Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

Az országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1938 március 31-én, csütörtökön. 419 lottam, hogy ebből a felizgatott hangulatból kell kiindulni, ezt kell kiindulópontnak tekinteni. Elemezzük a kérdést. Azt hiszem, mint keresztényps.rti képviselőnek jogom és kötelességem ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Megay Meissner Károly: Hát ön a kereszténypárthoz tartozik!) A kérdésnek van egy vagyoni és egy hatalmi része. A vagyoni rész megoldásával a hatalmi rész is megoldódik. A vagyoni rész^ megoldása pedig szociális kérdés és az egyéb szociális kérdések megoldásától semmiképpen sem lehet elválasztani. Mindenkit — akár zsidó, akár nem zsidó — igazságosan és arányosan kell megterhelni. Az antiszemita propaganda itt, sajnos, csak árthat, mert a mobil tőke mindig talál utat, hogy valamiképpen elbújjék és ez a propaganda a mobil tőke elbujását mozdítja elő. Sajnos, éppen az antiszemita propaganda igazolja, hogy a zsidóságnak részben igaza van, amikor azt gondolja, hogy vele szemben nem akarnak igazságoí. szolgáltatni. Nem külön kérdés a bevándorlás kérdése sem, hanem rendészeti kérdés. Nincs Magyarországon senki még a zsidók között sem, aki ne látná be, hogy az idegen elemek beszivárgása, a belső feszültséget növeli és mindenképpen elkerülendő. De ez rendészeti kérdés! Tessék az illető rendőrhatóságokat, szolgabírákat és főszolgabírókat szükség esetén^ amennyiben e téren kötelességüket ^ nem teljesítik, nyugdíjnélküli elbocsátásra ítélni. r A vagyonnal való visszaélés az adóeltitkolás kérdése sem külön zsidókérdés, hanem financiális kérdés. A gazdasági kérdést sem lehet külön zsidókérdésnek minősíteni. Mi marad tehát az egész zsidókérdésből? Nena marad más probléma hátra, mint a faji kérdés. Természetes, hogy minden kereszténynek joga, sőt kötelessége a hozzá közelálló keresztény embertársát elsősorban támogatni, érte elsősorban helyt állani. Ez olyan keresztény kötelezettség amelyet semilyen törvény nem ír elő és nem is tud biztosítani, ha nem él az emberek lelkiismeretében. De ez azért még senkit sem jogosít fel arra, hogy bárkit is kizárjunk a keresztény szeretet gyakorlásának nagy kötelezettségéből. Igenis a keresztény Isten- és emberszeretet megköveteli azt is» hogy szeresd a zsidót. (Egy hang a jobboldalon: Csak szeresse!) Megmondom ezt itt nyíltan a Házban és aki ezt megtagadja, az nem tartozik a keresztények közé. Szeretném, ha ezt papi, sőt főpapi részről mondanák, de azok sajnos, hallgatnak. (Megay Meissner Károly: Ne izgassa magát a képviselő úr! Megárt! — Mozgás a jobboldalon. — Uiain Ferenc: Mit szól hozzá Lázár Mundi? — Gr, Apponyi György: Nem az a fontos, hogy izgatja magát, hanem az, hogy igaza van!) Azok a ténykedések, amelyek ma egyes európai államokban előfordulnak, hogy a zsidó boltokban vásárló emberek hátára cédulát tűznek, hogy ott sorozatos öngyilkosságokról beszélnek, hogy megszégyenítő körülmények között kényszermunkára állítanak be embereket, semmiképpen sem egyeztethetők össze a keresztény morállal. (Bánó Iván: Kereszténypárti oldalról ilyeneket beszélni!) A főpapokat szidja! Különös!) Célt nem érnek, sőt igen könnyen az ellenkező célt érhetik el, mert a jóízlésű embert — legalább is sok jóízlésű embert — éppen ezek a tények a zsidó mellé állítják. Valóban volt zsidó nacionalista tobzódás a liberális időkben, volt a háború előtt, s talán volt még közvetlenül a háború után is, de erről ma már jogosan beszélni nem lehet, ez a tobzódás ma nem létezik, ma a zsidó fronton is mindenki kész bekapcsolódni áldozatokkal és munkával a magyar nemzet egységébe. Ha faji kérdésről beszélünk, akkor mondjuk meg nyiltan, hogy van más faji kérdés is. A tőszomszédság hatása alatt ugyanis felébred nek olyan érzelmek, — bármily fájdalmasak is a mi számunkra — amelyek bennünket nemzeti létünkben szintén határozottan veszélyeztetni képesek. Az ország nem egy vidékén ez komoly veszedelmet jelent. Ne felejtsük eL hogy vagyomilag a németség is ebben az országban privilegizált helyet foglal el. A németség ma vagyonosabb, mint az itt élő magyarság, a németségnek itt vesztenivalója van és én remélem, hogy a németség ennek tudatában él és ennek (tudataiban marad. (Mozgás a jobboldalon.) Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy itt a Duna völgyében bármilyen rendezés történjék, — mert valamikor fog észszerű rendezés történni, ez csak idő kérdése lehet — itt ütköző állam sem a szláv, sem a német nem lehet. csak egy olyan ütköző állam 'lelhet, amely nom visel magán sem germán, sem szláv jelleget. (Bárczay János: Zsidó jelleget sem! — Fábián Béla: Szellemes közbeszólás volt! — Egy hang a jobboldalon: Amilyen a beszéd! — Gr Ap ponyi György: A beszéd nagyon okos! — Antal István: Felfogás dolga!) Az bizonyos, hogy az idők változatlanok nem maradnak. Ma a történelem gyorsan pereg, és lesznek még más alakulatok, formációk, külpolitikai viszonyok is, nemcsak a mai helyzet. (Rajniss Ferenc: Ez biztos!) A titkos választójog érvényesülése számára a legfontosabb talán egy egészséges atmoszféra kialakulása. Ezt az egészséges atmoszférát elsősorban egy erőteljes nemzeti irány adná meg. Meg kell tanulnunk ezen a szemüvegen át nézni sok mindent, — eltekintv ! egy nagy kérdéstől, az erkölcsi kérdéstől — amit talán nem ezen a szemüvegen néztünk, főleö- az utóbbi időkben. Fájdalommal tapasztalhattuk, hogy maga a kormányzat is valahogy ezt az érzést egykét kérdésben nem juttatta olyan mértékben kifejezésre, ahogy én ezt szerettem volna. Ez a megjegyzésem kultuszkormányra vonatkozik, amely a Szent István filmet, amely szerintem ennek az esztendőnek méltó kiegészítése lett volna, nem mozdította elő. A szélsőséges pronaganda elfojtásával egészséges népközösségi* és egészséges összetartozandósági tudatot kell kialakítani. Mindis* elenyészőbb les-ven azoknak h száma, akik az örömből mindent a munkából semmit, az élvezetből sokat, az_ áldozatból minél kevesebbet akarnak vállalni. Csak íe/y kovácsolhatjuk össze egy nagy lelki eerységbe a nemzetet. De kérdése számíthatunk-e arra, hogy a kormány a szélsőséarek ellen komolyan felveszi a harcot és ezzel helyreállítja a, ma megbolygatott külső egységet! Számíthatunk-e arra, hogy a kormány — hogy így fejezzem ki magam, — eláll attól a bizonyos kétlaki állásponttól, amelyet idáig elfoglalt, amelyet már hosszú időn át képviselt? FJZ. a magatartás ennek a nemzetinek veszélyeztetését is jelentheti. A magyarság a nemzetiségi kérdésben mind a mai napig a szentistváni alánon állt és áll még mindig. Ha én bizonyítékokai akarnék erre felhozni, akkor csak a mai kormányra mutathatok rá, amelynek tagjai kö61*