Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

Az országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1938 március Sl-en, csütörtökön. 423 ban a választói korhatárt? Ez, azt jelenti, hogy sem jogot, sem kenyeret a fiatalságnak, az ifjúságnak. Az ifjúságnak el kell helyezkednie úgy a gazdasági, mint a politikai életben, az állam belső struktúrájának területén. Én megértem az f júság elkeseredését, megértem azonban ezt felekezetre való különbség nélkül, és azok, akik a keresztény ifjúsás- elkeseredéséről beszélnek, értsék meg a zsidó vallású fiatalság rettenetes elkeseredését és nyomorúságát is. amely még nagyobb, mint a keresztény fiatalságé, mert a zsidó vallású fiatalság ma már sehol sem. tud elhelyezkedni, és olyan cégeknél, olyan vállalatoknál is, amelyeket úgynevezett zsidó cégeknek neveznek, amelyeknek vezetői zsidó vallásúak, a zsidó vallásúak részére ott áll lángbetűkkel felírva a dantei idézet: »lasciate ogni speranza«, hagyjatok fel minden reménnyel ! Az, aki zsidókérdésről beszéL ne mindig ugyanazt az ezer embert lássa, amikor Magyarországon 500.000 zsidó vallású ember él, lássa meg a 499.000-et is: lássa meg a dolgozókat, a küszködőket, a nyomorgókat, a kispolgárokat, a szenvedőket, a nemzettel minden tekintetben ^együttérzőket. Ne mindig a páholyokba méltóztassék nézni, tessék egy pillantást vetni a kakasülőre, az állóhelyre is. Ne mindig az autókat méltóztassék nézni, melyekben keresztények is, zsidók is ülnek, hanem azt is, hogy kiket gázolnak el^ az autók, mert ugyanúgy elgázolják a szegény zsidókat, mint a szegény keresztényeket és t. Ház, higyjék el, hogy ugyanolyan szakadék választja el a szegény zsidót a milliárdos zsidótól, — akikből már nagyon kevés van, csak néhány ősbölény és az is kiveszőben — mint amilyen szakadék választja el a latifundium-tulajdonost a kis keresztény kubikos munkástól. Nem lehet tömegeket, akár vallásfelekezeteket, akár osztályokat, akár társadalmi rétegeket, akár fajokat vogelfrei-é tenni, nem lehet százezreket odadobni az éhhalálnak. Becsületes munkát kell végeznünk és ha megvan végre a módunk arra, hogy a választóiog kérdésével foglalkozzunk, akkor engedjék meg, (hogy ahhoz a jelszóhoz szóljak hozzá, hogy mi is az a becsületes választójog. Amíg ugyanis a választójog reformjáról szóló törvényjavaslatot be nem terjesztették, addig állandóan hallottuk annak a gondolatnak a kidomiborítását, hogy titkos és becsületes választójogra van szükség, de erről a »becsületes« szóról most már nagyon keveset hallunk és a múltban sem határozta meg senki sem, hogy mi az a becsületes választójog. Engedjék meg teihát, hogy én itt hézagpótló, utólagos, a javaslat szempontjából felesleges, de a jövő szempontjából talán még* sem egészen felesleges munkát végezzek azzal, hogy ezt meghatározomT. Ház! A becsületes választójognak, szerény nézetem szerint, öt követelménye van: az első: a titkos és befolyástól mentes szavazásba második: a nyi't és egyben a rejtett pluralitás kizárása, amihez tartozik az arányos kerületi beosztásnak és a világos, áttekinthető szavazási rendszernek a kérdése; a harmadik: a választás tisztaságának biztosítása, amiben benne foglaltatik a közigazgatás befolyásának kizárása; a negyedik: a visszaélések szigorú megtorlása és az ötödik: az általános, egyenlő és titkos választójog három feltétlenül szükséges korrektívuma, amelyek közül az első a demagógia ellen, a második a közigazgatás túlkapásai és az erőszak ellen, a harmadik pedig a pénz mindenható hatalma és ereje ellen ad védelmet a népakarat igazi megnyilvánulásának. Ha ebből a szempontból vizsgálom ezt a törvényjavaslatot, amelyet a kormány a képviselőház elé terjesztett, meg kell állapítanom, hogy ezeknek a követelményeknek, amelyeket felsorolni bátor voltam, ez a javaslat semilyen tekintetben sem felel meg. Nem felel meg azért, mert az első követelménnyel szemben felállítja az ajánlási rendszernek olyan formáját, amely még mindig nem mentes a befolyásolástól és a mellett sérti is a titkosságot, mert a hitelesített ajánlások nagy száma a titkosság megsértésére és egyben drágításra is vezet, azonkívül ott, ahol ennek felső határa nem teljesen meghatározott, arra is vezethet, hogy , több ajánlást lehet összehozniuk — ha nem is benyujtaniok, de összehozniuk — a vezető, a nagyobb tőkével és nagyobb hatalommal rendelkező pártoknak és ezáltal a független, önálló polgári rétegeket ki lehet szorítaniok abból a lehetőségből, hogy a választásban egyáltalán résztvehessenek Ugyanilyen felesleges nehezítésnek tartom az ajánlás területén az ajánlóknak kor és lakhely szerinti megkülönböztetését, amely kimondja azt, hogy az. ajánlóknak csak bizonyos része származhatik ugyanabból a községbői vagy körzetből és az ajánlóknak csak bizonyos része lehet 30 éven aluli, a többinek 30 éven felülinek kell lennie. Ezek mind olyan mesterséges válaszfalak, , amelyek csak nehézkessé, komplikáltabbá és rejtettebbé teszik a választójogi eljárást és lehetőséget és megakadályozzák azt a tiszta választást, amelyet a választójogi törvényjavaslattal el kellene érnünk. A második követelménynek nem felel meg a választójogi törvényjavaslat ^ azért, mert ha nyíltan nincs is benne pluralitás, de a rejtett pluralitás töibibisizörösen érvényesül a kétféle választás és a kétféle választójog szempontjából. Vegyes rendszert állapít meg ez a javaslat; vegyes rendszert; a szavazati jog szempontjából, amikor egyeseket ország; gyűlési, másokat törvényhatósági választói joggal ruház fel és vegyes rendszert abból a szempontból is, hogy egyes kerületekben egyéni, más kerületekben lajstromos választást kell folytatni. Ez a vegyes rendszer minden, csak nem rendszer. Rendszer például az egyéni választói jog, a kisebbségi képviselet biztosi; tásával, abogyan az 1915-ös dán választójogi törvényben volt, rendszer az olyan egyéni választójog, amely mellett nincs külön kisebbségi képviselet, mint ahogy az Angliában vagy Franciaországban van, rendszer a lajstromos szavazás, amely Európában több országban dívik, ahol nincs külön egyéni válasz; tás, de hogy ugyanabban a kerületben egyéni és lajstromos választás folyik, úgy, hogy ugyanazok a választók kétszer is szavaznak, egyszer egyénekre, egyszer lajstromra, ez nem rendszer, tehát nem is vegyes rendszer, hanem a fából vaskarika kitalálása. T. Ház! Ez a kétféle választójog az egyik oldalon csak komplikációra és a másik oldalon csak jogfosztásra vezet. A többség azonban a kétféle választójog által — azzal az indokolással, hogy ez a rendelkezés a kisebbségek érdekében való — kétszer érvényesül, ugyanakkor, amikor a kisebbségek egyszer is nehezen tudnak érvényesülni. A többség először abban a kerületben érvényesül, ahol egyéni választás van, mert megkapja az egyéni mandátumot, másodszor érvényesül a lajstromos szavazás-