Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

Az öf szag gyűlés képviselőházának £91. \ is, hogy mi nem léphetünk fel az erő és a hatalom fegyverével; mi csak: a jog fegyverével léphetünk fel, amikor azt (kívánjuk: egyenlő jogot a népek között odakint és igazságot Magyarországnak! De amikor helső jogviszonyainkat tárgyaljuk, ugyanakkor meg kell állapítanunk azt a kívánságot is: egyenlő jogot követelünk idebent is <az állampolgár ok, a magyarok között és igazságot Magyarországon! E gondolatnak kell vezetnie bennünket a választójogi reform tárgyalásánál. A bizottsági jelentés benyújtása alkalmával, amikor az előadó úr azt a képviselőház plénuma elé hozta, bátor voltam közbeszólni, bogy nem aktuális. Ez a közbeszólásom nem a jogkiterjesztésre vonatkozott, hanem vonatkozott erre a javaslatra. Vonatkozott erre a javaslatra azért, mert ezt a javaslatot ebben a fomájában nem tartom aktuálisnak, mert ezt a javaslatot ebben a formájában az idő már régen túlhaladta. A javaslat ebben a formájában hasonlatos azokhoz az 1913. és 1918. évi törvényjavaslatokhoz, amelyeket a képviselőház termében, ugyanebben a teremben szintén letárgyaltak annakidején, 1913-ban és 1918^ban, törvényerőre is emeltek, de amely törvények soha életbe nem léptek, mert az idő túlhaladta őket. Az 1913. évi választójogi törvény életbelépését a világháború, az 1918. évi törvény életbelépését a forradalom és az összeomlás akadályozta meg. Ha abban az időben a Ház vezetői és az ország kormányai nem értették meg az idők parancsoló szavát, nekünk, " az ő kárukon okulva, meg kell értenünk az idők parancsoló szavát: nem szabad újra olyan törvényjavaslatokat hoznunk és olyan törvényjavaslatokat megszavaznunk, amelyekről eleve tudhatjuk, hogy azok soha életbe nem lépnek. Bethlen István gróf beszédében azt mondotta, hogy a szélsőségek elleni polgári összefogásra van szükség az alkotmány védelmében, a diktatórikus törekvésekkel szemben. Beszédének tulajdonképpeni lényege az volt, hogy sem nem piros, sem nem zöld, hanem pirosfehér-zöld zászlók alatt kell menetelnünk a magyar jövendő felé. A diagnózis igen találó és kitűnő, de a diagnózisnak és e helyzetnek ismeretében az e diagnózis és helyzet alapján megállapított gyógymódra is van szükség. Nagyon sokan kérdezik, szerte Európában, de különösen itt ez ország területén, sokszor e teremben, még többször a folyosón és mindenütt e városban és az országban, amelynek fővárosában élünk: mi lesz velünk, mi lesz velünk valamennyiünkkel egyenként, külön-külön és összességünkben magyarokkal? Vannak mindenütt passzív és aktív lelkek. Passzív lélek az, akivel minden csak történik, aktív lélek az, aki maga cselekszik. Nekünk cselekvőknek és határozottaknak kell lennünk! Nem szabad olyan passzívaknak lennünk, hogy bevárjuk, mi történik velünk, hanem magunknak kell irányítanunk a magunk sorsát. Ha felismertük a betegséget, gyógyítsuk is azt meg és ne akarjuk azzal elkerülni a véget, hogy a kóros állapotokat stabilizáljuk. Ez a javaslat pedig, sajnos, a kóros, állapotok stabilizálását szolgálja. Nem engedhetjük meg magunknak, t. Ház, azt a luxust, hogy mi hangulatck, párt- vagy osztályérdekek után haladjunk, hanem meg kell látnunk az egyetemes kérdéseket, az egy temes emberi és az egyetemes magyar kérdéseket. Egyetemes emberi kérdés a háborúnak vagy a békének kérdése, és én, t. Ház, azt hiilése 19SS március Bl-erí, öSütÖriokÖn. 421 szem, hogy Magyarországon mindenki egy véleményen van abban, hogy mi valamennyien békét akarunk, de magyarságunk védelmére mindenkivel szemben mindenkor készen kell állanunk. Ami pedig az egyetemes magyar kérdést illeti, ez .annak, a Magyarországnak visszaállítását jelenti, ahol a választójog ügyéhez hozzászólhatnak nemcsak a csonka trianoni Magyarországnak országgyűlési képviselői, hanem ugyanúgy a Felvidéknek, Erdélynek, Bánátnak, Bácskának, Burgenlandnak és Fiúménak magyar országgyűlési képviselői is. Amit 90 esztendővel ezelőtt úgy fejeztek ki a márciusi 12 pontban, hogy uniót kívánnak Erdéllyel, az ma a magyar népközösségekkel való vágyat jelenti, azt, amit magyar Anschlussnak kell neveznünk. (Propper Sándor: Kernelem, hogy Burgenlandot Hitler visszanő j,a, ez, csak a legKeveseDb!) Nem élhetünk sem a háborúnak» sem a békének hisztériájában, nem élhetünk az Örökös fegyverkezésnek, az örökös provokálásnak, de az örökös gyávaságnak és visszahúzódásnak hisztériájában sem, és nem lehet úrrá engedni magunkon azt a patológiát, amely patológia ma egy közeli városban érvényesül, azt a patológiát, amely azonban nem újkeletű, hanem a régi római történelemben is ismeretes volt: az öngyilkosságnak patológiáját, amely a régi római történelemben úgy volt ismeretes, hogy a pretoriánusok uralmai alatt Petronius és társai sorra öngyilkosokká váltak. (Mozgás jobbfelől.) Nekünk ezzel szemben a semper paratus. álláspontját ikell vallanunk. Semper paratus: mindig készen; készen az életre és, készen, ha kell, dicsőséges harcban elesve, a halálra. Ne egymást tépjük és ne gondolja senki azt, hogy kizárólag ő egyedül kivétel lesz, ha egyszer a nagy kataklizmában való pusztulás bekövetkezik. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Nincsenek kivételek és nüanszkülönbségek. Én egyszer már bátor voltam e képviselőház termében felemlíteni azt az esetet, amikor két magyar bankigazgató Konstantinápolyba utazott üzleti tárgyalásokra. Az egyik keresztény vallású volt, a másik zsidó vallású. S amikor megérkeztek Konstantinápolyba, ott nagy izgalomra találtak s megkérdezték, hogy mi ennek az izgalomnak az oka. Azt válaszolták nekik, hogy a nagy izgalom onnan származik, mert Kis-Ázsiában üldözik az örményeket, pogromok vannak, keresztény-pogromok, amikor a (katolikusokat gyilkolják le. Erre a keresztény vallású bankigazgató azt mondotta, hogy rögtön utazzanak el Konstantinápolyból. A zsidó vallású azt mondotta, hogy ő megköti előbb azi üzleteket, amiért leutazott és azután utazzanak vissza, mert hiszen most nem róla van szó, neki nem lehet baja. Erre a keresztény vallású azt mondotta: mit gondolsz, ha a hordák ide betörnek, s mindenkit legyilkolnak, akkor ilyen nüanszkülönbségekre tekintettet lesznek? Ez vonatkozik mindenkire, aki azt hiszi, hogy egy nagy pusztulásban egyedül önmaga kivétel lesz. Azért; mondottam, hogy nekünk a semper paratus jelszavát kell használnunk és ennek ,a jeligéjében kell élnünk. Semper paratus, készen az életre; nem vitás, hogy mindenkor (kizárólag az alkotmányos életre. A népnek tisztelnie, szeretnie kell az alkot-