Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

4M Az országgyűlés képviselőházának 291. nál és csak a lajstrom kisebbségeként juthat képviselethez egy-egy kisebbségi párt, ugyanakkor, amikor a többség iiymóüon egy prémiumos rendszert szervez meg magának, amire még ebben a Házban nem mutattak rá és ezért vagyok bátor a képviselőház figyelmét erre a körülményre is felhívni. T. Ház! A belügyminiszter úr a választójogi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a bizottságiban azt mondta, hogy annyit javítunk és változtatunk ezen a választójogi törvényjavaslaton, hogy végre már a szakemberek sem fogják kiismerni magukat rajta. A javítások vagy változtatások azonban ebből a szempontból nem jelentenek változást az eredeti javaslattal szemben, mert a szakemberek ezen a választójogi rendszeren és ezen a törvényjavaslaton már kezdetben sem ismerték ki magúikat s ez nem is lett volna, lehetséges, mert az alapstruktúrája rossz ennek a választójogi rendszernek. Csak: az ismeri ki magát rajta, aki mint szakemiber, egyenesen rossz választójogot akar csinálni, de aki jó választójogot akai* csinálná, az nem ismerheti ki magát ebben az útvesztőben! (Lányi Márton előadó: Ez némi túlzás!) Az indokolás nyíltan bevallja a titkosságtól való félelmet. Néhány mondatát idézem csak az indokolásnak. Azt mondja az indokolás, hogy egyesek önző érdekeiket tartják majd szem előtt, jobban érvényesül a demagógia, sok párt «lakul, ez szétforgácsolja a nemzeti erőket ós végül megállapítja az indokolás, hogy a demokratikus választói jog vezetett a diktatúrákhoz. Hát ez igen nagy tévedés. (Farkas István: Sohasem volt egyik diktatúrás országban sem igazi demokrácia! — Zaj a szélsőbáloldalon.) Nem a demokratikus választójog vezetett a diktatúrákhoz, hanem a lajstromos szavazás rendszere vezetett oda. (Lányi Márton előadó: Ez is túlzás! — Malasits Géza: Nem is az! — Farkas István: Nem! A kapitalizmus válsága, a kapitalizmus mohósága, kapzsisága!) Csak olyan országokban következett be diktatúra, — Olaszországban és Németországban — (Farkas István: Es Ausztriában! Aboí sohasem volt igazi demokrácia!) ahol lajstromos szavazás volt, kötött lajstrommal; hangsúlyozom, kötött lajstrommal, mert a kötött lajstrom a pártvezérek diktatúráját jelenti minden pártban és a több pártvezér diktatúrája természetszerűen az egyetlen pártvezér diktatúrájához vezet. Ugyanilyen igazság az is, hogy nem az egyéni, hanem a szervezett demagógia veszélyes és hogy ezért nem az egyéni, hanem a, szervezett demagógiával szemben keli védekezni. Az indokolás szerint a lajstromos szavazás a kis pártok érdekében áll. Ez teljes tévedés, különösen a lajstromos szavazásnak ilyen struktúrája mellett, mert ebben a struktúrában, ilyen drága rendszerrel és a kötött lajstromok bevezetése mellett a lajstromos szavazás nem a kis pártok érdekében áll, sőt azok ellen létesül és nem is az egyéni függetlenség, vagy az egyéni jelölteik: érdekében áll, r hanem kizárólag a szervezett demagógiának és a pénz hatalmának az érdekét szolgálja, tehát elsősorban a plutokrácia érdekéiben áll. Azonkívül, ami nálunk lajstromos választási rendszer, az nem mindenütt listás szavazás, hanem néha csak a listás szavazás paródiája, mert ahol két képviselőt választanak lajstromosan, az nem nevezhető lajstromos szavazásnak, hanem csak a lajstromos szavazás ülése 1988 március Sl-en, csiliöHökön. paródiájának. (Farkas István: Igaz!) Most a lajstromot ez a javaslat be akarja hozni még az egyéni választókerületbe is a pótképviselői intézménnyel, amelyről az elkalommal csak egyet kívánok mondani: attól félek, hogy ez ismét korrupcióra, visszaélésekre fog vezetni és tovább mélyíti azt a kataklizmát, ahová a lajstromos szavazás jelenlegi rendszerével jutunk. (Propper Sándor: Állandó életveszély a megválasztott képviselőre!) T. Képviselőház! A harmadik követelménynyel szemben meg kell állapítanom, hogy a választás tisztaságát a pénz mindenható befolyása fogja veszélyeztetni. (Farkas István: Ugy van! Kapitalizálják a választást!) A kaució^ letevése után következik az ajánlások hitelesítése és ne méltóztassék azt gondolni, hogy az ajánlások hitelesítésére válasiztóközöinisiégünk önmagától fog jelentkezni. Előbb rá kell erre nevelni, mert az emberek sokkal kényelmesebbek, semhogy maguktól elmenjenek a közjegyzőhöz aláírni az ívet. Minden párt és minden jelölt arra kényszerül, hogy házhoz szállítsa a közjegyzőt ajánló szavazójához, vagy pedig szavazóit kell majd autón vagy kocsin elszállítania a közjegyzőhöz, ami mérhetetlenül megdrágítja a választást. Ehhez járul a körlevelek nagy költsége, különösen nagy kerületekben és lajstromos kerületekben, ahol százezer embernek kell körlevelet küldenie egy pártnak abból a célból, hogy közölje, hogy egyáltalán elindult, hogy ajánlását elfogadták és hogy hányadik kockába kell tennie a szavazónak a keresztet, ha arra a pártra akar szavazni. Ennek portóköltsége és adminisztrációja mérhetetlen költségbe kerül, nem is beszélve különböző más költségekről: a plakátokról, a közlekedési nehézségekről, a pártirodákról és a párttitkárokról. Ebből rettenetesen nagy költség jön ki és ez oda fog vezetni, hogy csak az lehet majd képviselő, aki eladja magát egy nagy pártnak — amely nagy tőkével rendelkezik — és ott a vezetők klikkjében kellő elbírálásban és szeretetben tudja magát részesíttetni, vagy pedig az, aki milliomos vagy milliomosok cselédjévé válik, — milliomosok cselédje alatt értve akár az ingó, akár az ingatlan nagytőke különböző kiszolgálóit — vagy pedig a belső vagy külső, belföldi vagy külföldi különböző gazdasági vagy politikai érdekeltségek kiszolgálójává. Ehhez még hozzájárul a javaslatban egy olyan szakasz, amely tulajdonképpen a kortesipart valósítja meg, megteremti a kortesek iparszerüségét és ezzel a zsarolás melegágyát veti meg a kortesek részéről a különböző jelöltekkei szemben. A drágításnak, a lajstromos szavazás nagy kerületekben való bevezetésének, a kerületi beosztásnak és annak a lehetőségnek, hogy a területi beosztás rendeleti úton lép életbe és tökéletes bizonytalanságban tartja majd addig az egész magyar közvéleményt, végső konklúziója és eredménye az lesz, hogy megszületik az egykori aktív cenzusos választójoggal szemben most a passzív cenzusos választójog; csak az lehet képviselő, aki kellő anyagi erővei rendelkezik és nem a függetlenség, nem a tehetség lesz az irányadó, hanem kizárólag az, hogy kinek mennyi pénze van, vagy hogy kap-e valakitől elég pénzt és eladja-e magát azért, hogy a választáson résztvehessen. Szerintem nem drágítani, hanem olcsobbitani kell a választást és a magyar közéleti szereplést. Erre szolgálnak indítványaim, amelyeket a részletes tárgyalás során leszek bátor előterjeszteni és amelyek a névjegyzékekre, a