Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 2 nélkül jóformán mindenki. Stimmviehnek tekinti azt a divatos felfogást minden táborban ... A nép felvilágosítását, politikai nevelését elhanyagolják minden oldalon, amidőn pedig üt a. választás órája, a legerkölcstelenebb korteseszközökkel igyekszik azt minden párt saját céljaira felhasználni. Ez a nagy mulasztás nyomja mindennél inkább vállainkat; ezért lesz nehéz felelni a történelem ítélőszéke előtt;« (Buchiuger Manó: Nagyon nehéz! — Tovább olvassa): »ez teszi olyan nehézzé mai feladatunkat, amidőn a választójog reformját a nemzet sorsának kockáztatása nélkül nem halaszthatjuk tovább s egy nagy lépést kell előre tennünk, anélkül, hogy idejekorán megvalósítottuk volna a politikai jogok 'kiterjesztésének előfeltételeit... Etetés, itatás és megvesztegetés pártkülönbség nélkül szerepel a magyar választásokon. Hatósági és egyházi nyomás, az izgatók terrorizmusa, s a legvastagabb hazudozások, hitegetések és ámítások választásainknak \ megannyi visszataszító tünetei.« (Farkas István: Ez igaz!) T. Ház! Ez mind annak igazolása, amit mondottam (Buchinger Manó: Történelmi törvényszék vagyunk!) Itt van a glorifikálása a magyar népnek és pedig nem baloldali ember részéről, hanem gróf Tisza István részéről, akit a t. túloldal is csak elfogad klasszikus tanúnak és elfogad jobboldali embernek. Ha Tisza István, a jobboldali ember,, az igazi magyar úr, aki önmagában véve ismerték volt, akit nem konjunktúra tett naggyá, így vélekedik, akkor 'lesújtóbb bírálatot erről a javaslatról, — amely még az 1913-as törvénnyel szemben is súlyos,- nagy jogfosztást jelent ~ mondan nem lehet. (Lányi Márton előadó: Csakhogy ne tessék elfelejteni, hogy akkor a lakosságnak hat százaléka volt választó!) Ha azonban t. képviselőtársam ma azok a jogcímek megmaradnának, megmaradna például az egyévi nelybenlakás» amelyet az a törvény statuált, akkor ma a népesség szaporodásával, műveltségének fokozódásával automatikusan sokkal nagyobb választójogi tömeg adódnék, mint majd ennek a törvénynek eredményeképpen. (Lányi Márton előadó: Most is adódik.) Hiszen mi megelégednénk azzal, hogy állíttassák vissza az egyévi helybenlakás, ami az 1913-as törvényiben benne van. Hát ha az 1913-as törvény választójogi jogköre szűkebbre szabta még ennél a javaslatnál is a választók számát, akkor miért nem méltóztatnak inkább azt vissziállítani, s miért nem méltóztatnak azokat a választójogi jogcímeket és feltételeket statuálni,, amelyek abban a törvényben vannak? Hiszen amint említettem, a

t választóknak sakkal szélesebb tömege adódnék így. Az a törvény szerintem sokkal használhatóbb lenne^különösen 'most» amikor bevezetjük a titkosságot és több garanciával vesszük körül a szavazás és választás tisztaságát. (Propper Sándor: Ennek a javaslatnak az. a mottója: nem akarok szavazót látni! — Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Lányi Márton előadó (a s,zélsőbaloldal felé): Csak maguk ne beszéljenek! — Zaj.) T. Ház! Ez a Tisza-féle idézet egyúttal bírálat az úgynevezett többes szavazati rendrendszerrel, bírálat a kettős szavazati rendszerrel szemben is, amelyet elhibázottnak tartok és amely megbántása a magyar nép önérzetének, méltóságának, alap nélküli súlyos vád a megbízhatósága ellen és olyan különbségtevés, amely a nagy, széles tömegekben csak '#. illése 1938 április 1-én, pénteken. 437 elkeseredést vált ki. Mert amint a régi jogok elvétele,, egyáltalában a nagy tömegeknek különféle bonyolult jogcímeken való kizárása a választójogból, ez a súlyos jogfosztottság nagyon veszedelmes demagógiát jelent, épp olyan veszedelmes demagógiát jelent az is, .ha a dolgozó milliók azt látják,, hogy a jogegyenlő ségi elv ellenére megkülönböztetik őket azzal, hogy másodrangú állampolgárok, mert ugyanakkor, amikor másaknak kettős szavazatuk van» nekik csak egyes szavazatuk lesz. Ez mindenképpen ok az elkeseredésre. Nem tudom >mi indokolja ezt a nagy jogmegszorítást, úgyszólván milliós tömegek kirekesztését a választójogból, az állami életből, amikor tudjuk, látjuk, hogy könnyebben kormányozható bb és megbízhatóbb népet alig lehet találni, mint a magyar. Nemcsak a messze múlt bizonyítja ezt, de méltóztassanak csak visszatekinteni 1918-ig és 1919-ig; a magyar nép nagy tömegei, ideértve a munkásság nagy tömegeit is, nem voltak kaphatók a szélsőségre, a forradalomra, s nem voltak kaphatók semmiféle demagógia számára. Méltóztassanak visszagondolni az elmúlt húsz esztendőre, 1918-tól máig. Húsz esztendeje próbálja a demagógia, a szélsőséges uszítás, a lelkiismeretlen lázítás ezt a népet a maga nyugalmából, józanságából kimozdítani és húsz esztendő nem volt elég arra, bogy ez a nép nyugalmából kimozduljon, forradalmi lázba essék, forrongjon és felkeljen. Természetes is ez, mert amint az 1843/44-es vitában is megállapították nagyjaink, a .forradalmiság nem emberi adottság, a nép magától sohasem hajlamos arra, hogy forrongjon. Csakugyan igaz az, amit egy nagy írónk megállapított róla és amelyről magam is hetekkel ezelőtt cikket írtam, hogy a magyar népet forradalomba vinni csak felülről lehet, ha felülről csinálják, mint 1918/19-ben, vagy felülről engedik csinálni. Kernelem, hogy okulva a történelmen, a keserves tapasztalatokon, okulva azon, hogy az ilyen felülről csinált forradalomban egyszer elpusztultunk, tönkrementünk, ennek a kormánynak eszeágában sincs, hogy ha maga nem akar csinálni forradalmat, mert nem akar, bárkinek is megengedje, hogy forradalmat csináljon. T. Ház! Mégis sajnálattal kell megállapítanom, hogy az igen t. kormány túlságosan erős idegzettel nézi, túlságos passzivitással tűri, hogy mégis ilyen kísérletek történjenek, hogy a népet mégis r lázongásba hozzák, hogy az alacsony szenvedélyekhez szólva az állami rend ellen, az alkotmány ellen felkeltsék. Igazat adok részben miniszterelnökünknek, hogy hisztériáról van szó, amelyet ő nyugodtan néz. Igazat adok neki, mert elhiszem azt, hogy ellenére van mindaz a szélsőség, amely itt a fejét felütötte és próbálkozik. Mégis sajnálattal kell megállapítanom, hogy noha az állami és társadalmi rend elleni súlyos támadásokról, van szó, amelyek már elhatoltak a kormányig, a kormányban ülő igen t. férfiakig, mégis a t kormány nem nyúl erélyesebb kézzel a dologhoz, hanem még olyat is lát az ember, hogy a rendet sürgető sajtót, többek között: a baloldalinak igazán nem mondható »8 Órai Ujság«-ot rendszabályozzák meg, holott a sajtónak egy másik része százszor inkább rászolgált volna a megrendszabályozásra. (Farkas István: Azok szubvenciót kapnak! — Propper Sándor: Szépeket mondanak a kormányról! Élvezet olvasni!) Nem csoda tehát, hogy tömeghisztéria van, nem csoda, ha olyan szomorú tapasztalatoknak letetünk szemtanúi, mint a 64*