Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

430 Az országgyűlés képviselőházának 291. gott, addig ez a szám ma a 14 éven aluliaknál felugrott 27-re, a produktív korúaknái változatlanul maradt a 60%, de az eltartott rétegnél már 10% közül mozog és ha nem népszaporodást, hanem csak stagnáló népességet tételezünk fel, akkor is 1940-re már az a várható helyzet, hogy .az eltartandó 65 éven felüli lalosság arányszáma 15% fölé emelkedik, ami azt jelenti, hogy a produktív korban lévő népességnek és az egész társadalomgazdaságnak kell megkeresinie azt az összeget* amely az ilyenformán eltartásra szoruló rétegek megélhetéséhez szükséges, (vitéz Balogh Gábor: Szóval, öregszik a társadalom'? — Kéthly Anna: Emelkedik az életkor!) Es mivel a szociális biztosítás gondolata — nagyon helyesen — az utóbbi esztendők során előtérbe került, s mivel az ipari és szellemi munkásság nyugdíjbiztosítása mellett megalkotta ia Ház — igen helyesen, bár nagyon fogyatékosan — a mezőgazdiasági munkásság öregségi biztosítását isi, gondolni keli arra, hogy a megnövekedett létszámú, a megnövekedett és új terhet jelentő eltartandó réteg egészen más munkabérpolitikát az egyéni és kényszertakarékoskodásnak egészen új feladatait fogja jelenteni, úgyhogy ebben a vonatkozásban a kapitalizmus és a munkásosztály természetes ellentéte még ezt az új megoldandó problémát is fel fogja vetni és ebben a tekintetben kell, hogy az államhatalom, a dolgozók mellé álljon minden erejével és minden befolyásával. Nem lehet tagadni, hogy ezekben az időkben és ezekben a napokban az ország gazdasági életét meglehetős denmedltíség é|s bizonytalanság ihatja át. Nem lehet tagadni azt, hogy ha nem is pánikhangulat, de a jövőtől való súlyos bizonytalanság és aggodalom üli meg a lelkeket, ami megnyilvánul az egész országban. Ezt a kérdésit lehet természetesen politikai vagy egyéb szempontokból megbélyegezni, — meg is bélyegezhető bizonyos vonatkozásokban — de azon túltenni magunkat nem lehet, hogy a kapitalizmus mindenkor valami öncélú dolog volt. Azt sem lehet letagadni, hogy ahol magasabb munkabéreik, szociális terhek jelentkeztek, ott a tőke, a hazafias francia tőke, vagy hazafias amerikai tőke, ez tökéletesen mindegy, menekülni igyekezett a szélrózsa minden irányába. Hogy a francia népfront politikája nyomában adódó megnövekedett szociális terhek megtöltötték Svájc egyes számottevő bankjainak safe-jelt menekült értékekkel, hogy az amerikai nagykapitalizmus az ő legfelsőbb bíróságált próbálta mozgósítani Roosevelt szociális törvényei ellen, ez* mind ugyanannak a jelenségkomplexumnak a megnyilvánulása, amelynek nyomát látjuk itt Magyarországon is. Ezidőszerint is találkozunk a bankokból kivett betétek különböző tőkemenekülési kísérleteinek jelenségeivel, 'amelyekkel szembehelyezkedni helyes és szükséges, de 'amely jelenségeket el-, tüntetni, megszünteltni csak olyan intézkedésekkel lehet, amelyek a termelő tevékenység nyugodt folytatásához szükséges biztonságérzeltet megadják, mert biztonságérzet nélkül folyamatos termelés és folyamatos munka ebben az országban, sajnos, el nem képzelhető. T. Ház! A választójogi vita eddigi során az igen t. előadó úr az ő nagy történelmi visszapillantása során, amelyben a magyar választójog fejlődésének minden vonatkozását ülése 1938 március 31-én, csülörWkön. és minden részletét 1848-ig visszamenőleg sorra vette, az. aggodalom és a félelem hangján emlékezett meg arról a nagy kérdésről, amelyet a középosztály kérdésének és a középosztállyal kapcsolatos nagy poliltikai problémának nevezhetünk. Azt mondotta szó szerint Lányi Márton t. képviselőtársunk (olvassa): »Ha az intelligencia nem érti meg és nem fogja fel a reá váró feladatok súlyát. akkor a magyar közélet alappillérei közül egy igen hatalmas támasz ki fog esni.« Ezzel a kérdéssel mások is hasonló szellemben foglalkoztak. Legyen szabad ehhez a magam társadalomszemlélete ' alapján a következőiket hozzátennem. Mi a nagy baja a középosztálynak? Minden középosztálynak, nemcsak a miénknek — a miénknek talán fokozott mértékben. Az, hogy egy bizonytalanná vált, egy ingadozó, egy állandóan a felborulás szélén tengődő társadalmi rendben a biztonság illúziójában él és azt hiszi, . hogy vele nem. történhetik semmi baj. Nem vesz tudom ásít arról, hogy milyen ennek a társadalomnak a szerkezete, nem veszi észre és nem is törődik vele, hogy más társadalmi rétegnek, például az ipari munkásosztály, amelyet ez a középosztály széles rétegében, sajnos, valami alacsonyabbrendűinek, valamilyen lenéznivalónak tekint, mennyire ki van téve a bizonytalanságnak és hogy a, bármikor való elbocsáthatás veszedelme', a munkakönyvnek bármely órában való kiadása, az exiszteneiának teljes és tökéletes megalapozatlanisága a társadalomnak ennél a legszélesebb, legértékesebb termelő rétegénél mennyire adott és megszokott valami. Az ipari munkásságot ez a helyzet bizonyos mértékig megkeményíti, ellenállóképessé és rugalmassá teszi. Az ipari munkásság éppen ebből az adott társadalmi helyzetéből kifolyólag. amikor rendszerint átmenetileg és nem hossziV ideig munkája van, igyekszik azt a munkát kihasználni arra, hogy magának (magasabb bért szerezzen, — ha másképpen nem megy, harcok és bérmozgalmak árán is — hogy valamit tartalékolni tudjoín (a rendszerint igen hosszú munkanélküliség idejére. Ez^a munkásosztály a maga szervezeteinek kiépítésével arra törekszik, — ha. -már állami szociálpolitikánk fogyatékossága miatt a munkanélküliség esetére szóló kötelező állami biztosítás előnyeit nem élvezheti — hogy munkahiánya esetére és idejére valamiképpen a^ kollektív segítés útján gondoskodjék önmagáról. A szellemi munkásosztály minderre nem gondolt. Elt a naiv biztonság csalóka ábrándképei szerint s azt hitte, hogy az ő kis fix állása örökéletű és anegrendíthetetlen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hitte, hogy vele . nem történhetik semmi és amikor azután mégis /történik valami, amikor a biztosnak hitt talaj kicsúszik a lába alól, akkor megvan zavarodva. s ímegzavarodottságában és bizonytalanságában vad pánikhangulat, vad riadalom és mindenféle tárasadaloimellenes ösztönök hatalmasodnak el rajta. Ezek a társadalomellenes ösztönök jelentik és adják egyik legfőbb forrását annak az agitáeiómak, amelyről itt olyan sok szó esett és amelynek lélektani ;és gazdasági gyökereire kell egyszer már itt rámutatnunk. Ha ez, a középosztály jobban megismerte volna azt a társadalmat, amelyben él, ha felkészült volna a maga szervezettségében a bajok és veszedelmek ellen, ha nem érezte volna valami álaeso~