Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

Az országgyűlés képviselöházúnak 277. T. Ház! Szóvá kell tennem ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt is, amit a^ legtöbb törvényjavaslat tárgyalás során kifogásoltunk, hogy tudniillik ez a javaslat tulajdonképpen csak kerettörvény, mert a leglényegesebb kérdések rendezését illetően teljesen tág teret ad a miniszteri rendelettel való szabályozásnak. Ez ia kijelentésem nem akar célzás lenni arra, mintha attól tartanék, hogy a Darányi-kormány, mely ezt a javsala tot beterjesztette, talán hozni fog olyan rendeleteket, amelyek ennek a törvényjavaslatnak leglényegesebb intézkedéseit megváltoztatják, vagy azokkal nem állanának összhangban. El tudok azonban képzelni olyan esetet, hogy a jövőben jöhet egy más kormány, jöhet olyan földmívelési miniszter, akiben kevesebb a szociális érzék, aki majd a törvényben megállapított segély, illetve járadék összegét magasnak tartja, vagy pedig a földbirtokosokra háruló terhet fogja magasnak tartani. Tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet szerint a kormánynak meg van a teljes felhatalmazása, a mindenkori kormánynak tehát módjában áll a segély összegét, ha azt túlmagasnak tartja, egyszerű rendelettel csökkenteni, éppen úgy, mint ahogy módjában áll leszállítani a földbirtokosra háruló hozzájárulási összeget is, amivel a törvény legfontosabb rendelkezéseit teljesen illuzóriussá teheti. T. Képviselőház! A törvényjavaslat keretébe és konstrukciójába nem tartozik ugyan, de szóvá kell tennem, Ihogy a javaslat nem tartalmaz semmi rendelkezést a mezőgazdasági munkásság betegség elleni biztosítása tekintetében, holott logikai sorrendben a betegség esetére való biztosításnak meg kellene előznie az öregség esetére szóló biztosítást. Amint már hivatkoztam rá, a statisztikai adatok szerint a mezőgazdasági munkások közül csak nagyon kevesen érik el a 65 éves kort. ÍMeskó Rudolf: Jelenleg 75.000-en!) Ez csak feltevés, erre pontos statisztikai adatok nincsenek, mert az a halandósági táblázat, mely a törvényjavaslat indokolásában foglaltatik, téves és mint ezt már más statisztikusok bebizonyították, helytelen feltevéseken alapul, viszont a statisztikai anyag hiányos. Azt hiszem, teljesen elegendő, ha arra mutatok rá ezzel kapcsolatban, hogy a törvényjavaslat indokolása szerint a jelenleg húszéves mezőgazdasági munkásoknak legalább a fele eléri a 67 éves életkort, amivel szemben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy 100 olyan mezőgazdasági munkás közül, aki ma 20 éves. legfeljebb 20 éri el általában iá 60-ik életévet, vagyis a 65-ik életévet még ennél is kevesebben érik el. Annak, hogy a mezőgazdasági munkások közül ilyen kevesen érik el azt a korhatárt, amely kezdő határa lenne az öregségi segély folyósításának, az az oka, hogy a közegészségügyi viszonyok nálunk éppen a mezőgazdasági munkásság körében a legeihanyagol tabbak. Ha ezen- a bajon nem segítünk é§ pedig nemcsak közegészségügyi, de szociális és gazdasági tekintetben is, akkor ebből katasztrofális helyzet fog előállani, nem csupán a mezőgazdasági munkásságra, hanem az egész nemzetre nézve. Elegendő utalnom arra a statisztikára, mely kimutatja, hogy az 1880-tól 1890-ig terjedő időben nálunk 1000 lélekre évenként 441 születés esett és ugyanezen tíz esztendő alatt a halálozási arány 328 ezrelék volt, vagyis a természetes szaporulat ezer léülése 19S8 március A-én, pénteken. 33 lekre 11-3 volt. Ez a szaporodási arányszám az 1906-tól 1910-ig terjedő években felemelkedett 11'4 ezrelékre. Ezzel szemben 1934-ben a születési arányszám, amely 1880 és 1890 között 1000 lélekre számítva 44-1 volt, leesett 21'4-re, a halálozási arányszám 144 volt, vagyis a természetes szaporodás* amely az 1906—1910.. években 11*4 volt ezer lélekre számítva, az 1934. évben már 7 ezrelékre esett vissza, vagyis ezer lélekre számítva, a természetes szaporodás mindössze 7 volt. (Propper Sándor: 1936-ban pedig 7-ről már 6-5-re esett vissza!) 1935-ben a születési arányszám — amely 1880—1890 közt ezer lélekrej 44'1 volt — 20-8-re csökkent. A születések arányszáma tehát nem egészen fél évszázad alatt 50%kal visszaesett. T. Ház! Csonka országunk népszaporodása az utódállamokhoz képest nagy visszaesést mutat, ami nemcsak a mezőgazdasági munkásságra, hanem az egész nemzetre nézve katasztrófát jelenthet. Tauffer professzor szerint — aki ennek a kérdésnek az egyik legalaposabb ismerője — (olvassa): »Az alföldi kis falvakban és szétszórt tanyákon a legprimitívebb közegészségügyi berendezéseik sem 'állnak rendelkezésre. Az ország több mint 2800 községében 3400 község közül, nincs semmiféle egészségügyi intézmény. Az alföldi tanyavilágban és a külterületeken élő lakosság — több mint másfélmillió ember — bármily szapora is legyen, csak megszületik, de fel nem nevelődik, sírbaviszik a népbetegségek, ellenálló erejüket megtöri a silány, egyoldalú táplálkozás« A mezőgazdasági munkások közül tehát kevesen érik el a 65 éves életkort, nemcsak azért, mert a közegészségügyi viszonyok a mezőgazdasági munkásnép körében a legelhanyagoltabbak, hanem a miatt is, mert a mezőgazdasági munkásnép táplálkozása hiányos, egyoldalú s minden tekintetben annyira fogyatékos, hogy a szervezet a vitalitás fenntartására nem alkalmas, T. Ház! Mint tudjuk a mezőgazdasági munkásság legfőbb tápláléka a kenyér lenne, de nagyrészt néni tudnak aratáshoz, vagy olyan munkaalkalomhoz hozzájutni, amivel megkereshetnék az egész évre való kenyerüket. Különösen a Tiszántúl láthatjuk ezt állandóan. De például Zala megyében is leg-' többször az a helyzet, hogy már télen, vagy kora tavasszal teljesen elfogy az élelem. Még a kenyere sincs biztosítva a mezőgazdasági munkásnak, illetve családjának, s így kénytelen vagy jobbmódú rokonoktól, vagy a szomszédtól, vagy esetleg valami jószívű kereskedőtől kölcsönkérni, vagy pedig, ha erre nincs módja, akkor legjobb esetben is a község kari.tatív segélyezésére van utalva. T. Ház! Nem beszélek arról, hogy például mennyire minimális a mezőgazdasági munkásság húsfogyasztása, Statisztikusok megállapították azt, hogy húsból és zsírból a mezőgazdasági munkás csak a 40%-át fogyasztja annak, ami a szervezet fenntartására feltótlenül szükséges. Ennek pedig az a következménye, hogy az ország lakosságának egyharmadrészét kitevő mezőgazdasági munkásság a folytonos ínséggel és koplalással küzdve, elsatnyul, elcsenevészedik és koravén lesz. Látunk az ország egyes vidékein olyan 40 éves embereket, akik legalább 60 évesnek néznek ki. Mikor Zala megyében jártam választásokon, vagy Bihar megyének, vagy a Tiszántúlnak egyes részein ' jártam, alig láttam jól táplált embert. Láttam