Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

Az országgyűlés képviselőházának 291. azonban magyar kérdéseknek, nem pedig zsidókérdésnek tekintek. Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr áltál kért negyedórás meghoszszaboltást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Vázsonyi János: Nem zsidókérdés az, ha vannak intellektuális bűncselekmények elkövetői; tessék őket szigorúan megbüntetni, tessék a büntetési tételeket felemelni. Nem zsidókérdés az, ha valaki jogtalanul tartózkodik itt az országban; tessék eljárni ellene, akár keresztény, akár zsidó. Nem zsidókérdés az, ha valakinek túlzott jövedelme van, akár keresztény, akár zsidó. Tessék igazságos adózást és szociális intézkedéseket életbeléptetni. Nem zsidókérdés az, ha munkanélküliség van és ha a fiatalság — közöttük elsősorban a zsidóvallású fiatalság — sehol sem tud elhelyezkedni és a ha a nyomor orgiákat ül. Tessék becsületes föld- és iparpolitikai javaslatokkal jönni a tarthatatlan helyzet megszüntetése érdekében. Nem r zsidókérdés a választójog sem, ha a vita során többen ebből a szempontból szólottak is hozzá. E javaslat további sorsát senkisem tudhatja. Beterjesztettek egy választójogi javaslatot 1917. decemberében is és 1937. decemberében is. 1918. tavaszán ugyanúgy tárgyaltak egy választójogi törvényjavaslatot, mint ahogy ez a Ház tárgyal egyet 1938. tavaszán. Hogy mi lesz a sorsa a javaslatnak, azt akkor sem tudták, de ugyanúgy érezték, mint ahogyan nekünk is éreznünk kell ma. E javaslat alapján, amelyet mi tárgyalunk, úgyis csak 1940-ben lehetne választást tartani, a javaslat 223. §-a viszont módot nyújt arra, hogy a kormány mégegyszer nyiltan választathasson. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy befejezésül két magyar klasszikus mondását idézzem és egy hivatkozással éljek. Idézem Szemere Bertalan következő mondását: »Nemcsak egyeseket, népeket is rabszolgasorba lehet taszítani, de a népek rendszerint túlélik halandó zsarnokaikat.« És hadd idézzem Irányi Dániel eihhez kapcsolódó megállapítását, amely szerint: »Sem a szavazatok többsége, sem a fegyverek ereje és a szuronyok hatalma nem intézhet el véglegesen eszményi igazságokat. Le veheti ezeket a napirendről, de nem ölheti ki az agyakból, nem ölheti ki a szívekből« Ilyen eszmény szerintem a magyar nemzet igazsága, a jogegyenlőség igazsága és a demokrácia hitvallása, amelyet a magaméul vallok. Ez az oka annak, hogy miért nem teszem magamévá a javaslatot. Többen, így gróf Bethlen István, Peyer Károly és Petrovácz Gyula képviselőtársaim hivatkoztak e javaslat vitája során tartott beszédeikben Vázsonyi Vilmosra. Méltóztassék megengedni nekem, hogy én is röviden hivatkozzam reá és idézzek egy beszédéből, amelyet 20 évvel ezelőtt, 1918. február 6-án mondott el ebben a teremben az igazságügyminiszteri székből, figyelmeztetve az országot a szélsőséges veszedelemre. Azt mondotta akkor (olvassa): »Az volt a felfogásom, hogy a bolsevizmusnak minden, akár lappangó, akár alattomos, akár nyilt glorifikálását meg nem engedem és elfojtom. Az a felfogásom, t. Ház, hogy mi polgári kormány vagyunk s a polgári társadalmat megvédeni készek és kötelesek vagyunk a végletekig. Ok és előzmény nélkül, csupán szellemi kacérkodásból, minden cél nélkül, divathajszolásból vagy könnyelműségből ezekkel az eszmékkel ése 1938 március 3l-m, csütörtökön. 427 flörtölni nem lelhet s én ahol a sajtóban ezt az irányzatot észrevettem vagy észreveszem, igenis teljes tudatában felelősségemnek, ezt az akár kriptoigiáan, aklár myiillt bolsevizimust nemi engedem meg és eltaposom. De Magyarország nyitott határai, ha itt a bolsevizmusnak példáját követik, ha itt katonáink harci kedve megszűnik és a bolseviki tanokat követik, azt jelentik, hogy bejönnek ellenségeink és feldarabolják az országot s Magyarországnak, a régi Magyarországnak, a nemzetig alapon felépült Magyarországnak méer a romjai sem maradnak meg.« T. Ház! 20 évvel ezelőtt hangzottak el e szavak ebben a teremben. Ugy érzem, kötelességet teljesítek, ha «mint annak a fia,, aki ezeket 20 évvel ezelőtt elmondotta itt, idézem is szavakat a inai korszakra vonatkoztatva, ö hiába óvott 20 év előtt a szélsőségek ellen, hiába akarta lefogni és börtönbe záratni a felforgatókat, lefogták a kezét, és kibuktatták a miniszterségből. Nekem semmilyen hatalom nem áll rendelkezésemre, csak a meggyőződésnek, a meggyőzésnek és az óvaintésnek a szava. Remélem, hogy nem hiába idézem és ajánlom ma e szavakat a kormány, a parlament s a közvélemény, figyelmébe más szélsőségek ellen, mert szélsőség és szélsőség között nem ismerek különbséget. T. Ház! A régi nemzeti alapon felépült Magyarország romjai még megmaradtak, romjai még itt vannak s ezeken a romokon kell felépítenünk az új, de egyben régi Nagy-Magyarországot. Ne tűrjünk tehát hullaférgeket az élő testen, védekezzünk ezek ellen, védekezzen mindenki azon a poszton, amelyre őt az élet, a bizalom akár az államfőnek, akár a parlamentnek, akár a választóközönségnek bizalma állította. Ennyit kívántam még megjegyezni, ennyit kívántam óvásul, intésül elmondani. Dixi et salvavi anknam meam. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következnék ifj. Balogh István képviselő úr, a képviselő úr azonban nincs itt s így töröltetik. Kertész Miklós képviselő úr következik! Kertész Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A választójogi vita eddigi során széles keretek között és társadalomszemléleti alapon megvilágítva igyekeztek ezt a sorsdöntőén nagy problémát taglalni^ előttem felszólalt t. képviselőtársaim, s én az ő (nyomdokaikon haladva, mindenekeloitt néhány megjegyzést kívánok tenni :az eddig elhangzottakra. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Bethlen István gróf a történelmi realizmus szemszögéből nézve, majdnem azt mondhatnám, a történelmi materializmus vizsgálati módszereivel minden lírát és minden miszticizmust — ahogy ő mintegy gúnyosan mondotta — elvetve, foglalkozott ezzel a sorsdöntő nagy kérdéssel és felszólalásából ggodalom csendült ki, hogy vájjon az az út, amelyre ez az ország az új választójoggal lép, nemi lesz-e az eddigi mulasztások következméinyeképpem a katasztrófa útja. Elhangzott itt Sulyok Dezső képviselőtársunknak magasrendű történelemij 1 ozófiai, társadalomböloseleti szempontokkal telített beszéde, amely ráutalt, irámutatott azokra a nagy és új feladatokra, amelyek a titkos választás útján egybeülő magyar parlamentre várnait 62*