Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

420 Az országgyűlés képviselőházának 291. zül tudomásom szerint csak egyetlenegy a magyar származású. (Zaj.) Ezzel kapcsolatban azonban, minthogy a magyarság tudatában van a maga szentistváni álláspontjának, és ezt az álláspontját a jövőben is képviselni akarja, felvetődik az a komoly kérdés, nem fosrják-e mások ennek az álláspontnak a feladására kényszeríteni a magyarságot, (Propper Sándor: Ki lehet az az egy magyar a kormányban! Az tévedésből került oda!) ami nincs kizárva. Ha a magyarság egyszer a faji álláspontra helyezkedik, kétségtelen, hogy a maga nemzeti hivatásától távolodik egy lépéssel, vagyis letér az eddigi útról, de kétségtelen az is, hogy ez nemcsak a magyarságnak válik majd ikárára, hanem kárára fog válni a többi nemzetiségnek is s mindenesetre kárára fog válni annak az intelligenciának, amelyet — bár idegen származású — a magyar állam élén látunk. Isten óvja Magyarországot. Isten vezesse a kormányt! (Helyeslés balfelől. ~ Megay Meissner Károly: Gyönyörű felolvasás volt! — Gr. Széchenyi György: Tessék utána olvasni! — Megay-Meissner Károly: Elég volt egyszer! — Rajniss Ferenc: Isten ments kétszer hallani! — Derültség.) Elnök: Vázsonyi János képviselő úr következik szólásra! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársam beszédében fogtaltakkal beszédem során magam is foglalkozni kívánok. Elöljáróban csak annyit vagyok^ bátor megállapítani, hocrv igen t. képviselőtársam a Javaslat mellett iratkozott fel A javaslat mellett szólott és mégis nagy türelmetlenséggel találkozott. Remélem, hosrv én, aki a javaslat ellen szólok, kevesebb fé.relmetlfniség-írel fogok találkozni. T. Ház! Eötvös Károlynak van egy könyve, amelynek a címe: A nagy per, amelynek sob« sincs^ vége. Ennek a könyvnek a címe a zsidókérdésre vonatkozik, amelyről beszédem során én is bátor Jp«zek szólani. Ugyanilyen naarv oer

% amelynek soha sincsen vége. a masryar közéletben, a választójog kérdése és ennek P pernek csupán es-vik állomása az a javaslat amely a képviselőház előtt fekszik, csak egyetlenegy tárgyalást jelent abban a perben, amelv a magyar választójog üeyeben folyik, de semmiesetre sem jelenti még a végleges ítéletet. Mert azt mindenesetre már előre meg kell állapítanom, mielőtt a javaslat bírálatába bocsátkoznám, hogy ez a javaslat teljesen és tökéletesen^ alkalmatlan arra, hogy ezt a problémát véglecr kikapcsolja a magyar közéletből. (Farkas István: Ez csak jogfosztás!) Ennek a javaslatnak azonban és annak a ténynek, hogy ezt ma tárgyaljuk, mégis igen nagy jelentősége van. E javaslat napjainkban való tárgyalásának jelentősége; a parlamentarizmus melletti exponáltsága a magyar közéletnek, a magyar közélet és a magyar parlament minden egyes pártjának. Ütmutatót kell ennek jelentenie. Amint a miniszterelnök úr több ízben leszögezte, hogy a világnézeti harc eldőlt a keresztény nemzeti irány javára, ugyanúerv megállapíthatjuk, hogy azzal, hogy a mai időkben, ezekben a napokban a választójog kérdéséről tárgyalunk a magyar képviselőházban. eldőlt a másik kérdés is a parlamentarizmus javára. T. Ház! Igen fontos és nagyjelentőségű probléma ez ma, a tömeghisztéria idejében, amely tömeghisztéria három komponensre vezethető vissza. (Rajniss Ferenc: Halljuk!) Az ülése 1938 március 31-én, csütörtökön. egyik komponens a hosszú idő óta állandóan ismétlődő uszítás és gyűlölködés, a másik komponens a nem látható kellő erély és határozottság, ia harmadik komponens pedig az a fü!ből-fülbesúgó állandó rémhírterjesztés s az a pánikhangulat, amelynek a folyosón, a hivatalokban, az üzletekben, mindenütt tanúi vagyunk (Rajniss Ferenc: Kávéházakban, üzletekben!) s ami ellen itt a parlament termében fel kell emelni a szavunkat. Fel kell emelnünk a szavunkat a hisztéria és a pánikhangulat ellen azért, mert azt tökéletesen^ indokolatlannak tartjuk. Indokolatlan ez a pánikhangulat azért, mert a külvilág eseményei a magyar belügyeket nem érinthetik és az ország minden fia, pártra, foglalkozásra, felekezetre és fajra való tekintet nélkül, egy emberként áll és kell, hogy mindig álljon az ezeréves függetlenség mellett. Ugyanígy áll az a tétel is. hogy egy az egész nemzet, mindenre való tekintet nélkül, a magyar igazságért való harcban, amely a hosszú ellenszél után végre — ha egyelőre ez még csak játszi reménység is s talán ugyanúgy indokolatlan, mint a tömeghisztéria — kell hogy egyszer hátszelet is kapjon. Elítélendő minden hisztéria és pánikhangulat azért, mert a félelem iés a megfélemlítés egyaránt aláássa az egyén idegért, az egyéneken [keresztül pedig a népi ellen állóképességet, a nemzőt hitelét és az ország egész gazdaságát. T. Képviselőház! Magyarország ezer esztendőn keresztül mindenkor ütköző-állam volt, abngv erről előttem szólott t. képviselőtársam beszélt. Utköző-állam volt a török hódoltság idején, ütköző-állam volt a nagy német-római birodalom határán, ütköző-állam volt akkor is, amikor a szabadságharcot orosz seregek verteik le. Utköző-állam volt mindedkor és bár két kerék között, a pángermán és pánszláv kerekek között őrlődött, nem őrlődött fel végleg lé!s nem fog felőrlődni; itt maradt minden viszontagság mellett és itt fog maradni» mert Istentől nyert hivatása van. T., Háfz! A magyar nemzet, amely mint kis nemzet állt két nagy népi egység között, védelmezte a Kelettel szemben a kultúrát és a kereszténységet és védelmezte a Nyugattal szemben függetlenségiét és a szabadság eszményét. Erről a nemzetről elismerték és történelmi igazságként állapították meg, hogy védelmi harcaiban, melyeket neui önmagáért, hanem az egész világ kultúrájáért vívott, mindenkor lovagias, becsületes népnek és nemzetnék bizonyult. A legutóbbi nagy világhálborúban is idegen érdékekért vérzett, de nem vérzett el ott sem, nem vérzett el máig sem, s nem is vérezhetik el, mert sízent a hite, hogy a trianoni békeszerződés csak átmeneti állomás a magyar nemzet történelmében, mint ahogy a beszédemben előbb említett különböző »végveszedelmek« is, csak átmeneti állomásokat jelentetteik. Igaz, hogy a párizskörnyéki békéik közül egyedül és kizárólag csak a trianoni békeszerződés van már érvényben, mert a világháborúban letiport nemzetek közül először Törökország volt az, amely a maga szabadságharcát megvívta iés széttépte az egykori párizskörnyéki békeszerződést. Ezután, 'következett, hoszszú évekkel később, Németország és a közelmúltban szűnt meg az Ausztriát lenyűgöző st.-germaini békeszerződés is. Egyedül már csak Trianon békeszerződése áll fenn a párizskörnyéki békék közül. De amikor ezt megállapítjuk, ugyanakkor meg kell állapítanunk azt