Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

428 Az országgyűlés képviselőházának 291. Elhangzott Antal István képviselőtársunk felszólalása, amely alkotmányjogi és alkotmányfejlődési szempontokból tárgyalta ezt a kérdést, majd pedig a megoldandó gazdasági, szociálpolitikai kérdéseknek nagy tömegét vetítette ide, a képviselőház elé. Amikor Magyarország parlamentje az új választójog törvényét tárgyalja, legyen szabad a magam részéről kiindulópontként arra utalnom, hogy az a világválság, amely 1929ben indult el az Amerikai Egyesült Államokból, még egyáltalán nem ért véget s a kapitalista társadalmi rendneki minden eddiginél súlyosabb ama megrázkódtatása, amely a newjorki tőzsdének abból a fekete péntekéből indult ki 1929-ben különböző etappokon keresztül, még mindig nem érkezett el a befejezéshez, legkevésbbé pedig a gyógyítás, a gyógyulás és a társadalmi erők új elrendeződésének szakáig. Legyen szabad megjegyeznem, hogy azok a nagy társadalmi és politikai küzdelmek, amelyek napjainkban lezajlanak, végeredményben mind a fennálló társadalmi rend szerkezetéből folyó természetes osztályküzdelmeik, mert a megnövekedett és meggyarapodott termelő erő és termelőképesség az egyik oldalon, a széles néptömegek fogyasztóképességének, a széles néptömegek nyomorbadöntésének ^ ténye a másik oldalon, olyan ellentéteket produkálnak, amelyeket megoldani, amelyeket kiküszöbölni eddig az országok vezetői és a különböző társadalmi rendszerek, a különböző politikai rendszerek nem tudtak. Ha arr.a a világméretű gigantikus harcra gondolunk, amelyhez idő szerint is napjaink történelmét dominálja, akár a franciaországi belső küzdelmekre gondolunk, amely küzdelmeket anynyi hamis beállításban, annyi sok rosszindulatú ferdítésben kapjuk itt ennek a Háznak a tanácskozásai során, a másik oldalon akár az Amerikai Egyesült Államokban lezajlott, lényegileg társadalmi forradalomszámba menő mélyreható átalakulásról beszélünk, az egyik országban is, a másik országban is az történik, hogy a kifejlődött termelő erők, a széles néptömegeik joggal megnövekedett igényei s az ezeket az igényeket kielégíteni nem tudó kapitalizmus ütköznek össze s ezen igények kielégítése során merész, új és eddig szokatlan lépések történnek az államok demokratikus vezetői részéről. Azért kell hangsúlyoznom, hogy merész és új lépések a demokratikus államvezetés részéről történnek, mert amit a Népfront Franciaországa csinált Európában, amit Roosevelt New-Deal Bill-je produkált az Amerikai Egyesültl Államokban, az merész, mondhatnám vakmerő szembefordulás a liberális-kapitalizmus eddigi módszerével, a liberális-kapitalista gazdálkodás eddigi eszközeivel. Olyan új szociálpolitikának, olyan új gazdasági politikának, olyan mélyreható állami beavatkozásnak az útját jelentik ezek, nem a néptömegek 'Szabadságjogainak és önrendelkezésének az elkobzása alapján, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem ellenkezőleg, a széles néptömegek jogaínak, szabadságának biztosítása alapján, ezekre támaszkodva, ezeket serkentve az új gazdasági kibontakozás fő motorikus erejévé iés előmozdítójává téve meg ezeket a néptöm egeket, hogy az egész világ figyelme joggal terelődik ezekre a nagyszabású tényekre és ezekre a mélyreható jelentőségű társadalmii állapotokra. (Farkas István: Ez a helyes állania és nemzeti politika!) ülése 1938 március 31-én, csütörtökön, Ezek azok a döntő kérdések, amelyek napjaink történetét dominálják és ezek mellett a tények mellett világnézetekben bizony-bizony eltörpülő jelenség az, hogy egyes országok — nem kutatom milyen okokból, de mindenesetre megállapítom, hogy — jogos nemzeti keserűségből is, a jogos mellőzöttség érzetéből kifolyólag a neo-imperializmusnak arra az útiára léptek, amely neo-imperializmus — szemibenállva régi államok kialakult, meggyökeresedett, hatalmát és biztonságát most védeni kénytelen imperializmusával — új háborúval, új konfliktusokkal fenyegeti a világot, új háborúk és új konfliktusok veszedelmével, amely, ne adja Isten, ha rászakad a világra, nemcsak hogy nem old meg semmit, hanem végső pusztulásba és végső katasztrófába döntheti nemzedékiek, sőt évezredek civilizációját. Fájdalommal halljuk azt a, kijelentést, hogy az a nagy gondolat, amelyet egyedül sajnálunk, a háború utáni politikai struktúrából a Nemzetek Szövetségének gondolata

1 kiesett, (vitéz Bánsághy György: Sóhivatal!) s hogy ez a nagy gondolat most már újabban úgy aposztrofálható, mint hiú ábrándoknak a vegyeskereskedése, (vitéz Bánsághy György: Nem kell azt sajnálni!) En nem a békeszerződéseket és a békeszerződések^ területi rendelkezéseit védő Nemzetek Szövetségére, nemi a kormányok szövetkezésére, nem a status-quot védő hatalmi apparátusra, hanem arra a nagy gondolatra gondolok, amely abban jelentkezett, hogy a négy és fél esztendő vérzivatarába belefáradt emberiség végül is úgy látta, hogy meg kell szűnnie az országok és a nének közötti viták elintézése ama módjának, amely tízmillió halottat és 15 millió rokkantat zúdított a világra, s amelynek a megismétlődése nem ilyen számokkal, hanem az egész emberi civilizáció pusztulásával járhat. En a kollektív biztonságot sajnálom, az egy üttes^ biztonságot, amelynek helyéibe minden ország és minden kis ország egyéni bizonytalansága lépett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azokat a magasrendű eszméket sajnálom, amelyeknek veszendőbemenése,, sőt cinikus kigúnyolása senki másnak nem fájhat jobban, mint azoknak a kis országoknak:, .amelyek most tétován, kiszolgálatottan, bizonytalanul járnak, de hogy járnak, 'botorkálnak a történelem országútján( (Kéthly Anna: Es várják a szabadulást!) Igen t. Képviselőház! Amikor itt új útra lép a magyar parlament, amikor új utakra tér a magyar közélet, akkor a legelső és leglényegesebb kérdés ma természetszerűleg az, hogy az új magyar parlamentarizmus meg fogja-e adni és biztosítani fogja-e az egymás^ sal természetszerűleg szembenálló gazdasági erőknek azt a szabad mérkőzését, ami tulajdonképpen a parlamentarizmus alapja és az elnyomott szegény néposztályok feltörekvésének első és legfőbb biztosítéka? A döntő kérdés az. hogy lesz-e — ha fenntartásokkal és resztrikeiókkal is —• egy olyan új magyar parlamentarizmus és egy olyan új magyar demokrácia itt, amelytől mindenki egészen természetesnek várja, hogy politikai és társadalomszemléleti részletkérdésektől eltekintve, a nagy nemzeti életkérdésekben egységes lesz és egyetértő magatartást fog tanúsítani. De ez az egységes és egyetértő magatartás nem akadályozhatja meg ezt a demokrácia talajából kinövő új magyar parlamentet abban, hogy olyan új helyzetet teremtsen, olyan új erővi-