Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-291
432 Az országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1938 március SlJn, csütörtökön. zsidó vallásúakat, 1932 nyara óta egy bizonyos élénkülés, ütemesebb tempó mutatkozik a gazdasági életben, megkezdődtek a felvételeik. 1932 szeptemsberétől 1938 elejéig felvettek ezekbe az állásokba 25.000 új embert, túlnyomórészt fiatal leányokat, fiatalembereket a magasabb fizetésű, leépített idősebbek helyébe, vagyis ez a társadalmi és- dolgozó réiteg egy megfiatalodási processzuson nient keresznül. Ugyanakkor azonban egy társadalmi és felekezeti eltolódás is bekövetkezett; (Farkas István: Alacsony bérek mellett!) társadalmi eltolódás abban a tekintetben, hogy most ezekre a magánalkalmazo'tti pályákra nem annyira kereskedők, iparosok, lateinerek, hivatalnokok gyermekei, mint inkább munkásoknak, altiszteknek, a termelés ezen rétegeinek gyermekei vándoroltak. Bekövetkezett egy felekezeti eltolódás is, amelyet én tudomásul veszek és amelyet az adoltt körülmények között nem is kifogásolok. Ez az eltolódás természetszerűleg a keresztény vallású rétegek nagyobb előtérbe nyomulását jelenti. Amíg ez 1 nem megy és nem mehet mások rovására és mások kenyere ellen, addig ezlt az irányzatot, amely itt van és amelynek eredménye és sikerei vannak, tudomásul kell venni és abba bele kell nyugodni. (Bajniss Ferenc: Sikerek vannak 80 pengős állásokkal! — Malasits Géza: Szép fizetések!) A kérdés lényege azonban az, — amint ezt nekem alkalmam volt a legnagyobb nyilvánosság előtt a Házon kívül is kifejteni — hogy ia fővárosban és a vidéken az Oti. és Mabi. legalacsonyabb béroszltályaiba, tehát az 50—100 pengő havi fizetésű nap ibér osztály okba az oirsizág 120.000 biztosított mlagánalkalmazottja közül kereken 50.000 tartozik. Ez az, ami borzalmas: 100 pengőn aluli fizetések egy 50.000-es tömeg részére. Ebben a tekintetben valóban azt mondhatnám, feudális szellemű kapitalisztikus gazdálkodás van, amellyel kezdettől fogva szembenállottunk, (Rajniss Ferenc: Dísz-gojok! Volt igazgatók!) nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is, nemcsak.- a szólamok terén, hanem a tényleges Iharc és küzdelem terén is. Megengedhetetlen és tűrhetetlen ugyanis, hogy egyes vezető lángelmék — mert minden vezérigazgató zseninek képzeli magát — (Rajniss Ferenc: Herbertek! A papának a fia majd mindegyik!) 80—100—200.000 pengőket vágjanak zsebre, összeomló és a közösség által szanálásra szorult biztosító intézetek leépített vezérigazgatói 260—280.000 pengős végkielégítéseket kapjanak, amelyet azután végeredményben mégis csak az ott dolgoaó kisemberek tömege sínyli meg, mert hiszen az ő nyomorúságos fizetésük marad vagy lesz még nyomorúságosabb az ilyen kirívó aránytalanságok és igazságtalanságok következtében. Úgyhogy azt mondom, hogy a minimális munkabérek megállapítása nem lesz elég, — remélem, hogy a legkisebb munkabéreket megállapító bizottság működése rövidesen megkezdődik, a miniszter úr ilyen ír anyu felhívását megkaptuk — a maximális fizetések megállapítására is gondolni kell; kapitalizmus ide, gazdasági szabadság oda, egy szegény, nyomorúságos kis országban tűrhetetlenek a hallatáinál nagy összegű jövedelmiek, amelyek joggal kiváltják nem az irigységet, hanem a jogos és lángoló keserűséget es felháborodást mindazok részéről, akik csak a betevő falat kenyeret szeretnék megkeresni és ez sem all módjukban. (Rajniss Ferenc: Ezután majd nem könyvelik el!) Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban az a nagyon jogosult és súlyos aggodalom merült fel, hogy a bennelévő kétszínüségeknél, csapdáknál, őszinteséghiányoknál fogva nem tudja megoldani és nyugvópontra vinni ezt a kérdést. A javaslatban lévő hazug és burkolt pluralitás, amely a jobban szituált társadalmi rétegeknek kedvez és az elnyomott kisebb jövedelmű társadalmi rétegeket jogosulatlanul háttérbe szorítj sokféle jogfosztás, amely a javaslatban úgy a mezőgazdasági, mint az ipari munkások felé megnyilvánul, mély elkeseredést és felháborodást kelt ezekben a tömegekben. A hatévi egyhelybenlakásnak egy gazdasági válság idején, vagy után való kikötése tulajdonképpen egy krízise s . időszaknak választójogi kritériummá való előléptetését jelenti, vagyis azt, hogy a legalapvetőbb és legelemibb emberi és állampolgári jogot akkor biztosítom a dolgozóknak, ha ez a réteg a kapitalizmus válságát, a munkanélküliséget,, az ennek nyomában járó kényszerű helyzetváltozásait nem érezte, vagy kisebb mértékben . érezte. Ez a legsúlyosabb igazságtalansága és legkirívóbb antiszociális rendelkezése az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, úgyhogy ez már magában véve is elég ok arra, hogy azok a rétegek és azok a barátaim, akik egy emberöltőin, 30 esztendőn (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: 10!) keresztül egészségüket és szabadságukat áldozták a titkos szavazati jog kiküzdéséért, most kénytelenek azt mondani, hogy ezzel a választójoggal nem éretett el a oél és ha ez a választójog törvényerőre emelkedik, nem jutott nyugvópontra a kérdés, mert új harcot és új küzdelmet kell indítani az alkotmányos jogokból megint csak kirekesztett széles milliós rétegek jogainak kivívására. Minthogy az előttünk fekvő javaslat ilyen alapvető szerkezeti fogyatékosságokban szenved, azt még általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a széisőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet vitán.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. A napirend tárgyalására megállapított idő léteit, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak e napirendi javaslatot elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadta. Matolcsy Mátyás képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén a házszabályok 143. §-a értelmében szót kért. A szót megadom. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi interpellációs nap során a nyugalomba vonult miniszterek és képviselők összeférheltlenségi ügyével kívántam foglalkozni és ez alkalommal az 1935. évi kompassz adatait említettem fel. Helyreigazítani kívánom ezt azzal, hogy a névsor és azok az adatok, amelyeket felhasználtam, a Compass Financiales Jahrbueh-nak 1938. évben Bécsben megjelent kötetéből valók, csak, én a magyar kompassz évszámára emlékeztem. A felolvasott adatok tehát 1938. évi adatok. .
