneumatikus politikusainknak a szuflája mindig abból a külső sikerből jön és ezt a sikert, a jobbszélső világnézet külpolitikai sikereit egyszerűen a maguk sikerének könyvelik el. Hát itt van a hiba. Ki kell őket ábrándítani, hogy miután a magyar nép sem érzelmileg, sem érdekeiben nem talál semmi hasznot ebben a kapcsolatban, maradjunk meg az okos, az óvatos és alkalmazkodó diplomácia keretében, amellyel Kánya Kálmán és a t. kormány vezette ezt az országot eddig és remélem, vezeti továbbra is; hiszen akár tessék nekünk, akár ne tessék, legyen nekünk rokonszenves vagy nem rokonszenves, okosság esetén a nagy erőkkel ki nem kezdhetünk, sőt ellenkezőleg, mindent meg kell tennünk arranézve, hogy az a nagy erő mellettünk, a mi érdekeink mellett is síkraszálljon. (Sulyok Dezső: Ott van Bethlen Gábor példája!) Elrontani semmi dolgot nem kell, belső ügyeikbe ne avatkozzunk. Érzelmileg érinthet bennünket az, hogy itt, vagy ott az ancien regime, a magasabb lelkületű regime elbukik, hogy tragikus hősei vannak ennek a bukásnak, de egyébként magyar józansággal, sacro egoizmóval tudomásul vesszük, az az ő belső dolguk; csak